Szurkolói csoportban felmerült pár kérdés, a téma annál fontosabbnak tűnik, mint pár szóban azt ott megválaszoljuk. Lássuk hát:
„Az sem volt normális, aki a Szalai Józsit eladta a Vasasnak! Az Anyukája még biciklivel hordta edzésre! Kecskeméti! Aki, ezt művelte, az alkalmatlan erre a sportra!”
„A szerződésbe kellett volna bele foglalni h ha ott nem felel meg a követelményeknek akkor mi vehessük kölcsön!”
Nézzük akkor tételesen:
A szezon előtt mindenki (én is) minden fórumon hangsúlyozta, hogy a Kecskemétre osztották idén a tejfog szerepét a bajnokságban, azaz szempillantás alatt és akadály nélkül fog kihullani a csapat. A kicsit emocionálisabb, ám ugyanakkor korlátoltabb vélemények szerint pedig „hát akkó má’ miér’ jutottak fő’, ezzel csak elveszik a helyet a mások elől”. Ahelyett, hogy belemennénk, hogy a mások alatt a vezetőedzője elvesztése után gumimatracként leeresztő Szegedet vagy a pánikszerű impulzusvásárlásokat bemutató, majd elvérző Diósgyőrt kellene-e értenünk, forduljunk inkább a saját csapatunk felé és állapítsuk meg, hogy bár a kiesés elkerülése változatlanul bravúros eredmény lenne, mégis az a helyzet állt elő, hogy a KTE egyszerűen elfelejtett kikapni. Tovább álmodjuk a kicsiny kis csodánkat és nagyon nem szeretnénk, ha a Zalaegerszeg ébresztene fel bennünket.
Megvan a KTE első győzelme a bajnokságban, csocsónyelven szólva már nem kell bújnunk az asztal alatt. A következő ellenfél a csapat, ami sokak szerint se nem Puskás, se nem akadémia (leginkább Kispesten habzik fel a szurkoló szája emiatt), de egészen biztosan Felcsút és a jelenlegi magyar labdarúgás legmegosztóbb jelenségeinek egyike. Szabó Istvánékat ennél azonban jobban érdekli, hogy erős ellenfél, amely ellen próbát kell tenni a sorozatunk továbbnyújtásával.
Megszerezte első győzelmét a bajnokságban a KTE, ráadásul már a játék is tartogatott olyan elemeket, amiket a korábbiakban hiányoltunk. Messze nem tökéletes még az összkép, de a csapat 16 magyar bajnoki óta veretlen és újoncként, rutintalan kerettel is megszerezte három forduló alatt az elnyerhető pontok több, mint felét. Mindenkit cáfolunk eddig és sokakat idegesítünk.
Szabó István óva intett mindenkit attól, hogy a támadójáték gyors kivirágzását várja a csapattól. Kis lépésekben igyekszünk haladni, a fokozatosság és a stabilitás a legfontosabb, nem kockáztathatjuk a teljes gameplan-t azzal, hogy a kelleténél jobban kinyíljunk. A szándék adott: a Kecskemét szeretne hatékony támadójátékot játszani, de egyelőre még nem tartunk ott. A kérdés azonban adott: elszalasztott lehetőség-e, ha a bukdácsoló Mezőkövesd ellen nem tudunk nyerni?
Szabó István jó előre leszögezte, hogy pontért/pontokért érkezünk a Hajdúságba és ponttal is tértünk haza. Akkor meg mi a baj? Valójában semmi: egy lehetőségeit tekintve outsider újonc kemény, szervezett játékkal gyűjtögeti a pontokat. Nem vagyunk szépek, nem raknak bennünket a kirakatba, de a harcba nem is púdert kell vinni, hanem fegyvert. Ez a szezon pedig harc lesz, a mi fegyverünk pedig az, ha hamar egyértelművé tesszük, hogy nincs lefutott meccs. Ehhez persze olykor kell szerencse is, abból pedig kaptunk a Debrecen ellen.
Ha már az online jegyértékesítő rendszer volt annyira tökéletlen, és a jegyek eladását az első bajnokira pár órával előbb kezdte meg, mint a bérletekét én bízok annyira a szurkolók értelmében, hogy ez nem fog gondot okozni.
Miről is van szó?
Kirándulási célból kellemes az utazás. Focimeccsre utazni, és onnan győzelemmel visszatérni szintén remek. Nem mindegy viszont, hogy mennyit kell a csapatnak és az őket elkísérő fanatikusoknak utazniuk egy évben. Mennyi az annyi, ennek néztünk utána, vagyis mennyit utaztunk az NB3-ban, az NB2-ben, és mekkora túratáv vár ránk a következő bajnoki évben.
… nem a Széktóiban játszanánk hazai meccseinket, és mivel más csapat nem használja rajtunk kívül a centerpályát neki is lehetne kezdeni a stadion-rekonstrukciónak.
Szabad a pálya, semmi akadálya annak, hogy a játékteret alácsövezzük pályafűtésre és csapadékvíz elvezetésére, kiszélesítsük a főlelátó felé, befedjük a lelátót, ……
Valóban semmi akadály nincs?
…
Nagyon leegyszerűsítve, leredukálva az elképzeléseket –a későbbi bővítések lehetőségét megtartva– mit kellene a Széktóiban tenni ahhoz, hogy itt NB1-es meccset lehessen itt rendezni?
…
