Az edző, akinek fontosabb a karakter, mint a tehetség

2021. május 30-án, Iváncsán nagyjából este háromnegyed nyolc magasságában Nagy Róbert játékvezető belefújt a sípjába. A mérkőzés véget ért, a hazai közönség pedig ünnepelt. A vendégcsapat, a harmadosztályú bajnoki cím talán legnagyobb esélyesének számító Kecskemét játékosai lehajtott fejjel indultak az öltöző irányába. Egy alig 3000 fős település csapata elcsente előlük az aranyérmet és ezen az sem enyhített, hogy ekkor már tudták, hogy a másodosztályba való feljutás ennek ellenére is megvan: az Iváncsa nem vállalja a magasabb osztályt. Szabó Tibor, a Kecskemét vezetőedzője elkeseredetten indult nyilatkozni, a kecskeméti drukkerek pedig a csapatra és a klubra öntötték keserűségüket. Nagyjából ugyanekkor, 89 kilométerrel délebbre, Tolna megyében, Szekszárdon szintén lefújtak egy mérkőzést, ahol egy másik Szabó is vereséget szenvedett, azonban a Dabas szurkolói nem kiabáltak dühös mondatokat a csapata felé. Szabó István a bronzérmet jelentő harmadik helyre hozta be a Dabast a szezon végére és a klubnál mindenki tisztában volt vele, hogy ez egy kiemelkedő eredmény a csapattól. A két Szabó nagyon különböző hangulatú sajtótájékoztatóval zárta az idényt.

A kép némileg csalóka: Iváncsán nem volt ekkora küzdelem a két csapat között, simán nyert és bajnok lett a hazai csapat (fotó: Kecskeméti TE – kecskemetite.hu)

Az edző, akinek fontosabb a karakter, mint a tehetség részletei…

Rotálni vagy nem rotálni, ez itt a kérdés

A Honvéd elleni gyengébb teljesítményt követően ezúttal a kupában vár feladat a Kecskemétre, a megyei rivális Tiszakécske ellen. Természetesen egy ilyen bajnoki szezonkezdet után csúnyácska folt lenne, ha egy másodosztályú csapat ellen kellene búcsúznunk a kupától már az elején, a kérdés pedig ott lebeg: mennyire érdemes belenyúlni a megszokott kezdőcsapatba?

Vajon milyen kezdőcsapatot küld pályára Szabó István a Kécske ellen? (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Rotálni vagy nem rotálni, ez itt a kérdés részletei…

Iszapbirkózás egy pontért

Huhh ez milyen rossz meccs volt. Egyáltalán nem játszottunk jól, de szerencsére ebben volt egy partnerünk is. A Honvéd ugyanis talán még minket is alulmúlt, így kilencven percen keresztül nézhettük, ahogyan a két csapat bármiféle eredmény nélkül gyömöszöli egymást. Vannak ilyen meccsek és lesznek is még, nem dőlt össze a világ, pláne hogy még pontot is adtak érte. Felejtsük el gyorsan és örüljünk az egy pontunknak. Ennél több nem volt ebben a meccsben.

A kép jól szemlélteti a meccset: a két csapat hasonló teljesítménnyel szerzett egy-egy pontot (Budapest Honvéd FC – Facebook)

Iszapbirkózás egy pontért részletei…

Üljünk fel újra a biciklire! (kis neurogenetikai fejtágító)

„Olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni” – így szoktuk mondani, ha valami nagyon könnyedén megy, pedig már régen csináltuk. És valóban így is van, a bringázást egyszerűen szinte lehetetlen elfelejteni, ennek az oka pedig az úgynevezett procedurális memória, amely a hosszú távú memóriának egy alfaja. Oké, de ennek mi köze van a KTE-hez? Egy kevés.

Vajon működik-e a Kecskemét hosszú távú memóriája a Honvéd ellen? (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Üljünk fel újra a biciklire! (kis neurogenetikai fejtágító) részletei…

Keljfeljancsi

Ha a Fehérvár elleni meccs után felmerült valakiben a kérdés, hogy vajon fel tudunk-e állni az első vereség után (bennem felmerült, hangot is adtam neki), akkor a csapat erre elég hangos választ adott: hát hogyne tudna felállni. Felpattanni. Mint a keljfeljancsi.

