Nem mondom, hogy a feje tetejére állt az erősorrendünk nem egészen három forduló elteltével, de egyes csapatok helye jelentősen változott. Ez elsősorban a középmezőnyre vonatkozik, mert a dobogón és a kieső zónában kevés kivétellel állandó maradt az összesített megérzésünk.
A szezon előtt minden szurkoló igyekszik jósolgatni, hogy mire lehet képes a csapata az idény során. Csak ugye ez a többi csapat teljesítményének is függvénye, így a riválisok eredményeire is igyekszik tippelni az egyszeri drukker. Így vagyunk ezzel mi is a Lila Ködnél.
Talán a szezon eddigi legjobb játékát mutatta a KTE Felcsúton. Imponáló magabiztossággal és több kiemelkedően jó teljesítménnyel örvendeztették a vendég szurkolókat és keserítették a hazaiakat, ezzel tovább írva a szezon tündérmeséjét. Az örvendező vendégszurkolók pedig szavaztak a legjobbakról: olyan játékos győzött, aki ősszel nagyon magasra tette a lécet, most pedig ezt a magasságot is könnyedén ugrotta át. Őt az ország egyik legígéretesebb fiatal játékosa és a „mi kutyánk kölyke” követte a szavazáson.
A szezon legfontosabb szakaszára robbant be újra az ősz egyik hőse részletei…
Talán furcsa ezt állítani egy Felcsút elleni meccset követően úgy, hogy az újonc játékára gondolunk és nem az ország egyik legértékesebb csapatának szereplésére. Ugyanakkor mégis ez történt. A KTE-től már egy ideje nem lehet elvitatni, hogy megérdemelten áll nagyjából 8 hónapja dobogón, de ezúttal olyan teljesítménnyel rukkoltak elő Szabó Istvánék, amivel könnyen lehet, hogy le is szakították a Puskás Akadémiát a dobogóért való versenyről.
A Mezőkövesd elleni bosszantó vereség után ahhoz a Felcsúthoz látogat a KTE, akik ellen mindkét legutóbbi meccsünk döntetlennel végződött (1-1 és 1-1), ráadásul mindkét esetben csodás időjárási körülmények közt találkoztunk velük (Felcsúton felhőszakadás miatt csúszott a kezdés, Kecskeméten tejködbe burkolózott a pálya). Adott tehát a kérdés: lesz megint szar idő és 1-1?
A címben foglalt állítás az idei két meccsünkre mindenképpen igaz: az augusztusi mérkőzésen felhőszakadás után sikerült 1-1-et játszani, most pedig szintén ez az eredmény született a kellemes tejködben. Nagyjából ezen a ponton meg is szűnnek a hasonlóságok a két meccs között, mert ez a mérkőzés mind lélektanában, mind dinamikájában, mind lefolyásában különbözött a nyáritól.
Villámrajt a bajnokságban, villámrajt a meccsen és még az időjárásra is utalhatunk ezzel a címmel, bár az talán kicsit erőltetett lenne. Ikszelt a csapat Felcsúton, amit előzetesen szinte biztosan aláírtunk volna, de a meccset látva fájó volt így pontot veszteni, még akkor is, ha egy újonc csapatnak nem feltétlen a Puskás ellen kell gyűjtögetnie a pontokat.
Megvan a KTE első győzelme a bajnokságban, csocsónyelven szólva már nem kell bújnunk az asztal alatt. A következő ellenfél a csapat, ami sokak szerint se nem Puskás, se nem akadémia (leginkább Kispesten habzik fel a szurkoló szája emiatt), de egészen biztosan Felcsút és a jelenlegi magyar labdarúgás legmegosztóbb jelenségeinek egyike. Szabó Istvánékat ennél azonban jobban érdekli, hogy erős ellenfél, amely ellen próbát kell tenni a sorozatunk továbbnyújtásával.
