Márciusban eddig 100%-os teljesítményt nyújt a Kecskemét, hiszen elvertük a Kisvárdát és a Vasast is. Ahhoz viszont, hogy ez így is maradjon egy igen komoly akadályt kell leküzdenie a KTE-nek: bravúrgyőzelmet kell hozni Debrecenben. Bravúr lenne a győzelem, egyrészt a Loki formáját, másrészt a két csapat debreceni mérlegét tekintve is.
Véget ért a február legjobbjait kutató szavazásunk, melyet a Kecskeméti TE-vel közösen hozunk el nektek minden hónapban. A KTE remekül kezdte a tavaszt, az első hónapban (bár a szavazás februárra vonatkozott, ideszámoltuk a január végén megrendezett Fehérvár elleni meccset is) 5 meccsen maradt veretlen. Ebből az ötből azonban csak egyszer tudott nyerni, úgyhogy ha javíthatatlan pesszimisták lennénk, akár úgy is láthatnánk, hogy a pohár félig üres és egy négymeccses nyeretlenséget illesztettünk a a kezdeti győzelem mögé, de maradjunk annyiban: veretlen volt a január-február. A szurkolók úgy látták, hogy a legszebb gól és gólpassz is ugyanazon a meccsen esett, míg a legjobb csapatban történt némi változás a korábban megszokotthoz képest. A legjobb játékos pedig kétséget sem hagyott afelől, hogy ezt a szavazást neki kell megnyernie.
A Vasas legyőzésével már annyi pontunk van (39), amit még a legóvatosabb Szabó István sem tud úgy értékelni, hogy ki lehet esni vele. Emellett a kecskeméti játékosok szinte minden meccs után igényt tartanak a forduló válogatottjának valamely helyeire. Az angyalföldiek ellen persze elvárható lehetett a győzelem, a csapat pedig nem is okozott csalódást, magabiztosan gyűjtötte be a pontokat. A szurkolók úgy látták, hogy a tavasz eddigi legjobb teljesítményét nyújtó játékos a Vasas ellen is remekelt, kis lemaradással mögötte a keret egyik legmunkásabb tagja, a harmadik helyen pedig egy, a saját posztján ligaszinten is kiemelkedő játékos végzett.
Az a helyzet, hogy a Vasas elleni győzelemmel 9 meccse vagyunk veretlenek a bajnokságban, ami az idei szezonban az eddigi legjobb sorozatunk. Ősszel volt egy ötös (Vasas-Loki-Kövesd-Felcsút-ZTE) és egy hetes (Paks-Honvéd-Fradi-Újpest-Várda-Vasas-Loki) sor is, de a mostani kilences már igazán hízelgő (Felcsút-ZTE-Fehérvár-Paks-Honvéd-Fradi-Újpest-Várda-Vasas). A szemfülesebbek észrevehették, hogy a Debrecen az első és a második sorozatunkban is szerepel, tehát még nem kaptunk ki tőlük, és ha ezt tartani tudjuk jövő héten is, akkor két számjegyűre növelhetjük a veretlenséget. Ehhez pedig azt kellett, hogy a hétvégén a Vasas ellen a csapat esélyeshez méltó magabiztossággal húzza be a három pontot.
Megkezdődik az NB1 harmadik köre és nehéz elképzelni, hogy ezt a szezont utólag ne az „álomszerű” jelzővel illessük. Az első körben 20 pontot gyűjtött a KTE, a másodikban némi visszaesést tapasztalhattunk és 20%-kal gyengébben teljesített a csapat a megszerzett 16 ponttal. A kérdés adott: a harmadik körben hány pontot szerez majd a KTE?
Négy döntetlen után sikerült nyernünk Kisvárdán, ráadásul Szabó István is kezdi elhinni, hogy bennmaradunk. Tavasszal még nincs csapat, aki legyőzött volna bennünket és ez a masszív forma több mindennek is köszönhető. Sorolhatnánk itt a kiváló csapategységet, a háttérstáb remek munkáját, az edzői hozzáadott értéket, a nagyon stabil védekezést, de hibáznánk, ha nem említenénk meg annak az embernek a formáját, akiről eddig a tavasz szól. És aki szerintetek a Kisvárda elleni meccs legjobbja volt.
Mondjuk nem pontosan így fogalmazott, de utalt rá, új célokról beszélt. Nyilván a meccs előtti beharangozóban még arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Kisvárda az egyik legjobb futballt játszó csapat Magyarországon, hogy aztán persze előrukkoljanak egy nagyon visszafogott játékkal. Ebben pedig a saját álmosságukon kívül bizony elég komoly szerepe volt a KTE védekezésének is.
Mondanám, hogy most már jöhetne egy győzelem, mert az elmúlt négy meccsünkön egyaránt döntetlent játszottunk. Ez a nyeretlen sorozat ugyanakkor a helyezésünkön nem látszott meg, továbbra is tartjuk a második helyet, aminek az egyik oka éppen a következő ellenfelünk. Török Lászlóék ugyanis ugyanannyi pontot szerzett az elmúlt öt meccsen, mint Szabó Istvánék, így megelőzni sem tudták a KTE-t. Így tehát örülnénk végre egy sikernek, de pont a Kisvárda ellen várhatjuk el?
Az Újpest elleni meccset menet közben többször is eltemettem már addigra, mire Szuhodovszki kisétált elvégezni a szögletet a 94. percben. Amikor Soma lehelyezte a labdát, a címben szereplő mondat hagyta el a számat, és bár a bátortalan mosolyom azt üzenhette, hogy csak viccelek, maximum reménykedek, de valamiért abban a pillanatban jobban hittem a gólban, mint előtte a meccsen bármikor. A beadás pedig jött és az utolsó utáni pillanatban megkoronázta Tóth Barnát.
„Akkor most kell egy jó beadás Barna fejére, és meg is vagyunk” részletei…
A címben szereplő gondolat a meccs lefújása után hagyta el Nbcee, a Lila Köd korábbi és örökös szerzőjének száját. Nehéz vele vitatkozni, mert az Újpest ellen valóban messze voltunk a legjobbunktól, de ezt a hiányosságot más tulajdonságok kidomborításával ellensúlyoztuk. Hittel, akarattal, küzdőszellemmel, tartással.
