Színvonalában elég gyenge meccsen sikerült egy pontot szereznünk, de egyrészt ezzel törődjön az a csapat, amelyik emberelőnyben játszott majd’ egy órát, másrészt nem fogom vizes törölközővel csapkodni a csapatot, amikor megvan az első pontunk és kapott gól nélküli meccsünk. Pláne, hogy továbbra is úgy gondolom: idén minden pontszerzésért nagy taps jár.

Csalóka a kép: mi sokkal többet csúsztunk-másztunk ezért a pontért, mint a Vasas (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

A két kezdőcsapatot elnézve nyilvánvalóvá vált az a mindenhol hangoztatott tény, hogy míg a Vasas elsőosztályú rutinnal vastagon ki van tömve, addig a kecskeméti kezdőből értékelhető mennyiséget csak Szabó Alex tud felmutatni. Tegyük hozzá, hogy az Alex által összehozott 12 meccstől sem fut a Vízműdombnak senki, fogalmazzunk úgy, hogy ő már belekóstolhatott az NB1-be, Belényesi meg esetleg hivatásos borszakértőként egy kortyot a szájába vett belőle, de ki is köpte, hogy be ne rúgjon (1 mérkőzés). A többiek mind elsőáldozók voltak, ennek pedig kedvezett, hogy a szintén újonc Vasas ellen tudtunk kezdeni.

Szabó István a már régi jó barátként üdvözölt 3-5-2/5-3-2-t pakolta fel a pályára, a fővárosiak pedig a már tavaly is használt 4-3-3-ban álltak fel. Taktikailag tehát nagy meglepetésekkel a kezdésnél nem kellett szembesülnünk, de hamar kiderült, hogy melyek lehetnek a mérkőzés kulcspárharcai:  Otigba és Iyinbor kemény fizikális összecsapásai Tóth Barnával, és Radó balettje Ságival. Ez utóbbira láthatóan készültünk: észrevehető volt, hogy törekszünk arra, hogy a Vasas szélsője a kaputól minél messzebb fordulhasson csak szembe Varga Bencével, amikor pedig Sági bajba került, akkor Szabó Alex igyekezett kisegíteni őt. Sajnos a kezdeti határozott belépői után két-három olyan szituáció is adódott, amikor a befelé húzódó Radót Sági kívülről próbálta lekövetni, és bár először bravúrral menteni tudott, másodszor pedig Varga Benyó lépett ki jól, a harmadik alkalommal már futnia kellett. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy ismerjük Radót és azt a kellőképpen ellenszenves mentalitását, hogy már a mellette elfutó védő menetszelétől agyvérzést kapva a földre hull. Most is ez történt: abban a pillanatban, hogy megérezte Sági kezét a vállán, már zuhant, ez viszont sajnos nem változtat azon, hogy ez egy viszonylag könnyedén adható piros lap volt. Ha Erdős tökösebb, elengedhette volna, de tízből nyolc bíró egy ilyen helyzetben nem tökös, Erdős pedig ma annyira híján volt a töknek, hogy az ennél sokkal egyértelműbb helyzetben is hibázott. Pátkai belépője ugyanis maga a nettó sérülésveszély, olyan megmozdulás, amilyeneket irtani kell a pályáról és amelyek eltüntetéséhez nagyban hozzájárulhatna a VAR-rendszer. Ehhez viszont az kellene, hogy a VAR-szobában ne azzal legyenek elfoglalva a tekintetes urak, hogy polírozzák a napszemüvegüket és a fehér botjukat, hanem ha egy ilyen eset villan fel a képernyőn, akkor tegyék a dolgukat.

Csak a szerencsén múlott, hogy ebből nem lett csúnya sérülés (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Az elmaradt kiállítást tehát egy megadott követte, ez pedig át is rajzolta a játékosok addigi helyét. Bár a stílus ugyanaz maradt, igyekeztünk passzokkal, a földön építkezni, amikor pedig ez nem sikerült, akkor is viszonylag pontosan találták meg a srácok Tóth Barnát, de az emberhátrány nagyobb melót kívánt meg. A felállás megmaradt, Szabó István továbbra is egy ötös védősort húzott fel Varga Bence elé, amit a három középpályás egészített ki, ám elől már csak Tóth zavart. A kieső Sági helyére védekezésben Katona Bálint lépett vissza, míg az ő helyét a lábát húzó Djuranovics foglalta el. Innentől kezdve támadásban az addigi mérsékelt veszélyességet sem értük el, egy-egy elfutás végén távoli lövéssel próbált veszélyeztetni Tóth vagy a csereként beszálló Banó-Szabó. A legveszélyesebb megmozdulásunk Nagy Krisztián harcos keresztbefutása végén adódott, de komoly esélyünk nem volt a gólszerzésre. Ami meglepőbb, hogy a Vasasnak sem: bár a félidő elején Vargának kellett egy nagyot védenie Cipf lövésénél, majd Berecz rúgott ki egy nagy helyzetet az Izsáki útra, de ezt követően már csak a galambokat célozták meg a piros-kékek távolról.

