Megkezdődik az NB1 harmadik köre és nehéz elképzelni, hogy ezt a szezont utólag ne az „álomszerű” jelzővel illessük. Az első körben 20 pontot gyűjtött a KTE, a másodikban némi visszaesést tapasztalhattunk és 20%-kal gyengébben teljesített a csapat a megszerzett 16 ponttal. A kérdés adott: a harmadik körben hány pontot szerez majd a KTE?
Mondanám, hogy most már jöhetne egy győzelem, mert az elmúlt négy meccsünkön egyaránt döntetlent játszottunk. Ez a nyeretlen sorozat ugyanakkor a helyezésünkön nem látszott meg, továbbra is tartjuk a második helyet, aminek az egyik oka éppen a következő ellenfelünk. Török Lászlóék ugyanis ugyanannyi pontot szerzett az elmúlt öt meccsen, mint Szabó Istvánék, így megelőzni sem tudták a KTE-t. Így tehát örülnénk végre egy sikernek, de pont a Kisvárda ellen várhatjuk el?
Ahogy az Óz, a csodák csodájában mondják: csak végig kell menni a sárga köves úton, az oda vezet, ahová szeretnél eljutni. A KTE sárga köves útja a biztos bennmaradás felé vezet és egy hazai, Újpest elleni győzelemmel már valóban karnyújtásra kerülne az a pontmennyiség, amit Szabó Istvánék hajszolnak és emlegetnek szezon eleje óta. Az Újpest elleni hazai győzelem azonban nem annyira egyértelmű, mint hihetjük.
Legalábbis a szombati meccs előtt mindenhonnan azt hallgattuk, hogy az őszi győzelmünk csak a pálya állapotának köszönhető, majd a Groupama billiárdasztalán ki lesz porolva a valagunk, hat gólt kapunk, mínusz kettőt lövünk, a nap is eltűnik majd Kecskemét fölül olyan verést mér ránk a zöld-fehér csapat. Persze igazságtalan vagyok: ezek a vélemények egy hangos kisebbségtől érkeztek és rengeteg olyan állásponttal is lehetett találkozni, amely nem tartotta megbocsáthatatlan bűnnek, hogy Szabó Istvánnak volt képe megemlíteni a meccs előtt, hogy adott esetben ő szívesen vinne pontot az Üllőiről is. Mindenesetre azoknak, akik a KTE lemészárlása miatt várták a Ferencváros-KTE meccset, várniuk kell még a hat gólos kecskeméti vereségre.
Egyelőre veretlen tavaszt produkál a KTE, ami két meccs után talán nem szenzáció, de mégiscsak valami. Ráadásul szombaton az a Honvéd érkezik a Kecskemétre, akik az NB1-ben még sosem nyertek a Széktóiban (de még a megyében sem). A kispestiek ezt a nem túl hízelgő statisztikát pedig még azzal is megfejelik, hogy az idei szezonjuk meglehetősen zaklatott: minden alkalommal, amikor úgy tűnhetne, hogy kezdenek magukra találni, akkor észbe kapnak és gyorsan vissza is rántják a szurkolóikat a földre. Lehet ebből a meccsből ilyen körülmények között más, mint hazai győzelem?
Az egyik csapat egy sorozat fenntartásáért, a másik a megtöréséért játszik részletei…
Amikor a szezon előtt képzelegtem arról, hogy hogyan is alakulhat a 2022-2023-as évad a KTE számára, bevallom, nem nagyon volt olyasmi a fejemben, hogy halálos nyugalomban készülnék valamelyik meccsre. Minden mérkőzés élet-halál harc, minden meccs létfontosságú a bennmaradásért vívott küzdelemben, így képzeltem. És bár a Paks elleni hétvégi bajnokin is fontos lenne ponto(ka)t szerezni és nem kevésbé fontos ez a meccs sem, mint bármelyik másik, mégis nyugodt vagyok. Megnyugtatott az eddigi eredmények sora, az eddig mutatott játék, a klubot körülvevő légkör. Mindezeknek köszönhetően hiszem, hogy ha becsúszik egy vereség, akkor sincs dráma, higgadtan és profin lesz kezelve a helyzet. Nyugalommal várom a meccset, az esélyesek nyugalmával.
Mélyült a keret a télen és ez újabb kérdéseket vet fel részletei…
A címben feltett kérdés a Kecskemétre és a Fehérvárra is igaz lehet, ennyi idő telt el ugyanis a legutóbbi tétmérkőzés óta (a Fehérvár esetében csak 77 nap, mert ők az utolsó novemberi fordulóban nem szombaton, hanem vasárnap játszottak). Egy csapat életében nem könnyű kezelni az ilyen hosszú kihagyásokat, emiatt pedig kifejezetten bizonytalanok lehetünk akkor, amikor elvárásokat támasztunk a KTE-vel kapcsolatban a tavaszi rajt kapcsán.
A Zalaegerszeg elleni mérkőzésünkön azt lehetett érezni, mintha a játékosok már kicsit a hosszú szünetet várnák. Azt a szünetet, amelyet maximálisan megérdemelnek már az egész őszi fantasztikus munkájuk miatt, ám az utolsó meccs teljesítménye kicsit kilóg a többi közül. Az egy pont azonban így is megvan, amit az Egerszegen mutatott játékunkkal el lehetett érni, azt el is értük.
A címben foglalt állítás az idei két meccsünkre mindenképpen igaz: az augusztusi mérkőzésen felhőszakadás után sikerült 1-1-et játszani, most pedig szintén ez az eredmény született a kellemes tejködben. Nagyjából ezen a ponton meg is szűnnek a hasonlóságok a két meccs között, mert ez a mérkőzés mind lélektanában, mind dinamikájában, mind lefolyásában különbözött a nyáritól.
A Vasas és a Debrecen után megint egy olyan csapattal játszik a Kecskemét, akiket még másik edző vezetett, amikor legutóbb találkoztunk velük, nagyjából meg is elégednénk azzal, ha – az említett két csapat elleni meccshez hasonlóan – ellenük sem sikerülne kikapnunk. Természetesen a győzelem lenne legszebb eredmény, de ez a Mezőkövesd már izmosodott annyit nyár óta, hogy ne legyen kezeljük egyértelműen kötelező meccsként az ellenük lejátszott meccset.
