Véget ért a bajnokság, utoljára szavaztátok meg a meccs legjobbjait a KTE-ből. Erre a szezonra legalábbis. Az utolsó körben a győztes az a kiegészítő ember lett, aki ki tudja meddig lesz kiegészítő, a második helyre a legjobb gólszerzőnk, a harmadikra pedig a gólpasszkirályunk érkezett meg.
Az év utolsó meccsén játszott nagyot az év egyik legkiegyensúlyozottabb játékosa részletei…
De jó ezt leírni. Mármint nem az, hogy Szalai Gabi a szokásosnál kicsit gyengébben játszott az Újpest ellen, hanem az, hogy meghívót kapott Marco Rossi Montenegró és Litvánia ellen készülő keretébe. Nem akarom azonban végérvényesen elterelni a szót az Újpest elleni meccs legjobbjairól, ezért álljon itt, hogy a második helyre a csapat nagy harcosa, a harmadikra pedig az egyik nagy kedvenc érkezett meg.
Gyengébb teljesítménnyel is a legjobb lett a saját nevelésű válogatottunk részletei…
A Ferencvárost legyőzni mindig nagy dolog. A Ferencvárost úgy legyőzni, hogy gyakorlatilag megfojtja a csapat a bajnok játékát és a játékelemek többségében vita nélkül múlja felül Csercseszov csapatát, pedig hatalmas dolog. A meccsen szinte nem is volt nálunk gyenge teljesítmény, a szavazás győztese mégis magabiztosan nyert, ahogyan a második helyezettet sem fenyegette senki és valójában a harmadik helyre is kényelmes előnnyel érkezett meg a bronzérmesünk. Mögötte viszont komoly tömörülés alakult ki.
Lezárult az április hónap legjobbjait kereső szavazásunk, amit mint korábban mindig, ezúttal is a Kecskeméti TE-vel együtt szerveztünk. Áprilist és a három győzelmünket egy-egy vereség keretezte ebben a sorrendben: Mezőkövesd 0-1, Puskás Akadémia 3-0, ZTE 3-0, Fehérvár 2-1, Paks 2-3. A köztes három győzelem mindegyike meggyőző és nagyon szép eredmény volt, de a két vereség alkalmával is akadtak igen jó teljesítmények a csapatban. Úgy döntöttetek, hogy a legjobb játékos egy fiatal titán lett, a legszebb gól és gólpassz pedig nem csupán ugyanazon a meccsen született, de ugyanazon gól alkalmával is. A legjobb csapatösszeállítás esetében nagyon egy húron pendültek a szurkolók Szabó Istvánnal.
Egy Fradi elleni győzelem, ráadásul ilyen magabiztos teljesítménnyel olyan érzelmi töltetet ad a szurkolók (és gondolom a csapat) számára is, amit hirtelen például a tavalyi évadzáróhoz tudok hasonlítani, amikor kifiléztük a Szentlőrincet. Micsoda?? A Fradi olyan, mint a Szentlőrinc? Természetesen nem. De amikor hazai pályán a csapat fesztiválhangulatot varázsolt a stadionba azzal, hogy könnyed futballal hintettünk egy hetest az NB2 zárófordulójában, akkor úgy érezted, hogy ez tökéletes módja volt a szezon lezárásának. A Fradi elleni győzelmünk után ugyanezt éreztem: ha így ért volna véget a bajnokság, az tökéletes lett volna.
Klasszikus évzáró élmény, két meccsel a vége előtt részletei…
Az elmúlt két meccsünk játékvezetői ítéletek szempontjából sem alakult a legjobban, de köszönjük szépen, jóllaktunk, nem kérünk több olyan bíráskodást, ami elvonja a figyelmet a mérkőzésről. Szeretnénk egy olyan meccset játszani, ahol a végén csak arról van szó, hogy ki volt a jobb és nincs ott az a sok „ha”. Tehát most, hogy magunk mögött hagytuk a Paks és a Honvéd elleni vereségek általi gödröt, gödröcskét, ideje előre tekinteni és keményen beleállni a Ferencváros elleni meccsbe. Mert magunk mögött hagytuk a gödröt, ugye?
Valamiért a Honvéd elleni idegenbeli meccseink gyatrább futballélményt hoztak, mint amihez hozzászokott a kecskeméti szurkoló idén. Ősszel egy igen gyenge 0-0-át játszottunk és nem hittük volna, hogy ha máshogy nem, hát eredményben visszasírhatjuk azt a meccset, miután ezúttal a Honvéd szerzett egy gólt és megnyerte a meccset. De ki volt az a három játékos, akiket a legjobbnak láttak a szurkolók?
Fájó pont a hazai vereség a Paks ellen, egész pontosan fájó a pontok hiánya. Ettől még pánikba nem kell esni, négy meccs van hátra a jelenleg legfőbb üldözőnek számító tolnaiak pedig még két közvetlen riválissal is találkoznak, de azért látni kell, hogy a mi sorsolásunkban is felüti a fejét egy menekülő Honvéd és egy Fradi is (na meg az addigra vélhetően tét nélkül küzdő Újpest és Várda). Borzasztóan felemás meccset játszottunk az atomváros ellen: a második félidő ugyan nem sok örömöt tartogatott, az elsőben viszont több jó teljesítmény is adódott kecskeméti oldalon. A legjobbnak ítélt játékos megnyugtató előnnyel nyerte a szavazást, de nem csak ő, hanem a második és harmadik helyezett is olyan ember lett, akiket talán kevesebbet emlegetünk a kelleténél.
Csak most tudok írni a péntek esti mérkőzésről egy boszniai utazás okán, így viszont volt ideje leülepedni az élménynek (és az agyvérzésnek), amit a meccstől kaptam. Mielőtt beszámolót írok, újra meg szoktam nézni a meccseket, jegyzetelek magamnak, elemezgetek kicsit, mostanra viszont már eltelt annyi idő, hogy ehelyett inkább csak impressziókat, gondolatokat fogok halomba dobálni. Bár a meccset újranéztem, így nekem sem kell megint mélyen megmártóznom a második félidő sorra érkező rossz élményeiben.
Talán a szezon eddigi legjobb játékát mutatta a KTE Felcsúton. Imponáló magabiztossággal és több kiemelkedően jó teljesítménnyel örvendeztették a vendég szurkolókat és keserítették a hazaiakat, ezzel tovább írva a szezon tündérmeséjét. Az örvendező vendégszurkolók pedig szavaztak a legjobbakról: olyan játékos győzött, aki ősszel nagyon magasra tette a lécet, most pedig ezt a magasságot is könnyedén ugrotta át. Őt az ország egyik legígéretesebb fiatal játékosa és a „mi kutyánk kölyke” követte a szavazáson.
A szezon legfontosabb szakaszára robbant be újra az ősz egyik hőse részletei…
