„Hát meddig várjak még, hogy felhangzik egy elfelejtett szó?” Ezt kérdezi az LGT dalában Somló Tamás. Itt hagyok is időt, hogy meghallgasd a dalt, mert miért ne? Elég jól sikerült.
Ha újra itt vagy, megállapíthatjuk, hogy a KTE-nél úgy tűnik, hogy ezek az elfelejtett szavak újra felhangzottak. Tímár Krisztián ezt úgy fogalmazta meg, hogy a KTE újra megtanult győzni.
3/3. Tímár továbbra is hibátlan a kispadon, ezúttal az Ajkát sikerült lepofozni, bár ez azért a vártnál nehezebb volt. Az új edzővel először látszott, hogy nem ül minden úgy, ahogyan az az öltözőben el lett képzelve, Krisztián viszont egészen jól menedzselte a helyzetet, aminek köszönhetően a 7. forduló után nagyjából ott vagyunk, ahova képzeltem magunkat korábban. Hittük volna ezt néhány héttel ezelőtt?
Hibátlanul fejeztük be a szezon eddigi leghúzósabb hetét részletei…
Három napon belül két olyan meccsen vagyunk túl, amelyről mondjuk egy hónappal ezelőtt még azt mondtuk volna, hogy simán kikapunk. Ehhez képest előbb az Újpestet pöcköltük ki a kupából, majd a sokak által az NB2 kirakatcsapatának kikiáltott Honvéd ellen is nyerni tudtunk. Ráadásul mindkét meccsen kifejezetten stabil volt a KTE.
Tímár támadófocit ígért, de ami eddig igazán megragadja a tekintetet, az a védekezés részletei…
Egy másodosztályú csapat számára sosem mellékes NB1-es ellenfelet kiütni a kupából, de számomra ez a meccs más miatt vált érdekessé. A mutatott játék érdekelt, mert hosszabb távra abból lehet jósolni, nem pedig az eredményből.
Egy új idény kezdetén (pláne, ha azt az idényt egy másik ligában kezdi meg a csapat, mint az előzőt) a szurkoló mindig kíváncsian várja, hogy a vezetőedző, a stáb kikre támaszkodik majd. Ha a csapat kerete jelentősen átalakult, akkor pedig erre a kérdésre még nehezebb választ adni. Én teszek egy próbát.
Nagyjából meg lehet tippelni a kezdőnket a nyitófordulóra, de azért még vannak kérdőjelek részletei…
Két bejegyzésben foglalkozunk kicsit a keret tagjaival és a vezetőedzőkkel. Megnézzük, hogy kinek sikerült jó teljesítményt nyújtania, ki maradt el az elvárásoktól, mindezt persze nagy vonalakban. Az első részben a kapusokra, védőkre és szárnyvédőkre térünk ki.
Mármint a jutalom. Mert ugyan a csapat olyan játékot mutatott az MTK ellen, amilyet emberemlékezet óta nem láttunk, ráadásul a klub NB1-es történetének legnagyobb győzelmét arattuk, ez mégsem társult azzal, hogy rakétaként lőttünk volna ki a tabellán.
Elindult az év, lassan én is felébredek a téli álomból. Kezdek is azzal, hogy vigyázó szememet az ősz legjobbjaira vetem, akiket ti választottatok meg a Kecskeméti TE-vel közösen tartott, szokásos szavazásunkon. Egy évvel ezelőtt Horváth Krisztofer lett az ősz legjobbja, de neki már se híre, se hamva, meg is sínylettük az ősszel, hogy nem tudtuk igazán jól pótolni. Bár az őszünk sok kívánnivalót hagyott maga után, a szurkolók magabiztosan választották meg az ősz legjobbjait, talán egy-két helyen volt izgalmasabb a szavazás kimenetele. Hasonlóképpen az ősz legjobb játékosa is meggyőző előnnyel nyerte a szavazást. A legszebb gól és gólpassz esetén valamivel szorosabb volt az eredmény, nem úgy, mint az ősz meccse tekintetében.
Novemberben komoly hullámvölgyből tudtunk kikászálódni, ami miatt az ősz vége kicsit jobban nézett ki, mint a korábbiak. A csapat kissé magára talált, de vajon a szurkolók szerint ez kiknek köszönhető leginkább? Melyek voltak a legjobb teljesítmények?
Nagyjából félévente, általában akkor, amikor válogatott szünet van, kicsit rá szoktam nézni a saját magam által vezetett statisztikákra. Pontosabban ennél jóval gyakrabban nézek rájuk, de ilyenkor össze is szoktam dobni belőlük egy bejegyzést a blogra, hogy lássuk hogy állunk. Persze ebből nem mindig látjuk, hogy állunk, de azért bizonyos dolgok kiolvashatók a számokból.
