Lesz-e fordulópont ebből a meccsből?

Pingwin a múltkor értekezett róla, hogy 36 szerzett ponttal már – ha vékonyan is, de – bent lehet maradni. Ha nagyon leegyszerűsítjük ezt a számot, akkor azt látjuk, hogy általánosságban minden NB1-es csapat ellen kellene szereznünk nagyjából 3,3 pontot a három meccsen, amit ellenük játszunk. Ebből a szempontból az egy pont a Debrecen ellen abszolút vállalható eredmény, úgy meg pláne, ha hozzátesszük, hogy eddig két meccsen két pontot szereztünk ellenük (a Vasas ellen például már négy pontunk van, amivel túl is teljesítettük a penzumot). Mégis van az embernek rossz érzése a meccs után és nem csak amiatt, hogy kétgólos előny után sem tudtunk nyerni. 

Egy félidőn keresztül látványosan és veszélyesen támadott a Kecskemét, még Szabó Alextől is láttunk olyat, hogy szép cselekkel tör be a védelem mögé. (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Lesz-e fordulópont ebből a meccsből? részletei…

Véget ér az első kör

A tizenegyedik fordulóval folytatódik a magyar NB1, a KTE pedig továbbra is úgy szerepel, ahogy arról senki nem álmodott. Péntek estére már igaz lesz, hogy minden ellenfelünkbe belekóstoltunk, minden csapattal kapcsolatban van saját tapasztaltunk, ami a későbbiekben nagyon értékes információ lesz Szabó Istvánék számára, ugyanakkor ez fordítva is igaz, mindenki érezhette már saját bőrén is, hogy mit csinál jól a Kecskemét. Jelenleg ez alól az egyetlen kivétel a Kisvárda, akik veszélyes ellenfélnek bizonyulhatnak, de a korábbi meccseken összemuzsikált már annyi pontot a KTE, hogy az első kör végén nem állhat a negyedik helynél rosszabb pozícióban.

Eddig egyszer találkoztak a csapatok, 2020-ban a kupában, akkor az utánpótlás játékosokkal tűzdelt KTE kikapott a Kisvárda ellen (forrás: Kecskeméti TE – kecskemetite.hu)

Véget ér az első kör részletei…

Üljünk fel újra a biciklire! (kis neurogenetikai fejtágító)

„Olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni” – így szoktuk mondani, ha valami nagyon könnyedén megy, pedig már régen csináltuk. És valóban így is van, a bringázást egyszerűen szinte lehetetlen elfelejteni, ennek az oka pedig az úgynevezett procedurális memória, amely a hosszú távú memóriának egy alfaja. Oké, de ennek mi köze van a KTE-hez? Egy kevés.

Vajon működik-e a Kecskemét hosszú távú memóriája a Honvéd ellen? (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Üljünk fel újra a biciklire! (kis neurogenetikai fejtágító) részletei…

Keljfeljancsi

Ha a Fehérvár elleni meccs után felmerült valakiben a kérdés, hogy vajon fel tudunk-e állni az első vereség után (bennem felmerült, hangot is adtam neki), akkor a csapat erre elég hangos választ adott: hát hogyne tudna felállni. Felpattanni. Mint a keljfeljancsi.

Nagy Krisztián kiegyensúlyozott teljesítménye is kellett ahhoz, hogy könnyedén győzzük le a Paksot (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Keljfeljancsi részletei…

Hosszúra nyúlt séta

Sir Winston Churchillnek túlzottan sok köze nem volt a labdarúgáshoz. Egyszer Sir Stanley Matthews, volt angol válogatott labdarúgó megkérdezte tőle, hogy futballozott-e valaha, mire ő úgy válaszolt: „Soha! Csak a póló, és azt is mindig egy nagyon bátor lóval”. Ugyanakkor ami miatt mégis köthetjük a volt brit miniszterelnököt ehhez a csodás sporthoz, az egy olyan gondolata, amely a jelenlegi KTE-re igen jól vonatkoztatható:

Siker az, amikor bukástól bukásig sétálunk, anélkül, hogy lelkesedésünket elveszítenénk.

Nos, a kecskeméti csapatnak ez most már egy meglehetősen hosszúra nyúlt séta és Szabó Istvánék a Zalaegerszeg ellen sem fáradtak el annyira benne, hogy megpihentek volna.

Kecskeméten egyelőre nincs megállás (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Hosszúra nyúlt séta részletei…

Még ne ébressz fel!

A szezon előtt mindenki (én is) minden fórumon hangsúlyozta, hogy a Kecskemétre osztották idén a tejfog szerepét a bajnokságban, azaz szempillantás alatt és akadály nélkül fog kihullani a csapat. A kicsit emocionálisabb, ám ugyanakkor korlátoltabb vélemények szerint pedig „hát akkó má’ miér’ jutottak fő’, ezzel csak elveszik a helyet a mások elől”. Ahelyett, hogy belemennénk, hogy a mások alatt a vezetőedzője elvesztése után gumimatracként leeresztő Szegedet vagy a pánikszerű impulzusvásárlásokat bemutató, majd elvérző Diósgyőrt kellene-e értenünk, forduljunk inkább a saját csapatunk felé és állapítsuk meg, hogy bár a kiesés elkerülése változatlanul bravúros eredmény lenne, mégis az a helyzet állt elő, hogy a KTE egyszerűen elfelejtett kikapni. Tovább álmodjuk a kicsiny kis csodánkat és nagyon nem szeretnénk, ha a Zalaegerszeg ébresztene fel bennünket.

Szuhodovszki Soma hidegzuhanyt borított a Puskás Akadémiára múlt héten. Ezúttal a Zalaegerszeget kellene meglepnünk (fotó: Kecskeméti TE – fotó)

Még ne ébressz fel! részletei…