Rég volt már, hogy az oldalra írtam volna, de eljött az idő, érkezik a friss, ropogós erősorrend, amiről már megtanulhattátok, hogy nem több puszta ködszurkálásnál. Ezúttal is szurkáljuk azonban a ködöt bőszen, próbálunk jósolni. Van, aki borúlátóbban, van, aki optimistábban.
Elkezdődött a bajnokság tavaszi felvonása, túl is estünk az első fordulón, van is véleményünk arról, hogy melyik csapat hova érhet oda.
Lassacskán megérkezünk a bajnokság feléhez, az pedig már nagyjából kialakult, hogy melyik csapat milyen célokért küzdhet. Érkezik az új erősorrend, lássuk, kit, hova várunk.
Először dolgozhatott együtt két hetet Gera a csapattal, gyakorlatilag levezényelhetett egy mini edzőtábort a csapatnak. Volt ennek eredménye a Loki ellen? Volt, hiszen most már szereztünk egy pontot.
Jelen pillanatban talán nem ezen van a fókusz, történt elég esemény a KTE háza táján a válogatott szünetben, de fű alatt megérkezett az új erősorrendünk is. A listáink még Szabó István távozása és Gera Zoltán érkezése előtt alakultak ki, nem tudom, hogy az edzőváltás mennyiben változtatna a szerzőtársak tippjein, de legkésőbb a következő erősorrendben megtudjuk. Addig is itt van ez.
Újra itt van az erősorrendünk, magabiztosságunk fénye egy cseppet sem csorbult, így nem vagyunk restek ezúttal is jósolni. A legutóbbi alkalomhoz képest átalakult az általunk várt dobogó és a kiesők személyében is másképp gondolkodunk egy cseppet, mint korábban.
Pár nap és kezdődik a szezon. Ilyenkor mindenki biztosan tudja, hogy ki lesz bajnok (ez talán nem nagy varázslat), hogy ki esik ki, hogy a saját csapata hogy fog szerepelni. Aztán persze legtöbbször nem így alakulnak a dolgok. Ez viszont nem tántorít el bennünket attól, hogy idén is jósolgassunk.
Lassacskán elérünk a szezon végéhez, amit mindennél jobban jelez, hogy az utolsó erősorrendünk következik. Érdekes visszatekinteni, hogy mennyiben változott a legelsőhöz képest: a Fradit, a ZTE-t és a Mezőkövesdet most is ugyanoda várjuk, mint a bajnokság előtt, de meglepett bennünket például a Fehérvár, míg a KTE-t és az Újpestet a szezon előtt a felsőházba vártuk, azonban mostanra már alsóházat vizionálunk az esetü(n)kben.
A Debrecen elleni vereségünk nem tartozik az emlékezetesebb KTE-meccsek közé. Eleve nem sikerült jól, ezért a szurkoló igyekszik felejteni, de az eredmény mellett a játék is hagyott kívánnivalót maga után. Két embernek viszont biztosan emlékezetes volt. Nikitscher Tamás hosszú kihagyás után tért vissza az NB1-be, Kersák Roland pedig nem vissza, hanem betért az elsőosztályba. Utóbbi ráadásul a legjobb kecskeméti lett a meccsen, a második és harmadik helyezett pedig valójában két második, mert ugyanannyi szavazatot gyűjtöttek be.
Őszintén szólva ez nem néz ki jól. Nem a Loki elleni vereség, mert Debrecenben bőven ki lehet kapni anélkül, hogy az ember rosszul érezné magát tőle. Én sokkal inkább arra gondolok, hogy ezzel már öt meccse tart a nyeretlen szériánk (ebben benne van a kupakiesés is), ami messze van a dicsőségestől. Ősszel volt már ilyen sorozatunk szeptember vége és október vége közt, de a hatodikat nem tettük mellé. Most is meg kellene kezdeni a talpra állást.