A Radó-Sági tánc kulcspárharccá vált, szerencsére az eredményen nem látszik, hogy rosszul jöttünk ki belőle (Kecskeméti TE – Facebook)

Az eredmény számunkra nem rossz és hiába az emberelőny, a Vasas játékban sem nőtt fölénk. Azt nehéz megítélni, hogy ez sokkal inkább a Vasas támadójátékának kritikája vagy a KTE védekezésének dicsérete, de látható volt, hogy a hazaiak akarata érvényesült: a játékot ahol lehetett, lassította a Kecskemét, labda nélkül fegyelmezett együttmozgások jellemezték a csapatot. A szép lassan növekvő fáradtságot labdával igyekezte kipihenni a csapat, néhány hosszabb passzsorozat is összejött, de a cserékre ettől függetlenül is nagy szükség volt: Djuranovics és Katona kisebb sérülése miatt muszáj volt váltani, de Szuhodovszki is nagyot küzdött, Tóth Barna meg majdnem egy félidőnyi percet birkózott egyedül a Vasas védőivel. A védekezés nagyon stabilnak tűnt, az idény első tétmeccsén is jól működött a három belső védős rendszer, amihez a középpályások a szokottnál is több munkát tettek hozzá. A Vasas ritkán próbálta túltölteni az egyik oldalt, hogy aztán egy súlypontáthelyezéssel billentse ki az egyensúlyi állapotból a KTE-t, amikor pedig mégis megkísérelte, rendszerint könnyen lekövethető, lassú labdákkal kellett szembenézni a kecskeméti védőknek. Nem lehetünk elégedetlenek a nyitómeccs után, a védelem egészen biztatóan nézett ki, az viszont még nem derült ki, hogy támadásban mennyire tudjuk felvenni a lépést a mezőnnyel, továbbá azt is meg kell említeni, hogy a mérkőzés tempója nem volt szédítő, gyorsulnunk kell a későbbiekre.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):


Varga Bence: Benyónak nem volt igazán sok dolga a mérkőzésen és ez az előtte álló védelmet dicséri (na meg a Vasast kritizálja). Háromszor kellett védenie: Cipffel szemben a saját hibáját javította, Radó lövésénél szépen védett lábbal és volt egy távoli lövés, amit lenyelt. A beadásokra jól mozdult ki, de ennek a meccsnek nem ő volt a főszereplője. 6

 

 

Sági Milán: A mérkőzés kezdetén határozottan és keményen lépett fel a Vasas bal oldalával szemben, ám később Radó háromszor is meg tudta előzni, a harmadikból pedig már baj is lett. A piros lap vitatható, de ha őszinték akarunk lenni a legtöbb pályán ezt megadják. 3

 

 

Szabó Alex: Magabiztosan takarított hátul és olykor előre is kószált, de elsősorban nem az építkezésben jeleskedett. Sokat segített be a szélre Radóval szemben is. Ez egy stabil teljesítmény volt. 7

 

 

Belényesi Csaba: Nem látszik rajta, hogy az elmúlt félévben Diósgyőrben nem foglalkoztatták agyon, jól és pontosan lépett közbe a Vasas felpasszainál és a fejpárbajok terén sem vallott szégyent. 7

 

 

Szalai Gábor: Imponáló az a magabiztosság, amivel megérkezett az NB1-be ezen a meccsen. Könnyedén, de nagyon határozottan játszott, komoly hiba nélkül. Az pedig, ahogy fiatal kora ellenére tüzeli és motiválja a társakat, baromi jó érzéssel tölt el. 7

 

 

Grünvald Attila: Nagyon kedvelem benne azt, hogy pontosan tisztában van az erősségeivel és gyengéivel. Érezhető, hogy ha egy mozgékonyabb, fordulékonyabb támadóval találja magát szemben, akkor nem fél szabálytalankodni, igyekszik minimalizálni a károkat. Ez a tudatosság hasznos tulajdonsága egy olyan védőnek, aki már nem a jövő embere. 6

