Nem nagyon kap gólt a KTE és nem nagyon lő gólt a ZTE, de ezek a meccsek mindig veszélyesek

A dobogóért folyó küzdelem a KTE, a Paks és a DVSC számára is komoly harcokat tartogat még (ide sorolhatjuk esetleg a Puskás Akadémiát és a felsorolt csapatok összeomlása esetén a Kisvárdát, de ehhez már nagy jóindulat kellene). A bajnokság ezen szakaszában a kiesés menekülő csapatok már hasonlóan nagy veszélyt rejtenek magukban, mint az élcsapatok. A Debrecennel már nem játszunk, a Pakssal azonban még igen (a Paks és a Loki is játszanak majd egymással), ez utóbbi pedig a dobogó megtartása szempontjából elég fontos meccs is lehet. Addig azonban várnak még a csapatra megszerzendő pontok, szombaton éppen a Zalaegerszeg ellen.

Az augusztusi meccs többek között Szabó Leventéről szólt (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Nem nagyon kap gólt a KTE és nem nagyon lő gólt a ZTE, de ezek a meccsek mindig veszélyesek részletei…

Foglalkozzunk kicsit a góljainkkal

A labdarúgás legfontosabb eleme és minden meccs leginkább várt eseménye a gól. A gólok száma, megoszlása dönti el, hogy melyik csapat győz, mégis más sportokhoz képest általánosságban viszonylag kevés esik belőle egy meccsen. Éppen emiatt lehet nagyon értékes akár egy is belőle és éppen emiatt fordulhat elő a futballban gyakrabban, hogy a gyengébb csapat megveri az erősebbet: hiszen míg például a kosárlabdában kisebb az esélye, hogy egy összességében 200-220 pontos meccsen ilyen sok pontból többet szerezzen meg a kevésbé esélyes csapat, addig a labdarúgásban sokszor elég lehet egyetlen gólt találni, azzal már mérkőzést is lehet nyerni. Lássuk tehát, hogy a KTE-nél mi a helyzet gólok terén! Vegyetek egy nagy levegőt, relatíve hosszú (de remélhetőleg érdekes) statisztikázás következik.

Egy gól játékosnak és szurkolónak is hatalmas pluszt tud jelenteni. A KTE eddig 35 alkalommal örülhetett ennek a szezonban (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Foglalkozzunk kicsit a góljainkkal részletei…

Megkezdjük az utolsó kört!

Megkezdődik az NB1 harmadik köre és nehéz elképzelni, hogy ezt a szezont utólag ne az „álomszerű” jelzővel illessük. Az első körben 20 pontot gyűjtött a KTE, a másodikban némi visszaesést tapasztalhattunk és 20%-kal gyengébben teljesített a csapat a megszerzett 16 ponttal. A kérdés adott: a harmadik körben hány pontot szerez majd a KTE?

Így kezdődött: az NB1-es álmot a Vasas ellen kezdtük el álmodni tavaly augusztusban (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Megkezdjük az utolsó kört! részletei…

Az ősz legjobbja tovább száguld

Lezárult a Fehérvár elleni győzelmünk legjobbjait kereső szavazásunk. Azzal nem vádolható meg a kecskeméti nagyközönség, hogy kétértelmű jeleket küldene felénk, hiszen a szavazás győztese utcahosszal nyerte ezt a kört. Ez annyiból érdekes, hogy sok jó teljesítmény között is ennyire ki tudott emelkedni a győztes, de a szurkolók honorálták a többiek produktumát is: a kezdőcsapat minden egyes játékosa kapott szavazatot a három kérdés valamelyikén.

