Érdekesek a Fradi elleni meccseket megelőző várakozások. Mindenki tisztában van vele, hogy a bajnokság legerősebb csapata ellen komoly fegyvertény már a pontszerzés is, de mivel az elmúlt két évben többször is sikerült megcsípnünk őket, mindig akadnak, akik egyenesen elvárják a győzelmet. Idegenben azonban ez még sosem sikerült és nem a mostani meccs volt a kivétel.
Küzdelmes meccsen maradtunk alul a Fradi ellen (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Ismét a Kecskeméti TE-vel együtt keressük a hónap legjobbjait! Ezúttal februárt vizsgáljuk meg és ezúttal egy picit változtatunk a szavazáson is. A kérdések a megszokottak, a platform viszont más lesz. Hogy ez jó vagy rossz, azt még nem tudjuk, mindenesetre tisztább szavazást várunk tőle.
Az van, hogy miután nagyon magabiztosan megütöttük a Kövesdet, aztán legyűrtük a Diósgyőrt és az Újpestet, a Paks elleni vereség dacára is egészen közel sodródtunk a negyedik helyhez. Na de ez a magyar NB1, ahol a középmezőny rendszeresen körbepofozza egymást, így mielőtt belakhattuk volna a élmezőny egyik pozícióját, gyorsan vissza is csúsztunk a tabella alsó felébe.
Horváth Krisztoferre nagyon ügyelt a ZTE (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Rohannak egymás után a fordulók, újabb három telt el, mi pedig megint nekiveselkedtünk, hogy megtippeljük a bajnokság végeredményét. A dobogó és a kiesők kapcsán tartjuk a véleményünket, a középmezőny azonban kezd összekuszálódni.
A KTE négy meccsből hármat nyert meg eddig tavasszal, aminek köszönhetően a tabella első felébe emelkedett (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Egy félidő erejéig kontroll alatt tartottuk az Újpestet, a második játékrészben olykor már akaratunk ellenére is beszorítottak minket, de újabb három pont került a meglevők mellé. A meccs legjobbja az újoncidényben mutatott arcát idézi, a második helyen a gólfelelős, a harmadikon pedig egy berobbanó újonc végzett.
Amennyire nem volt gondunk a tavalyi szezonban a sérülésekkel (így hirtelen csak Meszhi arccsonttörése ugrik be, ami miatt hosszabban kellett nélkülöznünk egy játékost), most annyira kell bűvészkednie Szabó Istvánnak a kerettel. Nikitscher, Nagy Krisztián és Banó-Szabó sérülésével csináltuk végig az ősz majdnem egészét, hogy aztán télen eligazoljon az alapcsapatból Szalai, Szuhodovszki és a megbízható kiegészítőember Tóth Barna, majd az Újpest elleni meccs előtt belázasodjon Zsótér és Meszhi, hogy az eltiltott házi gólkirályjelöltről, Horváthról ne is beszéljünk. Nem állt jól a szénánk a meccs előtt.
Olyan helyről érkezett Zsótér pótlása, amire nem is számítottunk (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Bő egy hete ez még egy kötelező győzelemnek tűnhetett, de az Újpest kapcsán felröppenő hírek erőt adtak az ellenfelünknek, akik megkezdték a földről a feltérdelést. Nekünk az lenne a feladatunk, hogy visszalökjük őket a padlóra. Nem miattuk, miattunk. Jó előjel, hogy Kecskeméten még nem kaptunk ki tőlük.
A legutóbbi Újpest elleni meccsben nem sok örömünket leltük (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
A Diósgyőr elleni nagyon fontos győzelem után némileg felforgatott csapattal kaptunk ki Pakson. Míg az első meccsen az idény abszolút húzóembere nyerte a szavazást, addig a másodikon a középpályán robotoló, a pályát feltúró játékos győzött.
Két nagyon ellentétes félidőt játszottunk Pakson, a végén nulla ponttal, de nem teljesen reménytelen teljesítménnyel. Ez még akkor is így van, ha maga a meccs nem volt igazán színvonalas és a csapat is messze volt a csúcsformájától.
Messze járt a KTE a csúcsformájától, Szappanos Péter teljesítménye nélkül azonban így is alulmaradhatott volna a Paks (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Nem biztos, hogy mindenki így gondolja, de szerintem a Diósgyőrt legyőzni a mi helyzetünkben bravúr. A mi helyzetünk alatt azt értem, hogy az alapjátékunk meghatározó figurái hiányoznak (közülük vannak, akiknek a hiányával meg kell barátkoznunk és vannak, akik majd visszatérnek). Az én értelmezésem szerint hoztunk tehát egy bravúrt, ami a Kövesd elleni meccset követően kötelezőnek is mondható.
A KTE ha apránként is, de elkezdett emelkedni a tabellán (fotó: Diósgyőri VTK (DVTK) – Facebook)