 

 

Vágó Levente: Egy ilyen mérkőzésen nagyon megbecsülendő az a futómennyiség, meló, fizikum és párharc, amit ő képes beletenni a meccsbe. Nincs kétségem afelől, hogy lesznek olyan csapatok, akik ellen nem feltétlenül az ő kvalitásai a leghasznosabbak, de egy ilyen típusú mérkőzésen az ilyen típusú játékosokra van szükség. Levi pedig kifejezetten jó meccset hozott ma. 7

 

Katona Bálint: Nagyon ígéretes ez a srác. Már a tavalyi szezon második felében is rendre alkotott, de egy osztállyal feljebb sem szeppent meg. Nagy önbizalommal játszik, bevállalja a cseleket. A 23-szoros válogatott Pátkai Mátét kétszer is úgy küldte ki gyufáért, hogy az akár magyarázhatja is a Vasas játékosának frusztrációját. Vannak még hibái persze és ezen a meccsen kényszerből olykor jobbhátvédet is játszania kellett, de nagyon jó olyan játékost látni, aki nem fél néha élvezni is a játékot. 7 (MVP)

 

Szuhodovszki Soma: Szuho engem meglepett ezen a meccsen. Eddig tisztában voltam vele, hogy egy technikás játékos, akitől nehéz elvenni a labdát, szereti a laza, már-már pimasz megoldásokat. Ezen a meccsen viszont csúszott-mászott, küzdött, ezeket az értékeket pedig valószínűleg az emberhátrány hozta ki belőle. Volt két közepesen veszélyes átlövése is, de a második félidőre úgy tűnt, hogy kicsit elfáradt, ráadásul volt egy meglehetősen könnyelműen eladott labdája is, amiből baj lehetett volna. 6

 

Uros Djuranovics: Más típusú csatár, mint Luki volt, kevésbé gyors, de sokkal erőszakosabb, kellemetlenebb jelenség. Az első félidőben többször is keményen lépett oda a védőknek, ez a harcosság pedig fontos lehet a későbbiekben. Az indulósebességét illetően úgy tűnt, mintha kézifékkel kezdene sprintelni, de lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy Pátkai doktor igen keményen kezelésbe vette, húzta is a lábát, amikor le kellett jönnie. Szerencsére úgy tűnik, hogy komolyabb sérülést nem szenvedett, szükség lesz rá, mert a legtapasztaltabb csatárunk, de ezen a meccsen még nem hagyott olyan komoly nyomot, mint az ő lábán Pátkai. 5

 

Tóth Barna: Nagyon magára volt hagyatva a meccsen, őrlődött a Vasas védői között. Ennek ellenére volt pár szép lefordulása, a labdákat sokszor jól tartotta meg. Ha nincs a kiállítás, mindezeket az ellenfél kapujához közelebb tudta volna megtenni és abból veszélyt is teremthettünk volna, de a védekezés oltárán fel lett áldozva ő is. 6

 

 

Cserék:

Nagy Krisztián: Aktívan lépett be a játékba Djuranovics helyén, a montenegrói védekező feladatát vette át, de érkezésével kicsit nyitottabbak lettünk a támadásokra is. Volt egy közepes helyzete, amit szépen harcolt meg magának. Ha egészséges, fontos tagja lesz a csapatnak idén is. 6

 

 

Banó-Szabó Bence: Bár ennél biztosan lesznek jobb performanszai, mégis minden pillanatban érződött rajta, hogy ebben a csapatban ő egy veszélyes, váratlant húzni képes játékosnak számít. Frissült vele a csapat, okozott is némi gondot a Vasasnak, de igazi átütő erő nem volt még benne. 6

 

 

Danilo Pejovics: Az ő beállásával újra öt védőjátékos játszott az öt védő pozícióban, egyértelműen azért küldték be, hogy az akkortájt erősödő Vasas-nyomás ellen a jobb oldalon is keményebb tartásunk legyen. Kevés időt töltött a pályán ahhoz, hogy igazán meg lehessen ítélni, de így is belefért neki egy kulcsfontosságú, tiszta szerelés a tizenhatoson belül. 5

 

 

Szabó Levente: Hasonló karakter, mint Barna, azonban talán valamivel mozgékonyabb, ezzel pedig igyekezett némi nyomást gyakorolni a fáradó Vasas védőkre. A fejpárbajait jó százalékkal vívta meg, de érdemi változást nem tudott hozni a csapatba. Barna feladatát ő is ellátta, de nem töltött sok időt a pályán. 5