Öles léptekkel haladunk a bajnokság hajrája felé, a Lila Köd pedig megint úgy csinál, mintha a jövőbe látna. Boszorkánykonyhánkban elkészült a legújabb erősorrend, de mindenkit óva intünk attól, hogy heveny tippmixelésbe kezdjen erre alapozva, mert amit mi csinálunk nem más, mint vajákolás. A legutóbbi vajákolásunkhoz képest most nem sok új ötletünk volt, kevés helyen változtattunk, ahol pedig igen, talán ott sem teljesen indokoltan.
Rohannak egymás után a fordulók, újabb három telt el, mi pedig megint nekiveselkedtünk, hogy megtippeljük a bajnokság végeredményét. A dobogó és a kiesők kapcsán tartjuk a véleményünket, a középmezőny azonban kezd összekuszálódni.
A téli szünet, ha nem is röppent el, de véget ért, lejátszották a csapatok az első „tavaszi” meccsüket (egyesek már a másodikat is), így itt volt az ideje, hogy a Lila Köd szerzői újra gondolkodóba essenek, ennek pedig az alábbiakban olvasható erősorrend lett az eredménye. Az élmezőnyt ugyanúgy képzeljük el, ahogyan a szünet előtt, a középmezőnyben és a hátsó fertályban azonban már volt némi mozgolódás.
Gyorsan repül az idő, elszaladt újabb három forduló, mi pedig újra összetákoltuk a Lila Köd szerzői által elképzelt erősorrendet. A hátsó fertályban nem történt változás, a dobogón azonban igen. A KTE-t továbbra is a középmezőnybe várjuk, de már bizakodóbbak vagyunk ezzel kapcsolatban.
A dobogó esetében nem változott az összesített véleményünk (a szerzők véleményei közt azért akad különbség), a csapatok többsége pedig rontott a három fordulóval ezelőttiekhez képest. Van egy csapat, amely nagyot ugrott előre, és a tabella végén is várunk egy kicsi változást.
A tabella elejében és végében továbbra is biztosak vagyunk, de ha legutóbb azt mondtam, hogy két csapat között nem tudunk különbséget tenni, abból most lett három. Három olyan csapat is van, amelyiket a bajnokság megkezdése óta ugyanoda tippeljük, tehát nem változott róluk a véleményünk.
A harmadik forduló óta a Kisvárda és a Zalaegerszeg szerepelt legrosszabbul, de csak egyikük rontott a helyezésén a listánkon, míg a legnagyobb javulást az MTK könyvelhette el, miután háromszor nyert. Van két csapat, akik között jelenleg nem tudunk különbséget tenni.
Meglehetősen magabiztosnak tűnő győzelemmel hagytuk magunk mögött az MTK elleni vereséget, a második félidőben pedig már a játék is tetszetős volt olykor. Az ilyen meccseken általában nehezebb megjósolni, hogy ki nyeri a szavazást, de most nem nagyon merült fel bennem kérdőjel. Bennetek sem.
Nem nagyon volt kérdés, hogy ki nyeri a szavazást a Felcsút ellen részletei…
A végeredmény alapján úgy tűnhet, hogy lemostuk a pályáról a Puskást, pedig erről nincs szó. Arról viszont igen, hogy amikor rátaláltunk arra a támadójátékra, amit tudunk és amit szeretünk, akkor a Felcsútnak igen kellemetlen percei voltak. Ehhez még tudtunk társítani egy kiemelkedő helyzetkihasználást, ennyi pedig elég is volt egy nagy arányú győzelemhez.
Sokkal jobban néztünk ki, mint ahogy valójában kinéztünk részletei…
Szabó István számára adott a feladat: fel kell ráznia a csapatát a Felcsút ellen. Az MTK elleni mérkőzésen nem idézte saját magát a KTE és Pista is érezte, hogy elemzésre szorul, hogy a hazaiak találtak ellenszert a kecskeméti játékra, vagy mi voltunk képtelenek felnőni a saját szintünkhöz. A Puskás Akadémia elleni meccs választ adhat arra, hogy megoldásra jutott-e a stáb ebben a kérdésben.
