Bejgli után, baklava előtt – széljegyzet

Túlvan a csapatunk a karácsonyi szüneten (amelynek nagy részét amúgy is munkával töltötték), átestek a játékosok a szilveszteren is, holnap pedig repülőre ül a keret, hogy a törökországi Belekben edzőtáborozzon egy kellemeset. Na meg játsszon pár meccset német, román és cseh ellenfelek ellen. A bejgli és a baklava közé pedig frissítőnek egy Békéscsaba elleni edzőmeccs fért be, melyet a kettes füvesen rendeztek kedden ebédidő után.

KTE-Békéscsaba felkészülési meccs a mérsékelten kellemes időben és pályán

Nem szeretném nagyon bő lére ereszteni, hiszen ezeknek a mérkőzéseknek másképp van jelentősége, mint egy bajnokinak (az eredmény sokadlagos, a stáb számára más jelenti ilyenkor a mérőszámot). Néhány szót azonban megér az év első KTE meccse, amelyet magabiztosan nyertünk az NB2-ben a kiesőzóna által körbenyaldosott, nehéz helyzetben levő Békéscsaba ellen. Amit talán elsőként érdemes megjegyezni, hogy a kecskeméti szurkolók igencsak hiányolták már a csapatukat, szép nézősereg gyűlt össze a meccsre az elvileg használhatatlan napos oldali lelátó hátsó korlátjának támaszkodva. Miért is ne tették volna, hiszen 49 napot (akik az akasztói pályaavatóra nem mentek el, azoknak 52 napot) kellett várniuk arra, hogy újra játszani lássák a csapatot. Voltak azért olyan játékosok, akik nem léptek pályára: Varga Ádám, Nagy Krisztián, Zeke Márió, Szalai Gábor vagy Uros Djuranovics alakját hiába kerestük a pályán, míg Mihajlo Rjaskó egyénileg rótta a köröket a műfüvesen (ha minden igaz, ő porcműtét után igyekszik felzárkóztatni magát).

Szabó István fiatalokkal és olyan játékosokkal kezdte a meccset, akik kevesebb lehetőséget kaptak ősszel. A kapuban Kersák Roland állt, előtte új arcként Polyák egészítette ki Vágót és Bunát a védelemben, a két szárnyvédő pozíciójában Győri Ábel és Hatvani Dániel játszott. A középpályán a lassacskán újra játékba lendülő Meszhi mellett Bodor volt védekezőbb felfogású, míg Gréczi és az elmúlt szezonban a Szegedben még ellenünk is játszó Horváth Krisztofer támadóbb szellemben futballozott. A formáció csúcsa pedig Győri Benjámin volt. Ebben a félidőben a Csaba veszélyesebben játszott a mieinknél, a gólokat mégis mi lőttük: Győri Benjamin bepofozott egy kipattanót, míg Hatvani egy szólót fejezett be okosan. A vendégeknél Váradi megpattanó lövésével már nem tudott mit kezdeni Kersák, így 2-1-es vezetéssel jött el a félidő. Látható volt, hogy kényszermegoldásokra is fanyalodnia kellett Szabó Istvánnak: Vágó és Buna (az ő helyére menet közben Szalai Szilárd érkezett, hogy Buna a második félidőre is készen álljon) középhátvédként szerepelt, Hatvani sem elsősorban balhátvéd.

A kétes minőségű fotón az első félidő alatt melegítő második sor látszik

 

Az NB1-es alapcsapathoz közelebb álló névsor a második félidőre érkezett és ez meg is látszott a játék képén. Ekkor már sokkal dominánsabb futballt láthattunk a KTE-től, a Varga Bence – Buna, Szabó Alex, Belényesi, Pejovics, Grünvald – Nikitscher, Szuhodovszki, Katona Bálint, Banó-Szabó – Tóth Barna sor a félidő nagy részében beszorította a vendégeket és kontroll alatt tartotta a játékot. Felismerhetőek voltak a bajnokikon is felrajzolt játékok és elemek, még ha olykor pontatlanok is voltak. A középpályássor különösen nagy kedvvel játszott, Szuhodovszki, Katona és Banó-Szabó is mutatott szép dolgokat (Szuho gólpasszt adott, Banó-Szabó gólt szerzett), míg az új szerzemény Nikitscher is elég meggyőző volt: jó barátságban van a labdával, jól fedezi és finom mozdulatokkal kezeli azt, nem tart a fizikális kontakttól és bátran vállal cseleket is. Ezen a meccsen Vágó Levi posztján játszott és könnyen lehet, hogy a bajnokságban is az lesz majd a helye, mert a fizikumából adódóan védekezésben is használható. Az kijelenthető, hogy mélyült a középpálya, ami rá is fért erre a csapatrészre, mert a négy posztra öt játékosunk volt (Vágó, Szuho, Meszhi, Banó-Szabó és Katona, amennyiben nem számoljuk ide a teljes őszt a jobb szélen végigjátszó Nagy Krisztiánt vagy a szintén jobb oldalon használt, de hamar megsérült Katona Mátét). A negyedik gólunkat Pejovics fejelte, míg a végén Varga Benyó eladott labdája után gyakorlatilag az üres kapuba kellett csak helyeznie Alban Mehmetinek (van ilyen, inkább most forduljon elő, mint tétmeccsen).