Nagy Krisztián nem lassít: remek őszi teljesítményét követően az első tavaszi meccsen is bezsebelte a szurkolók elismerését

Az ősz legjobbja tovább száguld részletei…

Hülyének vagyunk nézve

Vannak azok a szurkolók – ide sorolom magamat is – akik igyekeznek minden helyzetben két lábbal a földön maradni. Nem temetjük a csapatot néhány rosszabb eredményt követően, de amikor fesztiválszezont tart a KTE, akkor is igyekszünk tudatosítani magunkban, hogy hol a valódi helye a klubnak. Ismételgetjük, hogy – bármilyen jók is az eredmények – egy újonc csapatnak nem lehet más célja, mint hogy a kiesést elkerülje, felkészítjük magunkat arra, hogy semmi gond nincs akkor, ha következik egy visszaesés vagy formaingadozás. És biztosak is lehetünk magunkban, hiszen Szabó István és a játékosok is ezeket a gondolatokat visszhangozzák hétről hétre. De kezdek arra gyanakodni, hogy hülyének vagyunk nézve. Ez a csapat nem foglalkozik azzal, hogy mit illik egy újoncnak, másfél éve szállítja a meglepetéseket. Most éppen egy (eredményeiben) hullámzó felkészülést követően csaptuk rá az ajtót Magyarország egyik legtehetősebb klubjára. Mert mi egy ilyen újonc vagyunk.

A KTE visszavágott a Fehérvárnak az őszi vereségért (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Hülyének vagyunk nézve részletei…

Október legjobbjai

Lezárult az október hónap legjobbjait kereső szavazásunk, melyet a Kecskeméti TE-vel közösen rendeztünk. Sűrű hónap volt a tizedik, a csapat nem kevesebb, mint 6 alkalommal lépett pályára a tétmeccsen. Sok mérkőzésen sok esemény van, nagyobb a minta, nagyobb a választék is. Van aki számára ez megkönnyíti a döntést, van aki számára pedig nehezíti, ám a szurkolók döntést hoztak. A nagy választék ellenére a legszebb gól nagy előnnyel nyerte a szavazást, a legszebb gólpassz esetén viszont szorosabb eredmény alakult ki. Tekintve a KTE remek szereplését, nem meglepő, hogy a szurkolók továbbra sem térnének el Szabó István kezdőcsapatától, a legjobb játékos pedig egy olyan ember lett, aki már besöpörhette egyszer ezt az elismerést.

Mindenki Nagy Krisztián lábai előtt: a középpályás/jobb oldali szárnyvédő másodszor lett a hónap legjobbja a szurkolók szavazatai alapján (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Október legjobbjai részletei…

Lesz-e fordulópont ebből a meccsből?

Pingwin a múltkor értekezett róla, hogy 36 szerzett ponttal már – ha vékonyan is, de – bent lehet maradni. Ha nagyon leegyszerűsítjük ezt a számot, akkor azt látjuk, hogy általánosságban minden NB1-es csapat ellen kellene szereznünk nagyjából 3,3 pontot a három meccsen, amit ellenük játszunk. Ebből a szempontból az egy pont a Debrecen ellen abszolút vállalható eredmény, úgy meg pláne, ha hozzátesszük, hogy eddig két meccsen két pontot szereztünk ellenük (a Vasas ellen például már négy pontunk van, amivel túl is teljesítettük a penzumot). Mégis van az embernek rossz érzése a meccs után és nem csak amiatt, hogy kétgólos előny után sem tudtunk nyerni. 

Egy félidőn keresztül látványosan és veszélyesen támadott a Kecskemét, még Szabó Alextől is láttunk olyat, hogy szép cselekkel tör be a védelem mögé. (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Lesz-e fordulópont ebből a meccsből? részletei…

Szeptember legjobbjai

Lezárult a szeptember hónap legjobbjait kereső szavazásunk, melyet a Kecskeméti TE-vel közösen rendeztünk. Nem volt hosszú hónap, mert erre az időszakra esett a válogatott szünet is, így ezúttal kevesebb mérkőzés alapján kellett megtalálni a legjobban teljesítő KTE-játékosokat. Mindezt ellensúlyozza, hogy az a mindössze három mérkőzés, amelyet az ősz első hónapjában játszott a csapatunk, lefutott vereség nélkül. A legszebb gól és gólpassz esetén viszonylag nagy egyetértés alakult ki a szurkolók között, a legjobb csapat pedig nem sokat változott az egy hónappal korábbihoz képest. A legjobb játékos pedig a kecskeméti tábor egyik legnagyobb kedvence lett.

