Megszerezte első győzelmét a bajnokságban a KTE, ráadásul már a játék is tartogatott olyan elemeket, amiket a korábbiakban hiányoltunk. Messze nem tökéletes még az összkép, de a csapat 16 magyar bajnoki óta veretlen és újoncként, rutintalan kerettel is megszerezte három forduló alatt az elnyerhető pontok több, mint felét. Mindenkit cáfolunk eddig és sokakat idegesítünk.

Megvan az első kecskeméti akciógól, nincs meg az első kecskeméti vereség (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Mindenki azt várta a Kecskeméttől (még talán a kecskemétiek is), hogy ebben a bajnokságban pofozógép lesz a csapat és hogy a szezon végén komoly izgalmak nélkül fog távozni az első osztályból.  Nos, kiesni még bőven kieshetünk, akár simán, utolsóként is, de egyre inkább úgy néz ki, hogy pofozógépek nem leszünk. Kemény és stabil a csapat védekezése és a pajzs mögül egyelőre elvétve bukkan elő a kard, de ezen a meccsen már határozottan okoztunk sebesüléseket az ellennek. Ez a harcmodor sokaknak nem tetszik, tele van az internet olyan véleményekkel, miszerint borzasztó nézni a KTE játékát, szégyenteljes ez a bunkerfutball, vállalhatatlanul rossz ez a csapat, stb. Az a rossz hírem, hogy a futball nem pontozásos sportág. A győzelem és a pont/pontok megszerzéséhez nem egyféle út vezet, minden edző és minden csapat különbözőképpen igyekszik elérni a célját. Az a harcmodor, amit a Kecskemét jelenleg képvisel, egy módszer a sok közül. Egy olyan módszer, amely a klub lehetőségeihez, a játékosállomány képességeihez és rutinjához, az ellenfelek erőfölényéhez mérten a leghatékonyabb Szabó István szerint. Működőképes? Rá kell nézni a tabellára: a KTE három forduló után veretlenül, holtversenyben a második legkevesebb kapott góllal (a Ferencváros és a Zalaegerszeg egy mérkőzéssel kevesebbet játszott!) áll a negyedik helyen, nem beszélve arról, hogy a közönség szereti ezt a csapatot, mert az olyan értékeket hordoz (küzdőszellem, egység, tartás), amelyekhez lehet kötődni. Persze a magyar NB1-ben pillanatok alatt változik meg a széljárás és hamar találhatja magát bajban a kecskeméti csapat, de az elmúlt három mérkőzésen választott irányvonalat az eredmények igazolják. Félreértés ne essék, valószínűleg mindenki szívesebben venné, ha lehengerlő támadójátékot látna a csapattól és biztosan olyanok is vannak, akik ezért azt sem tartanák nagy árnak, ha a csapat vereségeket szenvedne. De a labdarúgás és valójában a labdarúgó edzők egyik legnagyobb dilemmája a esztétikum és az eredmény között húzódik. Persze ezen a számegyenesen nem csak a két végpont létezik, vannak köztes megoldások és vannak olyan csapatok, amelyek a két igényt egyesíteni tudják, de ez nem mindenkinek adatik meg. A KTE körülményei pedig össze sem hasonlíthatóak a liga többi csapatának körülményeivel. Mindezeket figyelembe véve Szabó István azt a döntést hozta meg, hogy a csapat legyen stabil, ne vállaljon felesleges kockázatot, hanem a stabilitás által remélhetőleg meghozott eredményekre építve lépésenként épüljön fel egy olyan játék, ami már szemre is tetszetősebb.

A meccs kulcsmomentuma: Varga Bence leolvassa Cseri Tamás szándékát (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Ennek egy lépcsőfokát láttuk a Mezőkövesd ellen. Szabó István a korábban már bevált felállást (5-3-2/3-5-2) némileg új tartalommal töltötte meg, amikor Grünvald helyére Zeke, Belényesi sérülése miatt (reméljük nincs nagy komoly sérülése) Pejovics, Szuhodovszki helyett az eltiltásból visszatérő Sági, Tóth Barna helyett pedig az előző fordulóban pontot mentő Szabó Levente került a kezdőcsapatba. Supka Attila megpróbált kreatív játékosaira támaszkodni: Molnár és Cseri is a kezdőben voltak, míg a némileg gyengélkedő Jurina csak a padon ült, ugyanakkor a kapuban Tordai helyére Piscitelli került be.  A mérkőzés elején bár a korábbiaknál némileg nyitottabb védekezéssel kezdtünk, a Mezőkövesd teremtett lehetőséget, amikor Katona Bálintnak kellett mentenie Vajda elől. Zeke elcsúszott, Sági valamiért középen védekezett, Vajda meg úgy gyalogolt be az ötös sarkáig, hogy senki rá se nézett. Úgy tűnt, hogy ez felrázza a csapatot némiképp, mert az első hosszabb labdabirtoklásunk végén gólt is szereztünk: Nagy Krisztiánra semmiféle nyomást nem helyezett a Kövesd, így ragyogóan ívelhette a befutó Katona fejére a labdát, aki nem hibázott. Kellett ehhez a gólhoz a Piscitelli és Bobál által leterített vörös szőnyeg is, de ami még inkább kellett hozzá, az Szabó István. Már elsőre is feltűnő volt, hogy Katona milyen távolságból indul, aztán visszanézve talán még magasabbra szaladt a szemöldököm, álljon itt egy csodálatos paint rajzzal, hogy miért:

