A végeredmény alapján úgy tűnhet, hogy lemostuk a pályáról a Puskást, pedig erről nincs szó. Arról viszont igen, hogy amikor rátaláltunk arra a támadójátékra, amit tudunk és amit szeretünk, akkor a Felcsútnak igen kellemetlen percei voltak. Ehhez még tudtunk társítani egy kiemelkedő helyzetkihasználást, ennyi pedig elég is volt egy nagy arányú győzelemhez.
Sokkal jobban néztünk ki, mint ahogy valójában kinéztünk részletei…
Szabó István számára adott a feladat: fel kell ráznia a csapatát a Felcsút ellen. Az MTK elleni mérkőzésen nem idézte saját magát a KTE és Pista is érezte, hogy elemzésre szorul, hogy a hazaiak találtak ellenszert a kecskeméti játékra, vagy mi voltunk képtelenek felnőni a saját szintünkhöz. A Puskás Akadémia elleni meccs választ adhat arra, hogy megoldásra jutott-e a stáb ebben a kérdésben.
Régen volt már ilyen, de sajnos az MTK elleni meccsről el kell mondanunk: nem volt túl sok jó teljesítmény a csapatban. Ez önmagában még nem dráma, minden csapat életében előfordulnak rossz mérkőzések, ráadásul ez azt is jelentette, hogy az a kevés jó produkció, ami a pályára került, jó eséllyel indult a meccs legjobbja címért. A szurkolók és a Lila Köd véleménye pedig csak minimálisan tért el egymástól.
Vesztes meccsen vagyunk túl, mégis egy védő lett a legjobb részletei…
Az MTK elleni vendégjáték előtt felmerült bennem a kérdés, hogy van-e olyan meccs a bajnokságban, amit a KTE-nek kötelező megnyernie. A Hungária körúton kiderült, hogy ez a bajnokság még mindig nem arról szól, hogy a Fradin kívül bármelyik csapat biztosra tudjon menni akármelyik másik ellen (tavaly mondjuk a Fradi sem nagyon ment biztosra sokszor). Ez a botlás ugyan nem néz ki jól, de nem ad okot a pánikra, azt viszont megmutatta, hogy Szabó Istvánéknak van még dolguk a csapattal.
Annyira hittük, hogy előbb-utóbb jön a gól, hogy elfelejtettünk tenni érte részletei…
Először találkozunk az idén újonc csapattal, az első és másodosztály közt ingázni hajlamos MTK-hoz látogatunk. Pontosan olyan meccs ez, amire az első két forduló és az előző idény alapján könnyen rámondhatnánk, hogy kötelező nyerni. De vannak kötelező meccsek a 12 csapatos NB1-ben?
Nem mondom, hogy a feje tetejére állt az erősorrendünk nem egészen három forduló elteltével, de egyes csapatok helye jelentősen változott. Ez elsősorban a középmezőnyre vonatkozik, mert a dobogón és a kieső zónában kevés kivétellel állandó maradt az összesített megérzésünk.
Nagyon magabiztosan játszva győztük le a Fehérvárt a Széktóiban, de nem beszélhetünk arról, hogy felmostuk volna velük a padlót. Pedig ha belerohantak volna egy istenes kiütésbe, akkor talán érthető lenne, hogy Bartosz Grzelaknak csillagok köröznek a feje fölött.
A Riga elleni kiesést követően kifejezetten fontos volt, hogy hogyan tudunk megérkezni a nélkülünk rajtoló bajnokságba, mert ha egy ilyen kiesés után az első bajnokink is rosszul sül el, az akár már egy negatív spirál kezdete is lehetett volna. A Kisvárda végül ideális ellenfélnek bizonyult, Szabó Istvánék pedig a második állomáson győzelemmel kapaszkodtak fel az NB1-es vonatra.
A szezon előtt minden szurkoló igyekszik jósolgatni, hogy mire lehet képes a csapata az idény során. Csak ugye ez a többi csapat teljesítményének is függvénye, így a riválisok eredményeire is igyekszik tippelni az egyszeri drukker. Így vagyunk ezzel mi is a Lila Ködnél.
A város jelmondata remekül írja le a csapat elmúlt 10 évét, mert ebben az időszakban magasságból és mélységből is jutott a KTE-nek bőven. Ha pedig csak a szezonunkat nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a múlt heti Újpest elleni meccsünk volt a mélység, amely hálistennek nem rettentette Szabó István csapatát.