Nagy Krisztián nem érdemtelenül a szurkolók egyik lieblingje. Kiegyensúlyozott teljesítménnyel segíti csapatát hétről hétre (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Szeptember legjobbjai részletei…

Ez Kecskemét!

Abban a pillanatban, hogy lefújták a Kisvárda elleni meccset, azt lehetett látni, hogy a kecskeméti játékosok a szomorúbbak. A sípszót megelőzőt percekben ők voltak, akik akarták a győzelmet, akik mentek előre a három pontért, akik nyomást helyeztek az ellenfélre. A Kisvárda már várta a sípszót, ennek megfelelően fel is lélegzett, amikor megkapta. Mégsincs bennem csalódottság a mérkőzést látva, még úgy sem, hogy ezt a meccset valóban lehetett volna nyerni, hiszen a helyzeteink megvoltak hozzá és a kapott góljainkat is hibák előzték meg. De ez a meccs volt az is, ami igazán rávilágított, hogy idén – ha a KTE jól játszik – extra kell ahhoz, hogy valaki Kecskeméten nyerjen. Azt hiszem ezt kimondhatjuk, amikor tizenegy fordulót követően is veretlen a csapat hazai pályán és a tavalyi szezon ezüstérmesének az sem elég a győzelemhez, hogy háromszor vezet.

A kecskeméti játékosok háromszor is örülhettek a mérkőzésen, a meccs végén mégis letörtek voltak kissé (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Ez Kecskemét! részletei…

Az ésszerű érvek bukása

Lassan tényleg én szégyellem magam. Tavaly az NB2-ben kezdődött, hogy az ország különböző tájairól származó ismerőseim elkezdtek felfigyelni arra, hogy a KTE meglepően jól szerepel. Kérdezgették, hogy mi a titok (erre PingWinnek már megvan a válasza), mire lehet képes ez a csapat, meddig tarthat a jó forma. Aztán persze most az NB1-ben hasonló a programunk: jönnek a jó eredmények meg az üzenetek, miszerint „ti tényleg bajnokok akartok lenni?”, „meddig lehet ezt fokozni?” és hasonlók. Mikor ezekre a kérdésekre válaszoltam, mindig igyekeztem két lábbal a földön maradni. „Nagyon szép eredményeket hoz a csapat, erőn felül teljesít, de azért látnunk kell, hogy valójában hol van a helyünk”, ilyesmiket mondtam. Persze, hogy ezeket mondtam, megtanultuk Szabó Istvántól, hogy hogyan kell hozzáállni a csapatunkhoz és az ellenfelekhez. Mindig a következő meccsre koncentráltam én is. Nem lelkesedtem túl az eredményeket én sem. Nem szálltam el én sem. Én hülye. Ki kell mondanom: nem tudom, hogy mikor esik vissza a KTE teljesítménye (ha egyáltalán visszaesik). Előbb-utóbb vissza kellene esnie, nem? Minden ésszerű érv azt mondatná az emberrel, hogy igen. De már az NB2-ben is ezt mondatták az ésszerű érvek és idén legkésőbb a Puskás Akadémia ellen szintén ezt mondatták az ésszerű érvek. Tegnap jött a Fradi és a meccset megelőzően az ésszerű érvek üvöltöttek az én fülembe is. Most csendben vannak. Néma, mély hallgatásban.

Ezek a srácok egyelőre nem találják a fékpedált. Reméljük, hogy nem is lesz meg (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Az ésszerű érvek bukása részletei…