A Riga elleni kiesést követően kifejezetten fontos volt, hogy hogyan tudunk megérkezni a nélkülünk rajtoló bajnokságba, mert ha egy ilyen kiesés után az első bajnokink is rosszul sül el, az akár már egy negatív spirál kezdete is lehetett volna. A Kisvárda végül ideális ellenfélnek bizonyult, Szabó Istvánék pedig a második állomáson győzelemmel kapaszkodtak fel az NB1-es vonatra.
Sokan nem értik hogyan tud olyan eredményesen szerepelni a KTE, miközben a csapatban nagyon kiugró egyéni teljesítményű játékos nincs, mégis most is és a korábbi élvonalbeli években is stabil középcsapat tudott lenni.
… és akkor rá is vetül a reflektorfényből. A Lettországban lejátszott visszavágón ez történt, a meccs legjobbja pedig megérdemelten lett az az ember, akitől eddig az ingujj feltűrését és a piszkos munka elvégzését szoktuk meg. Sajnos mindez nem hozta el a továbbjutást, mindenesetre egészen hosszú ideig fenntartotta a reményeinket.
Néha a zongoracipelő is leül a hangszerhez… részletei…
Csapatunk is belevág a pontvadászatba,
hétfő este fogadjuk a Kisvárdát a Széktóiban.
Véget ért az európai kupakaland. Talán ez a mondat még nem is ér bennünket tőrdöfésként, hiszen tudtuk, hogy itt minden meccs ajándék, már az első párharcban sem mi vagyunk az esélyesek. Na de annak, aki ennek a meccsnek a forgatókönyvét írta, valami olyan mélyről jövő, generációkon át öröklődő sérelme lehet Kecskeméttel szemben, amivel már szakemberhez kellett volna fordulni.
Jól indult a tippjáték. A legtöbben jól ráéreztek a meccsekre, 4,6 volt az átlagpontszám, ami öt meccses fordulónál nagyon jó. Ha ezt átszámoljuk hat meccsre akkor öt és feles az átlag.
Szeretnénk, ha mindenki folytatná jó sorozatát, ezért ötletadó tippelemzőnek olyan játékostársunkat kértük fel aki nagyon jó eredményt ért el az előző héten. Lássuk Krisz mit vár a második fordulótól:
Nem elsősorban a celsiusokat tekintve (csütörtökre 20-22 fokot mondanak, ami estére 15-18 környékére hűlhet, és esőre is lehet némi kilátás), hanem a mérkőzésre gondolok. Bár az előny nálunk van, élhetünk át meleg pillanatokat, de Szabó Istvánék minimum megőriznék az egygólos előnyt. Ha pedig így történik, akkor újabb mérkőzést írhatunk a lila-fehér történelemkönyvbe.
12 év nagy idő. Ennyi idő elteltével egy gyermek abba a korba ér, hogy már bizonyos korhatáros filmeket megnézhet nagykorú felügyelete nélkül. Ennyi idő alatt annyit nő egy gyermek, hogy ha mondjuk 11 évesen megnézi a csapatot az Aktobe ellen, akkor mára akár már pályára is léphet lila-fehérben a Riga ellen, ahogy Szalai Gábor tette. 12 év után játszott a KTE nemzetközi tétmérkőzést és mindezt megkoronázva győzelmet is aratott. Egy ilyen teljesítmény után talán nem meglepő, ha szoros a végeredmény a meccs legjobbjairól szóló szavazáson. Na de ennyire?
Francis Fukuyama, japán származású amerikai filozófus és politikai közgazdász, író fogalmazta meg 1989-ben, hogy a történelem véget ért. Bár ő arra gondolt, hogy a liberális demokráciák az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontjai, nincs már hova előremenni, a liberalizmus uralma következik. Amellett, hogy ez a gondolat már akkoriban is kellően provokatív volt és hatalmas vitákat generált (ráadásul az azóta eltelt időben is történtek olyan események, amelyekben sokan a cáfolatot látják), amennyiben kis csalással a KTE-re vonatkoztatjuk megállapíthatjuk, hogy jó eséllyel nem is igaz. A Kecskemét történelmének ugyanis nem hogy nem akar eljönni a vége, hanem egyre újabb és újabb fejezeteket nyit ez a csapat, korábban elképzelhetetlen csúcsokat ostromolva. Most például az első nemzetközi kupasorozatban aratott győzelmet sikerült megszerezni, így Fukuyamával szemben inkább az Aerosmith-hez nyúlok: Dream on! Álmodjunk, amíg lehet.
Új bajnokság, új esélyek, új remények.
Szurkolóknak, tippelőknek, csapatoknak egyaránt.
Vágjunk bele:
