Én tényleg annyira készültem, hogy most majd egy jó kis beszámolóval visszatérek. Aztán azt történt, ami mindig szokott, ha valamire annyira készülök: pont az ellenkezője történik. Mert mégis mit lehet írni/mondani a tegnapi meccsről? Nem sokat.
Nagyon régen jelent meg új bejegyzés az oldalon, ami nem tippverseny, így elhatároztam, hogy majd jól megírom a KTE-Győr beszámolóját. Optimális választásnak tűnt a visszatéréshez, a csapat kezdi visszanyerni a színét, a Győr ellen meg hazai pályán mindig menők vagyunk, annyira, hogy egyik győri haverom már azzal fenyegetett, hogy inkább lilába öltözik és a Kecskemétnek fog szurkolni, hátha akkor végre a KTE kap majd ki. Azzal viszont senki nem számolt, hogy ilyen tróger idő lesz, és hogy ebből nem lesz beszámoló…
Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit lehet írni úgy általában egy KTE – Pápáról, de erről a KTE – Pápáról még nehezebb írni, mint bármelyik másikról. Ezért nem jött poszt vasárnap, meg tegnap sem, pedig a hosszú szünet után, ami itt honolt a blogon és aminek a csendjét a tippversenyek szakították meg, megfogadtam, hogy erről a meccsről írni fogok, ha beleszakadok is. Közel voltam hozzá…
…hogy egymásra talált csapat és szurkoló. De mielőtt rátérek a meccsre, bevezetés helyett beszéljen ez a kép:
Erős Fradi ellen talán egy pont. Ezt mondtam volna a meccs előtt. Nem ez lett belőle, több is lehetett volna egy pontnál, ez a Fradi pedig közel sem annyira erős, mint amennyire tartanak tőle a csapatok. Ellenben minket most lehet, hogy utálnak, de ez így van jól.
Tényleg elkezdődik? El sem hiszem. Sokáig böjtöltünk, de szombaton a mieink is belecsapnak a lecsóba. Hogy ez a csapat szempontjából mennyire jó, az már egy más kérdés.
Először a tél folyamán ki tudtam jutni egy felkészülési meccsünkre. Hiányzott már, de azért van jobb szórakozás annál, hogy végigálljon az ember egy edzőmeccset a Honvéd műfüves pályája mellett (ahol nem lehet a korlát mellett állni, egész egyszerűen azért mert tilos. Emiatt a miénket követő meccs egyik csapatának, a Ceglédnek az edzőjét, Kiss Lászlót el is távolították a szent korláttól). Ámbár ha jó a társaság, akkor nincs gond, repül az idő, annyira, hogy én (a hülye) elfelejtettem fotót készíteni a meccsről. Sorry!
Tisztul a kép, Bekszi megmondta, hogy a próbázók közül ki van nyeregben és ki nincs. Simon könnyen lehet, hogy kölcsönbe érkezik majd, és „Icebear”-t is szívesen látná a csapatban Balázs. Nem lesznek azonban zimbabwei kedvenceink tavasszal, legalábbis nem Patmore Shereninek és Kenneth Bulajinak (vagy minek) fogják őket hívni. Kár…
Fúú, ezer éve nem írtunk az oldalra, de legalábbis annyinak tűnt, rebegjük is sűrűn a bocsánatot, de ez a december – január sajnos már csak így megy, tombol a vizsgaidőszak, amivel nehéz tartani a lépést és többnyire nem is sikerül. Na meg amúgy is kevés dolog történik a magyar fociban. De Rajczi Peti kitálalt, ezt pedig nem lehet szó nélkül hagyni.
