Arról lehet vitatkozni, hogy vajon az elmúlt két meccsen megdöccent-e a KTE fejlődése, vagy csak két, különleges körülmények között lejátszott meccsen nem volt képes teljes mértékben a saját játékát nyújtani. A Paks elleni szélvihart és a Honvéd elleni elfagyott pályát sem lehet ideális futballidőnek nevezni, ami természetesen kifogás nem lehet (az ellenfelek is ugyanezen a körülmények közt játszottak), de magyarázatot akár adhat arra, hogy miért maradt el a játék minősége a korábban megszokottól. A Honvéd elleni meccsen a szavazás első három helyezettje ennek ellenére is tudott villanni.
Szuhodovszki Soma magabiztosan nyerte meg a szavazást, ebben ráadásul teljesen egyetértett a Lila köd és a szurkolók is. Szuho kapcsán ráadásul nem csak arról kell beszélni, hogy első három meccsén két gólt lőtt a tavasszal (a Fehérvár és a Honvéd ellen), hanem arról is, hogy a középpálya egyik legfontosabb szereplőjévé nőtte ki magát. A másodosztályú keretünkből talán ő ment keresztül a legnagyobb fejlődésen/változáson. Emlékezhetünk, hogy az NB2-ben Soma egy olyan kreatív játékos volt, akinek minden labdaérintésén lehetett látni, hogy okos, laza, fineszes játékos, de még egyetlen meccsen belül is hullámzó formát mutatott. Mára azonban komplexebb játékossá vált, aki bár labdával továbbra is meghatározó a labdatartása, passzpontossága, játékintelligenciája miatt, ugyanakkor már védekezésben is fontos szerepe van. Nem hittem volna, hogy a másodosztályban látott játékost majd csúszni-mászni fogom látni, de a idén remekül fér meg a játékában a meló és a ész is. A Honvéd ellen is láthattuk azt, amit (néhány kivételtől eltekintve) az egész szezonban is: a KTE veszélyes támadásaiban Szuhodovszki sokszor vállal kulcsszerepet. Persze nem ő lövi a gólokat (mostanában már de), nem feltétlenül őt emeli ki a szurkoló a meccs után, de eddig érezhető volt a különbség vele és nélküle. Soma tehát nagyon jó kis futballistává vált az elmúlt egy évben és még bőven nem érte el a plafonját.
A szavazás második helyére érkezett meg a meccs és a forduló legszebb momentumát jegyző Katona Bálint. Azt már többször megénekeltük, hogy Bálint az a játékos a csapatban, akitől talán leginkább lehet számítani a váratlan megoldásokra (még ha ez képzavarnak is tűnhet). Azt is látjuk rajta, hogy (talán a fiatal kora miatt) még kiegyensúlyozatlan a formája, de a Honvéd elleni mérkőzés a legjobb bizonyíték arra, hogy az olyan meccsein is képes ihletet meríteni, amelyeken egyébként nem is megy neki igazán a játék. A Kispest ellen ugyanis jóval kevesebbet találkozott a labdával, jóval kevesebb volt a felvállalt párharca és jóval kevesebb volt a kiharcolt faltja is, mint amit megszoktunk tőle, az események gyújtópontjában nem ő bukkant fel. Aztán egyszer csak jön egy mélységi indítás és olyan higgadt, pontos és nagyon precíz mozdulattal játssza magát tisztára, hogy magasabbra taksált játékosoktól is ritkán látunk ilyet, majd ezt megkoronázta azzal, hogy takarásból, remek ívben tekerte fel a labdát a hosszú felsőbe. Ha az eszemre hallgatok, akkor simán el tudom képzelni, hogy a Fradi esetleg még jövőre is kölcsönadja nekünk (hiszen a játékosnak is az az érdeke, hogy ebben a korban rendszeresen játsszon), de lassan barátkozom a gondolattal, hogy ha ilyen teljesítményt mutat, akkor nem kizárt, hogy az utánpótlás totemállataként visszaviszi a Ferencváros.
Nem gyakori, hogy egy cserejátékos kerül fel a dobogóra, de ha valaki olyan magabiztos teljesítménnyel lép pályára, mint Nikitscher Tamás, akkor nem nagyon merülhet fel kérdés. Niki egy tipikus projektigazolás Kecskeméten, minden szempontnak megfelel, amit a KTE keres egy játékosban. 23 évesen fiatal, de nem éretlen játékos, akiben benne van egy pofásabb pályaív lehetősége is. Alacsonyabb osztályból érkezik, ahol hosszú távon is megbízható és kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ráadásul nincs szem előtt, a többi NB1-es csapat radarján maximum sokadik választásként szerepel. Az ilyenfajta „zavarosban halászás”, a komoly megfigyelői munkára épülő toborzás az elmúlt két évben a Kecskemét védjegyévé vált és remekül is működik. Nikitscher pedig másfél mérkőzés után éppen egy olyan játékosnak tűnik, akinek helye van az élvonalban, egy olyan rendszerben pedig, mint Szabó Istváné, pedig ki lehet belőle hozni a maximumot. A Honvéd ellen is szemet szúrt, hogy milyen magabiztosan fedezi a labdát, hogy jó döntéseket hoz, hogy szorult helyzetben is higgadt tud maradni és hogy labda nélkül is megvan benne a kellő agresszió.
A szavazás eredménye (minden kérdésnél a három legnagyobb százalékot kapó játékost tüntetjük fel):
KTE – Budapest Honvéd szavazás vége
No Description
Ez pedig az éves összesítése a “meccs legjobbja” szavazásoknak (az oszlopok a fejlécre kattintva sorbarendezhetőek):
Meccsek legjobbjai_összesítés
No Description