A képen nagyjából az a pillanat látszik, amikor a körrel jelölt Katona elindul az akkor még csak gondolatban létező indításra

A képen látható, hogy amikor Nagy Krisztián igazít egyet a labdán, Bálint már elindul, ránézésre olyan jó 35-40 méterre a kaputól, miközben a később vele felugró Bobál még orrot túr. Nagy Krisztiántól nincsen gyalogtávolságra védő, bőven van ideje és tere is. A meccs másnapján megjelenő Nemzeti Sportból derült ki, hogy Katona beindulása Szabó István bekiabálásának köszönhető. Idézem:

“Tudtuk, hogy a kövesdiek három belső védője nem túl fordulékony, ezért arra biztattam a középpályásokat, hogy mélységből induljanak be. Nem könnyű ezt elérni Magyarországon, mert labda nélkül nem mernek úgy megiramodni a játékosok, de Katona Bálint még fiatal, van benne vállalkozó kedv. Az lenne még jobb, ha legközelebb magától indulna, nem akkor, amikor már a sajtóteraszon is hallanak engem”.

A gólt követően aztán feljavult egy kicsit a labdabirtoklásunk is, bár a támadó harmadra nem helyeztünk igazán nyomást. Ennek ellenére lezárhattuk volna a meccset, Vágó beadását Djuranovics remekül vette mellre a védők között, de mellbe rúgta a kapust. Rögtön a kontrából kihasználta a fellazult védelmet a Mezőkövesd, Drazsics futott el, Szalai leütközte, büntető. Bár Gabi nem reklamált, én kicsit szigorúnak éreztem az ítéletet, de hozzátenném, fújható eset volt. Varga Bence azonban megőrizte az előnyt, a nekifutás közben a kapust figyelő Cserivel szemben bemutatott egy testcselt és egy villámgyors vetődéssel, nem védte, hanem fogta a tizenegyest, nem véletlen, hogy Szalai Gabi puszit nyomott Benyó nyakára a védés után. A félidőben mindkét csapat cserélt és úgy tűnt Szabó jobban nyúlt bele a meccsbe, mint Supka: a KTE több olyan jó átmenettel és kontrával törte meg a kövesd mezőnyfölényét, amelyből gól is születhetett volna, de Banó-Szabó kétszer is hibázott, Tóth Barna helyzeténél lest ítéltek, de volt átlövése Szuhodovszkinak és Katona Máténak is. A vendégek kétszer tudtak veszélyeztetni a meccs vége felé, de Jurina ollózásánál Varga védett nagyot, Selmani pedig kellemesen fölé lőtt. A mérkőzés végén megint remekül zárt a retesz hátul, amikor a Kövesd beadott, akkor Varga volt magabiztos, amikor lőni próbáltak, akkor mindig volt valaki, aki blokkolt. Érdemes kiemelni, hogy mindhárom meccsünkön milyen sok blokkolt lövést mutat be a védelem, eddig borzasztóan ritka, hogy magas minőségű lövőhelyzete legyen az ellenfeleinknek. Ezen a mérkőzésen már nem lehet mondani, hogy ne lett volna több helyzetünk, mint az ellenfelünknek, egyértelmű az előrelépés ebben a tekintetben, de ehhez kellett a Mezőkövesd is, akik nem játszottak jól és nem is elég jó csapat ahhoz, hogy egy felállt védelmű KTE-t focizzanak ki. Vannak ugyan még hibák, még mindig sokszor pontatlan a csapat, Szabó István sem mindig azt látja még, amit szeretne, de van előrelépés a játékunkban. Pénteken Felcsútra látogatunk, az egy komolyabb erőpróba lesz.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Benyó a mérkőzés legjobbja nálam. Elképesztő magabiztosság jelenléte volt a kapuban, ami egy olyan mérkőzésen, amikor az ellenfél a meccs végén sorra küldi be a beadásokat, borzasztóan fontos. Vajda és Jurina helyzeténél bravúrt mutatott be, a hárított büntető pedig még csak ki sem jött róla. Kulcsember volt. 9 (MVP)

 

 

Sági Milán: Nem volt jó meccse, a beadásai nem ültek, támadásban kevés kockázatot vállalt, védekezésben pedig Vajda helyzeténél nagyon lemaradt, akkor csak Varga Bence mentette meg a csapatot a góltól. Tőle mindenképpen több kell, hogy ne nagy Krisztián kvalitásait pazaroljuk el a jobb oldali szárnyvédő posztján. 4

 

 