Kezeljük az edzőmeccseknek kijáró fékezett figyelemmel és lelkesedéssel, de felkészülés indítónak abszolút megfelelő volt ez a mérkőzés egy készséges ellenféllel, akik ellen a keret nagy részét meg lehetett mozgatni a török kirándulás előtt.

*Horváth és Polyák esetében azért felesleges egyelőre mélyebb megfigyelésekbe bocsátkozni, mert nincsenek véglegesítve a csapatnál, így még nem biztos, hogy lila-fehérben játszanak tavasszal (még ha akár csak napok kérdése is, hogy ez a véglegesítés megtörténjen). Bár előbbi egyértelmű erősítés lehetne, főleg Djuranovics látványos őszi lukra futásának fényében.

6 hozzászólás “Bejgli után, baklava előtt – széljegyzet” bejegyzéshez

  1. Volt szerencsém Békéscsabán labdába rúgni akkor, amikor az idősebb Kerekes testvér /piszok kemény volt/, Serényi/Schneider /később Kecskeméten folytatta/, Zahorán /a VTSK pályán nőtt fel/, Meggyesi Pista /a Fradi gyorsan elhappolta, már nincs az élők sorában/ voltak a tehetségek. A gyakorlati tanárom a meccseken folyton azt ordítozta, „RUGDATYON ÉPÍTŐK”. Sajnálom, hogy a kiesés szele meglegyintette őket.
    CaNcOe: Tanácstalan vagyok. Irónia nélkül kérdem. Elárulnád, miként működik a KTE filozófia? Mi várható a bajnokságban, lépünk előre támadásban, vagy a tavaszt is megpróbáljuk egy gólos csatárunkkal kibekkelni? A Lila Köd játékhoz is jó lenne tudni, hogy beálljunk-e ikszre.
    Levi távozását megértem, nem tudtuk beépíteni a csapatba, nem illett a „filozófiába”? Vele kapcsolatban a vidinél majd letisztul a kép.
    Kiváló felkészülést a nyitányra!

    1. Szerintem már marad mindenki aki itt volt edző meccsen. Meg ugy tudom vissza hívták a Pécsre kölcsön adott balvédőnket Zeke Márió helyére mert részleges izomszakadást szenvedett edzésen. És valószínű nem számolnak már vele sajna

    2. Én azt gondolom, hogy az őszi teljesítmény kiválóan alkalmas volt arra, hogy a szurkoló azt gondolja, hogy mi egy felsőházba tartozó csapat vagyunk. Ezzel viszont óvatosan kell bánni. Az őszünk utolsó meccsei már nem ültek úgy, ahogyan korábban, nem jöttek úgy az eredmények sem, ilyen szempontból jól jött a pihenő. Ugyanakkor a szünetben minden más csapat is rendezi a sorait, így a tavaszi szezont szerintem hiba az őszi szezon által keltett elvárásokkal kezelni. Továbbra is egy újonc kiscsapat vagyunk akinek minden pontot meg kell becsülni. Egyszerűen annyi történt, hogy egy jó ősszel teremtettünk egy olyan rajtpozíciót magunknak tavaszra, ahonnan sokkal könnyebb bentmaradni, mint előzetesen reméltük.

      A filozófia kapcsán azt gondolom, hogy ez egy mostanában kialakuló irányvonal a csapatnál. Szabó Pista érkezésével egy nagyon tudatos, nagyon önreflexív és realista irányvonal fele indult el a klub. Ez nagyon fontos is, tisztában kell lennünk azzal, hogy mik az erőforrások. Ezekhez az erőforrásokhoz kapcsolódóan úgy látom, hogy egy nagyon bensőséges, családias, egymásért küzdő közeget igyekeznek teremteni (ebbe a szurkolók is beletartoznak). Mi vagyunk az a csapat, amely túlnyomórészt hazai és régiós kötődésű játékosokra támaszkodva, de játékosok felépítésére alapozva képzeli el az útját. A pályán úgy látom, hogy egy pragmatikus, eredményorientált, de a közönség kiszolgálását nem elvető csapat képe rajzolódik, amely igyekszik minden mérkőzésen megtalálni azt, hogy mennyit kockáztathat még, de nem esztelenül túlfeszíteni a húrt (ez adódik abból, hogy minden pontot meg kell becsülnünk). Nehéz meghatározni, hogy mi a klub filozófiája, mi lesz a klub DNS-e, hiszen ez egy hosszan tartó mélyrepülés után mostanság van kialakulóban, mostanság állt össze egy olyan stáb és vezetőség, amely hangsúlyt fektet arra, hogy ezt kialakítsa. Irányvonalakat látunk, ezekre pedig láthatóan vevők a szurkolók is. Ez az együttműködés a rajongókkal pedig – bár még tovább fejleszthető – nagyon fontos.

  2. Ez bizony rossz hír. Rossi, Te bizonyára választ tudsz adni rá, miként van az, Levit a kispadról visszarendelte a Vidi, az állandó kezdő Máriót pedig nem?

    1. Igen információm szerint azért mert minden áron külföldit akar arra a posztra a Juhász és nem kell nekik a Zeke Mário. Támogassuk a magyar fiatalokat ja mégsem,de tudtommal a Márió sem akart menni a Kecskemétről. A menedzserétől tudom,hogy a lengyel első még akarja a nyáron.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.