Talán furcsa ezt állítani egy Felcsút elleni meccset követően úgy, hogy az újonc játékára gondolunk és nem az ország egyik legértékesebb csapatának szereplésére. Ugyanakkor mégis ez történt. A KTE-től már egy ideje nem lehet elvitatni, hogy megérdemelten áll nagyjából 8 hónapja dobogón, de ezúttal olyan teljesítménnyel rukkoltak elő Szabó Istvánék, amivel könnyen lehet, hogy le is szakították a Puskás Akadémiát a dobogóért való versenyről.
A Mezőkövesd elleni bosszantó vereség után ahhoz a Felcsúthoz látogat a KTE, akik ellen mindkét legutóbbi meccsünk döntetlennel végződött (1-1 és 1-1), ráadásul mindkét esetben csodás időjárási körülmények közt találkoztunk velük (Felcsúton felhőszakadás miatt csúszott a kezdés, Kecskeméten tejködbe burkolózott a pálya). Adott tehát a kérdés: lesz megint szar idő és 1-1?
A címben foglalt állítás az idei két meccsünkre mindenképpen igaz: az augusztusi mérkőzésen felhőszakadás után sikerült 1-1-et játszani, most pedig szintén ez az eredmény született a kellemes tejködben. Nagyjából ezen a ponton meg is szűnnek a hasonlóságok a két meccs között, mert ez a mérkőzés mind lélektanában, mind dinamikájában, mind lefolyásában különbözött a nyáritól.
Villámrajt a bajnokságban, villámrajt a meccsen és még az időjárásra is utalhatunk ezzel a címmel, bár az talán kicsit erőltetett lenne. Ikszelt a csapat Felcsúton, amit előzetesen szinte biztosan aláírtunk volna, de a meccset látva fájó volt így pontot veszteni, még akkor is, ha egy újonc csapatnak nem feltétlen a Puskás ellen kell gyűjtögetnie a pontokat.
Megvan a KTE első győzelme a bajnokságban, csocsónyelven szólva már nem kell bújnunk az asztal alatt. A következő ellenfél a csapat, ami sokak szerint se nem Puskás, se nem akadémia (leginkább Kispesten habzik fel a szurkoló szája emiatt), de egészen biztosan Felcsút és a jelenlegi magyar labdarúgás legmegosztóbb jelenségeinek egyike. Szabó Istvánékat ennél azonban jobban érdekli, hogy erős ellenfél, amely ellen próbát kell tenni a sorozatunk továbbnyújtásával.
