A nyitóforduló 0-0-ja után a bajnok otthonában szűk, 0-1-es vereséget szenvedtünk. Mondhatjuk, hogy aggasztó az első két meccs gólínsége, de tekinthetünk rájuk úgy is, hogy kifejezetten masszívnak tűntünk két nemzetközi kupában is induló ellenféllel szemben. Minden attól függ, hogy honnan nézzük, és mivel még nagyon a szezon elején járunk, mindenki szabadon kialakíthatja a narratíváját.
Pár nap és kezdődik a szezon. Ilyenkor mindenki biztosan tudja, hogy ki lesz bajnok (ez talán nem nagy varázslat), hogy ki esik ki, hogy a saját csapata hogy fog szerepelni. Aztán persze legtöbbször nem így alakulnak a dolgok. Ez viszont nem tántorít el bennünket attól, hogy idén is jósolgassunk.
Lassacskán elérünk a szezon végéhez, amit mindennél jobban jelez, hogy az utolsó erősorrendünk következik. Érdekes visszatekinteni, hogy mennyiben változott a legelsőhöz képest: a Fradit, a ZTE-t és a Mezőkövesdet most is ugyanoda várjuk, mint a bajnokság előtt, de meglepett bennünket például a Fehérvár, míg a KTE-t és az Újpestet a szezon előtt a felsőházba vártuk, azonban mostanra már alsóházat vizionálunk az esetü(n)kben.
Az utolsó előtti erősorrendünk következik, ami egyben azt is jelenti, hogy igen közel a bajnokság vége. Matematikailag még nincsenek eldőlt kérdések, de vannak csapatok, akiknek nagyon úgy tűnik, hogy meg van írva a sorsa. A kulcspozíciókban nem változtattunk a véleményünkön, a középmezőnyben volt mozgolódás. Két csapat nagyot ugrott előre, egy harmadik pedig jócskán visszacsúszott, de nem csak az ő helyük változott.
Öles léptekkel haladunk a bajnokság hajrája felé, a Lila Köd pedig megint úgy csinál, mintha a jövőbe látna. Boszorkánykonyhánkban elkészült a legújabb erősorrend, de mindenkit óva intünk attól, hogy heveny tippmixelésbe kezdjen erre alapozva, mert amit mi csinálunk nem más, mint vajákolás. A legutóbbi vajákolásunkhoz képest most nem sok új ötletünk volt, kevés helyen változtattunk, ahol pedig igen, talán ott sem teljesen indokoltan.
Érdekesek a Fradi elleni meccseket megelőző várakozások. Mindenki tisztában van vele, hogy a bajnokság legerősebb csapata ellen komoly fegyvertény már a pontszerzés is, de mivel az elmúlt két évben többször is sikerült megcsípnünk őket, mindig akadnak, akik egyenesen elvárják a győzelmet. Idegenben azonban ez még sosem sikerült és nem a mostani meccs volt a kivétel.
Rohannak egymás után a fordulók, újabb három telt el, mi pedig megint nekiveselkedtünk, hogy megtippeljük a bajnokság végeredményét. A dobogó és a kiesők kapcsán tartjuk a véleményünket, a középmezőny azonban kezd összekuszálódni.
A téli szünet, ha nem is röppent el, de véget ért, lejátszották a csapatok az első „tavaszi” meccsüket (egyesek már a másodikat is), így itt volt az ideje, hogy a Lila Köd szerzői újra gondolkodóba essenek, ennek pedig az alábbiakban olvasható erősorrend lett az eredménye. Az élmezőnyt ugyanúgy képzeljük el, ahogyan a szünet előtt, a középmezőnyben és a hátsó fertályban azonban már volt némi mozgolódás.
Ugyan az őszünk jóval hullámzóbb volt, mint a tavalyi, ez nem akadályozta meg a drukkereket abban, hogy a Kecskeméti TE-vel közös szavazásunkon ezúttal is megválasszák az ősz legjobbjait. Tavaly ilyenkor Nagy Krisztián zsebelte be a címet, neki azonban a sérülése miatt jelentősen lecsökkentek az esélyei az idénre, így nem meglepő, hogy trónfosztás történt. A szurkolóknak meglehetősen egyértelmű elképzelései voltak a legjobbakról, talán csak egy poszton tudott igazán szoros lenni a voksolás (egy másikon pedig egyértelmű volt, hogy kik kerülnek a csapatba, de nem jutottatok dűlőre abban, hogy közülük ki volt a legjobb), és az ősz legjobbja is kényelmes fölénnyel tudott nyerni. A legszebb gólhoz és az ősz meccséhez sem igazán fért kétség, de a legszebb gólpasszok terén szoros lett a verseny.
Gyorsan repül az idő, elszaladt újabb három forduló, mi pedig újra összetákoltuk a Lila Köd szerzői által elképzelt erősorrendet. A hátsó fertályban nem történt változás, a dobogón azonban igen. A KTE-t továbbra is a középmezőnybe várjuk, de már bizakodóbbak vagyunk ezzel kapcsolatban.
