Bár az eredmény nem nevezhető lehengerlőnek, a KTE mégis viszonylag magabiztos játékkal jutott túl a Soroksáron a Magyar Kupában. A szavazás győztesétől pontosan ezt várjuk: hogy az olyan meccseken, amikor bár dominálunk, de csak nem akar áttörni a gát, akkor villanjon egyet. A dobogón ezúttal is láthattunk holtversenyt, de most a második helyen.
Kapóra jött ez a meccs a KTE számára, hiszen a válogatott szünetet követően tovább lehetett kísérletezni, játékot tökéletesíteni. Hiába a bajnokság elsődlegessége, a Soroksár elleni továbbjutást kötelező feladatként élte meg a szurkolótábor és valószínűleg Szabó Istvánék is csalódásként értékelték volna a kiesést. Amire nem került sor, a Kecskemét összességében magabiztosan játszott a mérkőzésen, de némi izgalmat csempészett a saját mérkőzésébe.
„Kemény időkben kemény megoldások kellenek” – mondotta volt a David Duchovny által játszott Hank Moody karaktere a Californication című sorozatban és bár barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a KTE kifejezetten kemény időket élne meg manapság, mégis összegyűlt némi esőfelhő az égen. A lassan menetrendszerűen érkező hosszú távú sérülések miatt a kezdőcsapat összeállítása kezd egy olyan készségfejlesztő játékra hasonlítani, amit a kicsi gyerekeknek szoktak vásárolni. Tudjátok, amikor különböző színű és formájú elemeket kell lyukakba beilleszteni (tényleg, mi a neve ennek az izének?). A Soroksár elleni kupameccs erről is szól. Hogy találjuk meg a hiányzók helyére azokat az elemeket, amiket nem kell erőből betolni a résbe, hanem jól illeszkednek?
A Kecskeméti TE-vel közösen ezúttal is a hónap legjobbjait kerestük, méghozzá a ti segítségetekkel. Izgalmas hónapot zártunk augusztusban, hiszen a csapat bemutatkozhatott a nemzetközi színtéren (ennek első meccse még júliusban volt, de az augusztusi szavazáshoz soroltuk a Riga elleni odavágót is), két győzelemmel nyitottuk a bajnokságot, hogy aztán némileg váratlanul az egyik újonctól szenvedjünk vereséget, amit a bajnokság egyik legjobb csapata elleni győzelemmel javítottunk ki. Ezeken a meccseken bőven akadtak jó teljesítmények a csapatban, akik közül meg is szavaztátok a legjobbakat: úgy döntöttetek, hogy a legjobb játékos a tavalyi szezon (és az idei) húzóembere, a legszebb gól a bajnokságban esett, a legszebb gólpassz a konferencia Ligában, ráadásul a három kategória között elég erős kapcsolódás is kimutatható. Augusztus csapatát is megszavaztátok, ahol kiderült, hogy szívesen klónoznátok az egyik játékost.
A KTE letörölte a rigai tasliból ottmaradt vért az orra alól és kiosztotta a maga pofonját a Várda ellen. Meggyőző játékkal, biztató teljesítményeket felmutatva gyűjtöttük be az első három pontunkat, a szurkolók azonban ennek ellenére is egyértelműen hallatták hangjukat, amikor a legjobbakról kérdeztük őket. A meccs legjobbja olyan játékos lett, aki tavaly megbújt a háttérben, erre az idényre azonban akár főszereplő is lehet, ha a stáb továbbra is ennyire bízik benne.
A Riga elleni kiesést követően kifejezetten fontos volt, hogy hogyan tudunk megérkezni a nélkülünk rajtoló bajnokságba, mert ha egy ilyen kiesés után az első bajnokink is rosszul sül el, az akár már egy negatív spirál kezdete is lehetett volna. A Kisvárda végül ideális ellenfélnek bizonyult, Szabó Istvánék pedig a második állomáson győzelemmel kapaszkodtak fel az NB1-es vonatra.
12 év nagy idő. Ennyi idő elteltével egy gyermek abba a korba ér, hogy már bizonyos korhatáros filmeket megnézhet nagykorú felügyelete nélkül. Ennyi idő alatt annyit nő egy gyermek, hogy ha mondjuk 11 évesen megnézi a csapatot az Aktobe ellen, akkor mára akár már pályára is léphet lila-fehérben a Riga ellen, ahogy Szalai Gábor tette. 12 év után játszott a KTE nemzetközi tétmérkőzést és mindezt megkoronázva győzelmet is aratott. Egy ilyen teljesítmény után talán nem meglepő, ha szoros a végeredmény a meccs legjobbjairól szóló szavazáson. Na de ennyire?
Francis Fukuyama, japán származású amerikai filozófus és politikai közgazdász, író fogalmazta meg 1989-ben, hogy a történelem véget ért. Bár ő arra gondolt, hogy a liberális demokráciák az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontjai, nincs már hova előremenni, a liberalizmus uralma következik. Amellett, hogy ez a gondolat már akkoriban is kellően provokatív volt és hatalmas vitákat generált (ráadásul az azóta eltelt időben is történtek olyan események, amelyekben sokan a cáfolatot látják), amennyiben kis csalással a KTE-re vonatkoztatjuk megállapíthatjuk, hogy jó eséllyel nem is igaz. A Kecskemét történelmének ugyanis nem hogy nem akar eljönni a vége, hanem egyre újabb és újabb fejezeteket nyit ez a csapat, korábban elképzelhetetlen csúcsokat ostromolva. Most például az első nemzetközi kupasorozatban aratott győzelmet sikerült megszerezni, így Fukuyamával szemben inkább az Aerosmith-hez nyúlok: Dream on! Álmodjunk, amíg lehet.
