Mindig óvatos vagyok a Fehérvárral kapcsolatban. Ahogyan az is hihetetlen, hogy a KTE hogyan robbant ki az NB2-ből és be az NB1-be, úgy az is legalább ennyire hihetetlen, ami a Videotonnal történik. És amikor tojáshéjon járva azt mondom, hogy vigyázni kell a Vidivel, akkor a csapat magabiztosan legyőzi Kodróékat. Persze Fehérvárral továbbra is vigyázni kell majd, de a hétvégi meccsen jól játszott a Kecskemét, megérdemelten nyert a csapat. A legjobb pedig az a játékos lett, akinek minden tétmeccsünket követően bérelt helye van a dobogón.
Tavasszal sokakban felmerült, hogy van olyan játékosa a KTE-nek, akit akár a válogatottban is ki lehetne próbálni. A sok-sok jó teljesítmény közül végül Szali Gáboréra figyelt fel annyira Marco Rossi, hogy a keretbe is meghívja, viszont ezt megelőzően a média indított egy hadjáratot Szuhodovszki Somáért is. Soma akkortájt az összes KTE-meccsen kiemelkedően teljesített, szinte csak jó mérkőzései voltak, meghívót azonban ez sem ért számára. A szezon első négy tétmeccsét követően hasonló dolgokat mondhatunk róla: minden meccsen a mezőny legjobbjai közt volt, ráadásul lőtt két gólt és adott egy gólpasszt is. Válogatott a forma? Nehéz megmondani, még a szezon elején járunk, a riválisok sem melegedtek még be igazán, de úgy tűnik, hogy Szuho hamar felvette az üzemi hőfokot. A Fehérvár ellen ismét vezér volt, a támadások karmestere, igazi irányító, aki ha kellett tüzelt, ha kellett elosztotta a labdát. A góljához csak néhány centi kellett volna, de így sem panaszkodhatunk, a szurkolók egyik kedvence továbbra is magas nívón dolgozik.
Nem lett volna szép a szurkolóktól, ha nem kerül a dobogóra az a játékos, aki megnyerte nekünk a meccset, de Szalai Gábor megkönnyítette a dolgukat, mert a gólja mellett a védekezése is igazán rendben volt. Alig vesztett párharcot, duzzad az önbizalomtól és fiatal kora ellenére olyan felelősséggel vesz részt a mérkőzésben, hogy öröm nézni. Már nyáron is felmerült a neve a Fradi kapcsán, de nem kellett elbúcsúznunk tőle, ennek a gyümölcsét pedig meccsről meccsre élvezhetjük. Tavaly a teljes szezonban volt 4 kanadai pontja (3 gól és 1 gólpassz), idén ennek a felét már két meccs alatt összeszedte, így talán nem nagy kockázat azt mondani, hogy akár az előzőnél is jobb szezonja lehet.
Szuho mellett talán Belényesi Csaba az, akit a szurkolók leginkább elhalmoznak a szavazataikkal. Csabi az eddigi négy tétmeccsből most harmadjára fér fel a dobogóra, igaz, mindháromszor csak az alsó fokára. Azt már említettem, hogy ő az a típusú védő, aki ki tudja váltani belőlem azt a fajta lelkesedést, amit férfiemberek a nyers, de mégis korrekt keménység láttán éreznek. Belényesi védőmunkája hasonló élmény: ritkán szabálytalan, de az ellenfeleket emlékezteti arra, hogy ki a főnök a pályán. Sallangmentes, mint egy jobbegyenes és pontos, mint Greenwich. Belényesi Csabától ritkán tapasztalunk kilengést és ha mégis, akkor általában hamar javít.
A szavazás eredménye:
A Szuho-Szalai-Belényesi hármast ekképp követik a többiek:
A Lila Köd értékelése alapján a három legjobb játékos a Fehérvár ellen:
- Szalai Gábor – 8-as osztályzat
- Belényesi Csaba – 8-as osztályzat
- Szuhodovszki Soma – 8-as osztályzat
Itt pedig az éves összesítése a „meccs legjobbja” szavazásoknak (3 pontot ér, ha valaki az adott meccsen a legjobb volt, 2 pontot kap, aki a második legjobb lett, a harmadik helyért 1 pontot adunk):
A szurkolók és a Lila Köd listáján is Szuhodovszki vezet, így nem meglepő, hogy összetettben is ő áll az élen, őt pedig Szalai, Belényesi és Májer követi. A szurkolóknál előkelő helyen áll még Pálinkás és Vágó, a Lila ködnél pedig Szűcs és Iyinbor.
(a nyitókép Szuhodovszki Somáról a Kecskeméti TE Facebook oldaláról származik, a design pedig a Freepik-ről)