Szabó Alex: Nagyon stabil volt a mérkőzésen végig a háromtagú belső védősor, ő pedig szintén szilárdan állt a lábán. Volt nagy mentése, blokkolt lövése, fontos fejese is: ez egy magabiztos védőmunka volt. 7

 

 

Szalai Gábor: Ugyan a büntetőnél túl nagy lendülettel érkezett és felesleges kockázatot vállalt, de volt a mérkőzésen 2-3 nagyobb mentése is, ami ellensúlyozza az összképet. Kulcsemberünk védekezésben és bár az első meccseken voltak megingásai a védelemben, de ez a srác nagyon jó lesz, amikor megjön a rutin is a tehetség mellé. 6

 

 

Danilo Pejovics: Bár a tizenegyes szituációnál lemaradt és Szalai az ő hiányát igyekezett pótolni és volt egy nagyvonalúan elpasszolt labdája is, mégis a legtöbb fontos mentése neki volt a védelemben. Az ő dicsérete is, hogy Belényesi hiányát nem igazán éreztük meg a Kövesd ellen. 6

 

 

Zeke Márió: Felemás meccse volt, mert amíg védekezésben többnyire jól oldotta meg a feladatot (bár volt arra is példa, hogy lemaradt a támadóról), addig támadásban aktívan vállalkozott párharcokra, de a beadásai egyáltalán nem ültek. 5

 

 

Vágó Levente: Fásultabban mozgott a megszokottnál, lehet, hogy ezt érezte rajta Szabó István is, amikor lecserélte. Ugyanakkor Djuranovicsnak szép labdát adott, amivel a montenegrói nem tudott élni. 5

 

 

Nagy Krisztián: nagyon komoly munkát és futómennyiséget tett a közösbe ezen a meccsen is, a második félidőben jobb-hátvédként már olykor hibázott, de támadásban higgadt megoldásokkal kísérletezett. A gólpassza nagyon mutatós volt, de időnként még a kontráknál pontatlan megoldást választ. Ennek ellenére az első három forduló egyik legjobb teljesítménye az övé. 7

 

Katona Bálint: A mezőny valószínűleg legaktívabb játékosa, folyamatosan eseményközelben volt. Sok csel, sok ütközés, önbizalom és vállalkozókedv jellemezte a futballját, amit a gólja meg is koronázott. A meccs végére kihajtotta magát, be is görcsölt, de amit addig mutatott azt szívesen látnánk minden héten. 8

 

 

Szabó Levente: Ezúttal nem tudott olyan veszélyes lenni, mint Debrecenben, de hozta azt a küzdőszellemet, amit az elmúlt fordulókban megszokhattunk tőle. Egy kontra alkalmával volt egy ígéretes helyzetből leadott lövése, de nem talált vele kaput. 5

 

 

Uros Djuranovics: Továbbra is azt érzem, hogy egy montenegrói válogatott játékostól sokkal több kellene, de ezen a meccsen legalább már megvillant valami a tudásából: Vágó beadását tanárian vette le a védők között, kár hogy utána ellőtte a kapus tüdejét. Ha a reklamálásra és fetrengésre fordított energiáit hasznosabban használná fel, reménykeltő teljesítményekre lehetne képes. Egyelőre azonban nem jön ki a tudása. nagyon kellene neki az első gól, hogy felszakadjon a gát. 5

 

 

Cserék:

Banó-Szabó Bence: Nagy akarással és aktivitással szállt be, kétszer is gólt szerezhetett volna, bár az elsőnél talán jobban járunk, ha passzol Tóth Barnának. Azonban így is a legveszélyesebb játékosunk volt, ami csereként beállva megsüvegelendő teljesítmény. 7

 

 

Mihajlo Meszkhi: Bár abszolút nem volt látványos, amit csinált (a sárga lapján kívül), nekem nagyon tetszett, amit tőle láttam. Jól tartotta és jól is játszotta meg a labdákat, védekezésben is voltak fontos pillanatokban érkező odalépései, szerelései. A láthatatlan ember jól játszott. 6

 

 

Tóth Barna: Az előző mérkőzésekhez képest ezúttal a kapuhoz közel is fel tudta venni a pozícióját és az ilyen szituációkból rendre veszélyt is teremtettünk. Ha ezt a többi csapat ellen is képesek lennénk kihasználni, akkor komoly fegyvere lehet a csapatnak. Aktívan lépett be a játékba és jól is teljesített. 6

 

 

Szuhodovszki Soma: Rögtön a beállása után volt egy könnyelmű hibája, de azt követően jól tartotta meg a labdákat és a kontrákból is kivette a részét. A két átlövése nem volt veszélyes, de ezeket a helyzeteket el kell vállalni, ő is megtette. Fontosak a készségei a KTE számára, ez ezen a meccsen is látszott. 5

 

 

Katona Máté: Meglepetés volt, hogy nem a jobboldali szárnyvédő pozíciójába érkezett, ehelyett Nagy Krisztián maradt a pálya szélén, ő pedig a középpályára jött. Nagy akarással ugrott be, volt egy közepes lövése is, ami veszélyt teremthetett volna, összességében hasznosan tudott beszállni. 5