Két évvel ezelőtt még NB3-as a csapat, onnan legjobb csoport-másodikkénti feljutás,
majd a másodosztályból azonnal feljutva a bajnokság negyedén túl második az újonc KTE az élvonalban.
Mi lehet a Kecskemét titka?
Kategória: Beszámoló
Beszámoló a kupameccsről
A beharangozók és beszámolók állandó szerzője CaNcOe nem tudott ott lenni a kupameccsen, így most PingWin élménybeszámolója következik.
Iszapbirkózás egy pontért
Huhh ez milyen rossz meccs volt. Egyáltalán nem játszottunk jól, de szerencsére ebben volt egy partnerünk is. A Honvéd ugyanis talán még minket is alulmúlt, így kilencven percen keresztül nézhettük, ahogyan a két csapat bármiféle eredmény nélkül gyömöszöli egymást. Vannak ilyen meccsek és lesznek is még, nem dőlt össze a világ, pláne hogy még pontot is adtak érte. Felejtsük el gyorsan és örüljünk az egy pontunknak. Ennél több nem volt ebben a meccsben.
Keljfeljancsi
Ha a Fehérvár elleni meccs után felmerült valakiben a kérdés, hogy vajon fel tudunk-e állni az első vereség után (bennem felmerült, hangot is adtam neki), akkor a csapat erre elég hangos választ adott: hát hogyne tudna felállni. Felpattanni. Mint a keljfeljancsi.
Ennek is el kellett jönnie
Jóval később, mint sejtettük, de elszenvedte első vereségét a csapat. A Videoton Fehérvár jobb erőkből álló gárda, egészen más célokért küzd, mint a KTE, ez így van rendjén. Katasztrófáról nem beszélhetünk, de érdemes meglátnunk azt is, hogy miben kell javulnunk a Paks ellen.
Hosszúra nyúlt séta
Sir Winston Churchillnek túlzottan sok köze nem volt a labdarúgáshoz. Egyszer Sir Stanley Matthews, volt angol válogatott labdarúgó megkérdezte tőle, hogy futballozott-e valaha, mire ő úgy válaszolt: „Soha! Csak a póló, és azt is mindig egy nagyon bátor lóval”. Ugyanakkor ami miatt mégis köthetjük a volt brit miniszterelnököt ehhez a csodás sporthoz, az egy olyan gondolata, amely a jelenlegi KTE-re igen jól vonatkoztatható:
Siker az, amikor bukástól bukásig sétálunk, anélkül, hogy lelkesedésünket elveszítenénk.
Nos, a kecskeméti csapatnak ez most már egy meglehetősen hosszúra nyúlt séta és Szabó Istvánék a Zalaegerszeg ellen sem fáradtak el annyira benne, hogy megpihentek volna.
Villámrajt
Villámrajt a bajnokságban, villámrajt a meccsen és még az időjárásra is utalhatunk ezzel a címmel, bár az talán kicsit erőltetett lenne. Ikszelt a csapat Felcsúton, amit előzetesen szinte biztosan aláírtunk volna, de a meccset látva fájó volt így pontot veszteni, még akkor is, ha egy újonc csapatnak nem feltétlen a Puskás ellen kell gyűjtögetnie a pontokat.
Meccsről meccsre fejlődünk
Megszerezte első győzelmét a bajnokságban a KTE, ráadásul már a játék is tartogatott olyan elemeket, amiket a korábbiakban hiányoltunk. Messze nem tökéletes még az összkép, de a csapat 16 magyar bajnoki óta veretlen és újoncként, rutintalan kerettel is megszerezte három forduló alatt az elnyerhető pontok több, mint felét. Mindenkit cáfolunk eddig és sokakat idegesítünk.
Nem kell a púder
Szabó István jó előre leszögezte, hogy pontért/pontokért érkezünk a Hajdúságba és ponttal is tértünk haza. Akkor meg mi a baj? Valójában semmi: egy lehetőségeit tekintve outsider újonc kemény, szervezett játékkal gyűjtögeti a pontokat. Nem vagyunk szépek, nem raknak bennünket a kirakatba, de a harcba nem is púdert kell vinni, hanem fegyvert. Ez a szezon pedig harc lesz, a mi fegyverünk pedig az, ha hamar egyértelművé tesszük, hogy nincs lefutott meccs. Ehhez persze olykor kell szerencse is, abból pedig kaptunk a Debrecen ellen.
Egy pont a szívnek
Színvonalában elég gyenge meccsen sikerült egy pontot szereznünk, de egyrészt ezzel törődjön az a csapat, amelyik emberelőnyben játszott majd’ egy órát, másrészt nem fogom vizes törölközővel csapkodni a csapatot, amikor megvan az első pontunk és kapott gól nélküli meccsünk. Pláne, hogy továbbra is úgy gondolom: idén minden pontszerzésért nagy taps jár.
