Rég volt már, hogy az oldalra írtam volna, de eljött az idő, érkezik a friss, ropogós erősorrend, amiről már megtanulhattátok, hogy nem több puszta ködszurkálásnál. Ezúttal is szurkáljuk azonban a ködöt bőszen, próbálunk jósolni. Van, aki borúlátóbban, van, aki optimistábban.
Nagyon kellenének a győzelmek, ebben a helyzetben a döntetlenek sok vigaszt nem jelentenek. Ugyanakkor egy Paks elkeni iksz sosem rossz, de ami ennél is fontosabb: a KTE egyre jobban néz ki.
Elkezdődött a bajnokság tavaszi felvonása, túl is estünk az első fordulón, van is véleményünk arról, hogy melyik csapat hova érhet oda.
Lassacskán megérkezünk a bajnokság feléhez, az pedig már nagyjából kialakult, hogy melyik csapat milyen célokért küzdhet. Érkezik az új erősorrend, lássuk, kit, hova várunk.
Újra itt van az erősorrendünk, magabiztosságunk fénye egy cseppet sem csorbult, így nem vagyunk restek ezúttal is jósolni. A legutóbbi alkalomhoz képest átalakult az általunk várt dobogó és a kiesők személyében is másképp gondolkodunk egy cseppet, mint korábban.
Pár nap és kezdődik a szezon. Ilyenkor mindenki biztosan tudja, hogy ki lesz bajnok (ez talán nem nagy varázslat), hogy ki esik ki, hogy a saját csapata hogy fog szerepelni. Aztán persze legtöbbször nem így alakulnak a dolgok. Ez viszont nem tántorít el bennünket attól, hogy idén is jósolgassunk.
Felemás megítélésű döntetlent játszottunk a Paks ellen, de a meccs azt a vonalat szépen vitte tovább, miszerint a KTE védekezése stabilabbá vált. Ezen a meccsen ugyan valamivel könnyebb dolgunk volt ebben a tekintetben, de nullára lehozni a védelemnek a meccset mindig szép dolog. Ezt is értékelték a szurkolók, amikor a meccs legjobbjának a védelem egyik tagját választották, a második helyre a szélen dolgozó duplatüdejű játékosunk, a harmadikra pedig egy olyan csere került, aki lendíteni tudott a játékunkon.
A védelem bástyája lassacskán a szezon talán legfontosabb játékosává vált részletei…
Játszottunk egy 0-0-t a Paks ellen, ami látatlanban nem is rossz eredmény, tekintve, hogy a bajnoki ezüstérem egyik várományosának zsebéből húztunk ki egy pontot (vagy kettőt, ahogy vesszük). Mindezt viszont árnyalni kell azzal, hogy 93 percet játszott emberelőnyben a KTE, innen ízlelve viszont már kissé keserű ez az egy pont. Az általam látott szurkolói reakciókat viszont annak ellenére is túlzónak érzem, hogy miközben néztem a meccset én is meglehetősen elégedetlen voltam. Szóval első blikkre engem is kifejezetten bosszantott a játékunk képe, lehiggadva, aludva rá kettőt azonban úgy döntöttem, hogy egy kicsit leszek én az ördög ügyvédje.
Lassacskán elérünk a szezon végéhez, amit mindennél jobban jelez, hogy az utolsó erősorrendünk következik. Érdekes visszatekinteni, hogy mennyiben változott a legelsőhöz képest: a Fradit, a ZTE-t és a Mezőkövesdet most is ugyanoda várjuk, mint a bajnokság előtt, de meglepett bennünket például a Fehérvár, míg a KTE-t és az Újpestet a szezon előtt a felsőházba vártuk, azonban mostanra már alsóházat vizionálunk az esetü(n)kben.
Az utolsó előtti erősorrendünk következik, ami egyben azt is jelenti, hogy igen közel a bajnokság vége. Matematikailag még nincsenek eldőlt kérdések, de vannak csapatok, akiknek nagyon úgy tűnik, hogy meg van írva a sorsa. A kulcspozíciókban nem változtattunk a véleményünkön, a középmezőnyben volt mozgolódás. Két csapat nagyot ugrott előre, egy harmadik pedig jócskán visszacsúszott, de nem csak az ő helyük változott.
