Rég volt már, hogy az oldalra írtam volna, de eljött az idő, érkezik a friss, ropogós erősorrend, amiről már megtanulhattátok, hogy nem több puszta ködszurkálásnál. Ezúttal is szurkáljuk azonban a ködöt bőszen, próbálunk jósolni. Van, aki borúlátóbban, van, aki optimistábban.
Elkezdődött a bajnokság tavaszi felvonása, túl is estünk az első fordulón, van is véleményünk arról, hogy melyik csapat hova érhet oda.
Elindult az év, lassan én is felébredek a téli álomból. Kezdek is azzal, hogy vigyázó szememet az ősz legjobbjaira vetem, akiket ti választottatok meg a Kecskeméti TE-vel közösen tartott, szokásos szavazásunkon. Egy évvel ezelőtt Horváth Krisztofer lett az ősz legjobbja, de neki már se híre, se hamva, meg is sínylettük az ősszel, hogy nem tudtuk igazán jól pótolni. Bár az őszünk sok kívánnivalót hagyott maga után, a szurkolók magabiztosan választották meg az ősz legjobbjait, talán egy-két helyen volt izgalmasabb a szavazás kimenetele. Hasonlóképpen az ősz legjobb játékosa is meggyőző előnnyel nyerte a szavazást. A legszebb gól és gólpassz esetén valamivel szorosabb volt az eredmény, nem úgy, mint az ősz meccse tekintetében.
Lassacskán megérkezünk a bajnokság feléhez, az pedig már nagyjából kialakult, hogy melyik csapat milyen célokért küzdhet. Érkezik az új erősorrend, lássuk, kit, hova várunk.
Elég hosszan ráadásul. Olyannyira, hogy a 40 napos böjt ehhez képest kutyaf…üle. 106 napot várt a csapat arra, hogy újra bajnoki meccsen nyerjen, ennek pedig ugyanúgy, ahogy az első győzelmünk alkalmával, most is az ETO itta meg ennek a levét.
Jelen pillanatban talán nem ezen van a fókusz, történt elég esemény a KTE háza táján a válogatott szünetben, de fű alatt megérkezett az új erősorrendünk is. A listáink még Szabó István távozása és Gera Zoltán érkezése előtt alakultak ki, nem tudom, hogy az edzőváltás mennyiben változtatna a szerzőtársak tippjein, de legkésőbb a következő erősorrendben megtudjuk. Addig is itt van ez.
Újra itt van az erősorrendünk, magabiztosságunk fénye egy cseppet sem csorbult, így nem vagyunk restek ezúttal is jósolni. A legutóbbi alkalomhoz képest átalakult az általunk várt dobogó és a kiesők személyében is másképp gondolkodunk egy cseppet, mint korábban.
Pár nap és kezdődik a szezon. Ilyenkor mindenki biztosan tudja, hogy ki lesz bajnok (ez talán nem nagy varázslat), hogy ki esik ki, hogy a saját csapata hogy fog szerepelni. Aztán persze legtöbbször nem így alakulnak a dolgok. Ez viszont nem tántorít el bennünket attól, hogy idén is jósolgassunk.
Ha valamire nem számít az ember azután, hogy a minden létező körben leírt csapata október közepére az NB1 második helyére katapultál, akkor az az, hogy ugyanez a csapat megég Győrben a kupában. Persze Győrben meg lehet égni, mással is előfordult már, de azért mégis ott van az a fránya osztálykülönbség, ami miatt az ember nagyon tudja húzni a száját még akkor is, ha a kupa tényleg olyan műfaj, hogy ha nem nyered meg, akkor majdnem mindegy, hogy a második vagy a negyedik körben esel ki. Azt nem állítom, hogy púp volt a hátunkon a Magyar Kupa, de hogy ez a meccs úgy nézett ki, mintha az lenne, azt megkockáztatom.
