Megkezdődik az NB1 harmadik köre és nehéz elképzelni, hogy ezt a szezont utólag ne az „álomszerű” jelzővel illessük. Az első körben 20 pontot gyűjtött a KTE, a másodikban némi visszaesést tapasztalhattunk és 20%-kal gyengébben teljesített a csapat a megszerzett 16 ponttal. A kérdés adott: a harmadik körben hány pontot szerez majd a KTE?
Négy döntetlen után sikerült nyernünk Kisvárdán, ráadásul Szabó István is kezdi elhinni, hogy bennmaradunk. Tavasszal még nincs csapat, aki legyőzött volna bennünket és ez a masszív forma több mindennek is köszönhető. Sorolhatnánk itt a kiváló csapategységet, a háttérstáb remek munkáját, az edzői hozzáadott értéket, a nagyon stabil védekezést, de hibáznánk, ha nem említenénk meg annak az embernek a formáját, akiről eddig a tavasz szól. És aki szerintetek a Kisvárda elleni meccs legjobbja volt.
Mondjuk nem pontosan így fogalmazott, de utalt rá, új célokról beszélt. Nyilván a meccs előtti beharangozóban még arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Kisvárda az egyik legjobb futballt játszó csapat Magyarországon, hogy aztán persze előrukkoljanak egy nagyon visszafogott játékkal. Ebben pedig a saját álmosságukon kívül bizony elég komoly szerepe volt a KTE védekezésének is.
Mondanám, hogy most már jöhetne egy győzelem, mert az elmúlt négy meccsünkön egyaránt döntetlent játszottunk. Ez a nyeretlen sorozat ugyanakkor a helyezésünkön nem látszott meg, továbbra is tartjuk a második helyet, aminek az egyik oka éppen a következő ellenfelünk. Török Lászlóék ugyanis ugyanannyi pontot szerzett az elmúlt öt meccsen, mint Szabó Istvánék, így megelőzni sem tudták a KTE-t. Így tehát örülnénk végre egy sikernek, de pont a Kisvárda ellen várhatjuk el?
Az Újpest elleni meccset menet közben többször is eltemettem már addigra, mire Szuhodovszki kisétált elvégezni a szögletet a 94. percben. Amikor Soma lehelyezte a labdát, a címben szereplő mondat hagyta el a számat, és bár a bátortalan mosolyom azt üzenhette, hogy csak viccelek, maximum reménykedek, de valamiért abban a pillanatban jobban hittem a gólban, mint előtte a meccsen bármikor. A beadás pedig jött és az utolsó utáni pillanatban megkoronázta Tóth Barnát.
„Akkor most kell egy jó beadás Barna fejére, és meg is vagyunk” részletei…
A címben szereplő gondolat a meccs lefújása után hagyta el Nbcee, a Lila Köd korábbi és örökös szerzőjének száját. Nehéz vele vitatkozni, mert az Újpest ellen valóban messze voltunk a legjobbunktól, de ezt a hiányosságot más tulajdonságok kidomborításával ellensúlyoztuk. Hittel, akarattal, küzdőszellemmel, tartással.
Ahogy az Óz, a csodák csodájában mondják: csak végig kell menni a sárga köves úton, az oda vezet, ahová szeretnél eljutni. A KTE sárga köves útja a biztos bennmaradás felé vezet és egy hazai, Újpest elleni győzelemmel már valóban karnyújtásra kerülne az a pontmennyiség, amit Szabó Istvánék hajszolnak és emlegetnek szezon eleje óta. Az Újpest elleni hazai győzelem azonban nem annyira egyértelmű, mint hihetjük.
Talán nem vállalunk nagy kockázatot azzal, hogy az idei Kecskemét nagyon jó versenyző karaktert mutat. Nincs olyan csapat ebben a bajnokságban, aki ellen feltartott kézzel kellene kimennie a pályára Szabó István tanítványainak, ez alól pedig – bár a szezon elején nem hittük volna – a Ferencváros sem kivétel. Olyannyira nem az, hogy eddig két meccsen 4 pontot szereztünk a címvédő ellen, a második meccsen elért döntetlen alkalmával ráadásul olyan váltást produkált a KTE, amivel némileg meg is lepte a Fradit. A szurkolók szerint pedig a az első két helyre elég egyértelmű módon futott be két játékos, a harmadik helyezettet viszont nagyon megszorongatta Belényesi Csaba.
Legalábbis a szombati meccs előtt mindenhonnan azt hallgattuk, hogy az őszi győzelmünk csak a pálya állapotának köszönhető, majd a Groupama billiárdasztalán ki lesz porolva a valagunk, hat gólt kapunk, mínusz kettőt lövünk, a nap is eltűnik majd Kecskemét fölül olyan verést mér ránk a zöld-fehér csapat. Persze igazságtalan vagyok: ezek a vélemények egy hangos kisebbségtől érkeztek és rengeteg olyan állásponttal is lehetett találkozni, amely nem tartotta megbocsáthatatlan bűnnek, hogy Szabó Istvánnak volt képe megemlíteni a meccs előtt, hogy adott esetben ő szívesen vinne pontot az Üllőiről is. Mindenesetre azoknak, akik a KTE lemészárlása miatt várták a Ferencváros-KTE meccset, várniuk kell még a hat gólos kecskeméti vereségre.
Arról lehet vitatkozni, hogy vajon az elmúlt két meccsen megdöccent-e a KTE fejlődése, vagy csak két, különleges körülmények között lejátszott meccsen nem volt képes teljes mértékben a saját játékát nyújtani. A Paks elleni szélvihart és a Honvéd elleni elfagyott pályát sem lehet ideális futballidőnek nevezni, ami természetesen kifogás nem lehet (az ellenfelek is ugyanezen a körülmények közt játszottak), de magyarázatot akár adhat arra, hogy miért maradt el a játék minősége a korábban megszokottól. A Honvéd elleni meccsen a szavazás első három helyezettje ennek ellenére is tudott villanni.
Remekül kezdte a tavaszt a játékos, akit ha nem nevezel kulcsembernek, tévedsz részletei…
