Kicsit megkésve, de írok róla, hogy szombaton játszottunk a Kaposvárral a k’va hidegben. Az egyetlen meccs, amit nem közvetít a tévé, muszáj kijönni mindenkinek. Gondoltam én. Csak aztán jött a mínusz, meg ugye alapból itt volt a borzasztóan akadozó formánk, játékunk. A nézők meg otthon maradtak, csak néhány elvetemült lézengett a lelátón.
A zene kincs. Ezzel nehéz vitatkozni. „A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, fényképészethez és íráshoz”. Mondá valaha a megboldogult Layne Staley, az Alice In Chains zenekar első, erősen heroinista énekese. Az ő gondolata valószínűleg szintén hordoz magában igazságtartalmat, annyi kiegészítéssel élnék azonban, hogy a futball pedig az az ajtó, amely elvezet a zenéhez. Legalábbis többek esetében. Könnyűzene részletei…
Ugyan nem sikerült elpáholni a felcsútiakat (amire igen nagy szükség lett volna), azért Barry gólja csempészett egy kis fényt az esténkbe.
Pekár külsővel középre nyesett beadása már önmagában erekciót eredményező mozdulat, de ahogy a guineai gépállat lábából elszabadul a pusztulat, az egyszerűen gyönyörű! (A másik gólunk sem csúnya, Balázs passza Gréczi első NB1-es gólja elé igen szépre sikerült.)
A Nemzeti Sport szerint így állunk majd fel a Puskás ellen:
Na most ezzel az a baj, pontosabban inkább furcsaság, hogy Patvaros a legjobb indulattal sem szélső, vagy ha igen, akkor eddig jól titkolták. Ha már ezek a játékosok, akkor inkább el tudok képzelni egy 4-2-3-1-et, ahol Pati Vukával szűr, előttük Szavics osztogat, a két szélen pedig Balázs és Gréczi. Bekő okosabb, mint én, de lehet, hogy most én tudom jobban…
A Lila Ködös arcok olykor nekiállnak beszélgetni a saját facebook csoportjukban, és akkor néha egyetértenek, néha meg szívják egymás vérét, mert véleménykülönbség alakul ki. Olykor pedig egyszerűen mondják a magukét, a végén pedig rájönnek, hogy ez nem is lenne olyan rossz akár egy poszt témájának sem. Mit érhet az utánpótlásunk? részletei…
A pénzügyeink nincsenek rendben, ezt tudjuk, ahogyan azt is sejtjük, hogy nem mindössze anyagi nehézségekről beszélünk, hanem a fizetések csúszásáról is. Na, ez most jól alakot is öltött a csakfocinak köszönhetően. Persze nem konkrét számokról van szó, mindössze erről:
Egy árnyalattal jobb a helyzet Kecskeméten. Rajczi Péterék 1-2 hónapos késéssel jutnak a pénzükhöz, az utóbbi napokban az augusztusi fizetéseket törlesztette a vezetőség. Információink szerint azonban az előző bajnokság prémiumainak háromnegyede sincs még rendezve, az idei prémiumok kifizetésére is később kerül majd sor. Ennek ellenére Bekő Balázs együttese a 10. helyen található.
Hogy kinél vagyunk egy árnyalattal jobbak? Az ezerarcú Tóth Bálintéknál, akiknél állítólag csak a júliusi bérek vannak teljes egészében rendezve. Megnyugtató…
Nos, a helyzet az, hogy változunk. Egyesével is, de éppenséggel a blog, a Lila Köd szintjére gondoltam. A legújabb és legfontosabb változás pedig az, hogy elköltözünk. Nem elírás a jelen idő, egy folyamatról van szó, ami már elkezdődött, de még nem zárult le. Úton vagyunk új otthonunkra, a taccsra, és szépen lassan magunk mögött hagyjuk a Népsportot. Fájó szívvel tesszük ezt, mert sok szép emlék köt oda bennünket, az okokat azonban jótékony, lila köd fedi, mert egyfelől nem ildomos ilyenekről beszélni, másfelől ez valószínűleg nem is érdekel benneteket. Ami számotokra fontos, hogy ezentúl itt, a taccson találtok meg minket, a kte.taccs.hu címen. Halihó! részletei…
