„Hát meddig várjak még, hogy felhangzik egy elfelejtett szó?” Ezt kérdezi az LGT dalában Somló Tamás. Itt hagyok is időt, hogy meghallgasd a dalt, mert miért ne? Elég jól sikerült.
Ha újra itt vagy, megállapíthatjuk, hogy a KTE-nél úgy tűnik, hogy ezek az elfelejtett szavak újra felhangzottak. Tímár Krisztián ezt úgy fogalmazta meg, hogy a KTE újra megtanult győzni.
Botlottunk a Csákvár ellen. Botlottunk? A döntetlen a forduló előttig remeklő ellenfél ellen botlás? Ha az is, nincs okunk arra, hogy elkeseredjünk, még akkor sem, ha ezen a meccsen nyilvánvaló hiányosságok is felszínre kerültek.
Tímár még mindig veretlen, de nem tudtunk közelebb férkőzni a dobogóhoz részletei…
Három napon belül két olyan meccsen vagyunk túl, amelyről mondjuk egy hónappal ezelőtt még azt mondtuk volna, hogy simán kikapunk. Ehhez képest előbb az Újpestet pöcköltük ki a kupából, majd a sokak által az NB2 kirakatcsapatának kikiáltott Honvéd ellen is nyerni tudtunk. Ráadásul mindkét meccsen kifejezetten stabil volt a KTE.
Tímár támadófocit ígért, de ami eddig igazán megragadja a tekintetet, az a védekezés részletei…
Egy másodosztályú csapat számára sosem mellékes NB1-es ellenfelet kiütni a kupából, de számomra ez a meccs más miatt vált érdekessé. A mutatott játék érdekelt, mert hosszabb távra abból lehet jósolni, nem pedig az eredményből.
Két elem egymás után már nevezhető sorozatnak? Mert ha igen, akkor elkezdtünk sorozatot építeni. Ráadásul győzelmekből, ez az igazán nagy szó, mert vereségből, döntetlenből, pláne nyeretlenségből azelőtt is komoly sorozataink voltak, de ezúttal úgy állunk, hogy kettőt nyertünk egymás után. Nem ma volt ilyen utoljára.
„Oh shit, here we go again”. Dünnyögi maga elé a főszereplő CJ már rögtön a GTA San Andreas című játék legelején. És ugyanezt mormolom magam elé én is, amikor ránézek a tabellára. Annak ugyanis megint a legvégén vagyunk.
Két bejegyzésben foglalkozunk kicsit a keret tagjaival és a vezetőedzőkkel. Megnézzük, hogy kinek sikerült jó teljesítményt nyújtania, ki maradt el az elvárásoktól, mindezt persze nagy vonalakban. Az első részben a kapusokra, védőkre és szárnyvédőkre tértünk ki. Következzenek a középpályások, csatárok és az a két vezetőedző, akik megoszlottak a szezon meccsei.
Nagyjából félévente, általában akkor, amikor válogatott szünet van, kicsit rá szoktam nézni a saját magam által vezetett statisztikákra. Pontosabban ennél jóval gyakrabban nézek rájuk, de ilyenkor össze is szoktam dobni belőlük egy bejegyzést a blogra, hogy lássuk hogy állunk. Persze ebből nem mindig látjuk, hogy állunk, de azért bizonyos dolgok kiolvashatók a számokból.
Azóta, hogy a KTE visszatért az NB1-be, egyetlen egyszer sem állt közel a kieséshez, dacára annak, hogy a gazdasági lehetőségeket tekintve ez egyáltalán nem volt egyértelmű. Véget ért az átigazolási időszak, kérdés, hogy sikerült-e olyan keretet építeni, amely idén is megugorhatja a bennmaradást.
Kialakult a keret, ami persze lehetne komplexebb, de ezzel már benn lehet maradni részletei…
Mivel a riválisok erejét jelenleg még nehéz megbecsülni, ezért a kérdésre a legegyszerűbb válasz az lenne, hogy „nem tudjuk”. Nem szeretném azonban a blog történetének legrövidebb bejegyzését publikálni, ráadásul van, amivel kapcsolatban legalább sejtésünk lehet.
Mire számíthatunk a csapattól a következő szezonban? részletei…
