A KTE letörölte a rigai tasliból ottmaradt vért az orra alól és kiosztotta a maga pofonját a Várda ellen. Meggyőző játékkal, biztató teljesítményeket felmutatva gyűjtöttük be az első három pontunkat, a szurkolók azonban ennek ellenére is egyértelműen hallatták hangjukat, amikor a legjobbakról kérdeztük őket. A meccs legjobbja olyan játékos lett, aki tavaly megbújt a háttérben, erre az idényre azonban akár főszereplő is lehet, ha a stáb továbbra is ennyire bízik benne.
Májer Milánt már régóta kerülgette a KTE, mielőtt az elmúlt télen szerződtette. A gyors, agilis, harcias támadóban Lukács Dániel utódját látták, de végül az NB1-es szezont nem tudta a Kecskeméttel kezdeni. Februárban aztán sikerült megszerezni Zalaegerszegről és úgy tűnt, hogy szükség is lesz rá, mert Djuranovics csak átszállójegyet váltott Kecskemétre, Tóth Barnának pedig szüksége volt a tehermentesítésre. Ehhez képest Milán csak kiegészítő szerephez jutott a csapatban, 400 percet játszott, de csak kétszer volt kezdő, 12 alkalommal csak a padról állt be, gólt pedig nem lőtt. Nehéz lett volna azzal megvádolni, hogy valóságos robbanás volt az első fél éve. Aztán a nyáron Szabó István a megsérült Nagy Krisztián helyén, a jobb oldali szárnyvédő helyén kezdte el próbálgatni Milut, aki olyan hamar felvette az új szerepkör ritmusát, hogy a Riga elleni két meccsen és a Várda elleni hazain is kezdő volt (ami már most több kezdés, mint tavaly), ez utóbbi meccsen pedig két gólpasszt is adott. Ráadásul, ha Nagy Krisztián szerepel előtte, akkor a kettejük helycseréivel egy újabb fegyver is az arzenálba kerül. Májer erőszakos és rámenős játékos, akiben megvannak azok a készségek, amik lehetővé teszik azt, hogy a támadásokat és a védekezést is megfelelően támogassa, még akkor is, ha van a játékában némi kapkodás, amit le kell vetkőzzön. Mindenesetre a szezonkezdet egészen jól néz ki a részéről.
A második helyre a dobogóra bérletet váltó Szuhodovszki Soma került (egész pontosan eddig mindig második legjobbnak szavaztátok meg). Somát persze imádják a szurkolók, mégsem mondhatjuk, hogy érdemtelenül emelnék hétről hétre a legjobb három közé, hiszen az első három tétmeccsen 2 gólt és 1 gólpasszt jegyzett, tehát mondhatjuk, hogy ott folytatja, ahol az előző idényben abbahagyta. Illetve mégsem, mert a tavalyi zárásra némileg visszaesett a teljesítménye (sérülése is volt), most azonban a kora tavaszi formájába ugrott vissza. Abban a teljesítményben, amit hétről hétre mutat engem mégis nagyon aggaszt egyvalami. Lehet ezt az embert pótolni, ha kiesik valami miatt? A kérdés pláne viszket Banó-Szabó hiányában, Szuho kreativitását, tempómenedzsmentjét, passzkészségét egy személyben nehéz helyettesíteni. Vigyázni kell rá és élvezni a teljesítményét, amíg még tudjuk, mert ez a fickó, ha így fejlődik tovább, rövidesen külföldön találja magát. Vagy egy erősebb magyar csapatnál.
A dobogó alsó fokára Pálinkás Gergő állhatott, aki az idei szezon ügyeletes népmesei hőse. Egy évvel ezelőtt a Kazinbarcika játékosaként 64 percet kapott a Békéscsaba ellen. 6-1-re kapott ki a Barcika a később kieső csabaiaktól. Mára Gergő túl van az első nemzetközi és az első NB1-es gólján is. Kecskeméten ugyan több olyan történetet is fel lehet emlegetni, amikor egy játékos a semmiből érkezve vált az NB1-es drukkerek számára is tényezővé, de ez a sztori méltán illeszkedik közéjük. Gergő ráadásul nagyon jó profil ebbe a csapatba, erős, harcias, bátran vállal párharcokat, a fejjátéka átlagon felüli, a testméreteihez képest mozgékony, taktikailag pedig fegyelmezett. Messze nem hibátlan játékos, de pontosan olyan karakter, akiért a kecskeméti közönség igazán tud lelkesedni, a fejlődés lehetősége pedig 26 évesen is benne van.
A szavazás eredménye:
Ezúttal egyik dobogós helyezése sem volt nagy veszélyben, a győzelmet viszont egy hajszállal húzta be Májer Milán. Őt követte Szuhodovszki Soma, majd némi lemaradással Pálinkás Gergő.
Itt pedig az éves összesítése a „meccs legjobbja” szavazásoknak (3 pontot ér, ha valaki az adott meccsen a legjobb volt, 2 pontot kap, aki a második legjobb lett, a harmadik helyért 1 pontot adunk):
Az általatok megválasztott Májer-Szuhodovszki-Pálinkás hármastól a Lila Köd top3 szavazata csak kicsit tért el. Nálunk Szuho lett a legjobb, Májer a második helyre futott be, míg a dobogó alját Szalai Gábor szerezte meg. A harmadik tétmeccset követően a szurkolók listáján Szuhodovszki vezet, a második helyen Pálinkás, a harmadikon pedig Vágó és Májer állnak. A Lila Ködnél ugyanezen a listán szintén Szuho áll az élen, őt pedig a Szalai-Szűcs-Iyinbor hármas követi. Talán ezek után nem meglepő, hogy az összesített táblán magabiztosan vezet Szuhodovszki, mögötte némi lemaradással Májer és a Pálinkás-Vágó kettős.
A Lila Köd értékelése alapján a három legjobb játékos a Kisvárda ellen:
- Szuhodovszki Soma – 8-as osztályzat
- Májer Milán – 8-as osztályzat
- Szalai Gábor – 8-as osztályzat
(a nyitókép Májer Milánról a Kecskeméti TE Facebook oldaláról származik, a design pedig a Freepik-ről)
Szerintem is meglehet a jobb oldali Márió.
Szűcs előrelépésével a középpályára egyetértek.
Szűcs jól megoldotta a középpályás feladatokat a Riga ellen a hosszabbításban, benne akár azon a poszton is lehet fantázia. Májer pedig szerintem akár hosszabb távon is a csapatban ragadhat, ez pedig megnyitná a lehetőséget arra, hogy Nagy Krisztián a hozzá jobban passzoló támadóbb szerepkörökben szerepeljen (Krisz passzkészségének egyértelműen több hasznát vesszük a középpályán, mint a védekezőbb szerepkörben)