Nagy Krisztián kiegyensúlyozott teljesítménye is kellett ahhoz, hogy könnyedén győzzük le a Paksot (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Keljfeljancsi részletei…

Itt van az ősz…

… itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem. Mondotta Petőfi és valóban eljött a szeptember. Elkezdődik az iskola, az idei szeptember a hűvösebb időt is elhozta és a Kecskemét is belekezdhet valami újba. Mondjuk egy úgy sorozat építésébe a Paks ellen.

A tartalékok már összecsapta idén a paksiakkal, most az első csapaton a sor (fotó: paksifc.hu)

Itt van az ősz… részletei…

Most kezd veszélyessé válni

Eddig mi voltunk az outsider csapat. Az underdog. A kisgyerek a játszótéren. A teknős az agárfutamon. Így tekintettek ránk és hát valahol így tekintettünk magunkra is: lehet, hogy csak átszállójegyünk lesz az élvonalba, de – ahogyan Szabó Levente mondta a Debrecen elleni meccs után – mi nem túlélni, hanem átélni jöttünk az NB1-et. Kedves unokabátyám azonban a ZTE elleni győzelem után arra világított rá, hogy vége annak, hogy nem foglalkoznak velünk. Megszaporodtak a Kecskemét szezonkezdetével foglalkozó cikkek, felkapta a csapatot a média, azt halljuk mindenhonnan, hogy mennyire jók vagyunk. 

Vajon a szurkolók mellett a játékosok is kezdik-e elhinni, hogy nagyon jók vagyunk (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Most kezd veszélyessé válni részletei…

Hosszúra nyúlt séta

Sir Winston Churchillnek túlzottan sok köze nem volt a labdarúgáshoz. Egyszer Sir Stanley Matthews, volt angol válogatott labdarúgó megkérdezte tőle, hogy futballozott-e valaha, mire ő úgy válaszolt: „Soha! Csak a póló, és azt is mindig egy nagyon bátor lóval”. Ugyanakkor ami miatt mégis köthetjük a volt brit miniszterelnököt ehhez a csodás sporthoz, az egy olyan gondolata, amely a jelenlegi KTE-re igen jól vonatkoztatható:

Siker az, amikor bukástól bukásig sétálunk, anélkül, hogy lelkesedésünket elveszítenénk.

Nos, a kecskeméti csapatnak ez most már egy meglehetősen hosszúra nyúlt séta és Szabó Istvánék a Zalaegerszeg ellen sem fáradtak el annyira benne, hogy megpihentek volna.

Kecskeméten egyelőre nincs megállás (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Hosszúra nyúlt séta részletei…

Még ne ébressz fel!

A szezon előtt mindenki (én is) minden fórumon hangsúlyozta, hogy a Kecskemétre osztották idén a tejfog szerepét a bajnokságban, azaz szempillantás alatt és akadály nélkül fog kihullani a csapat. A kicsit emocionálisabb, ám ugyanakkor korlátoltabb vélemények szerint pedig „hát akkó má’ miér’ jutottak fő’, ezzel csak elveszik a helyet a mások elől”. Ahelyett, hogy belemennénk, hogy a mások alatt a vezetőedzője elvesztése után gumimatracként leeresztő Szegedet vagy a pánikszerű impulzusvásárlásokat bemutató, majd elvérző Diósgyőrt kellene-e értenünk, forduljunk inkább a saját csapatunk felé és állapítsuk meg, hogy bár a kiesés elkerülése változatlanul bravúros eredmény lenne, mégis az a helyzet állt elő, hogy a KTE egyszerűen elfelejtett kikapni. Tovább álmodjuk a kicsiny kis csodánkat és nagyon nem szeretnénk, ha a Zalaegerszeg ébresztene fel bennünket.

Szuhodovszki Soma hidegzuhanyt borított a Puskás Akadémiára múlt héten. Ezúttal a Zalaegerszeget kellene meglepnünk (fotó: Kecskeméti TE – fotó)

Még ne ébressz fel! részletei…

Villámrajt

Villámrajt a bajnokságban, villámrajt a meccsen és még az időjárásra is utalhatunk ezzel a címmel, bár az talán kicsit erőltetett lenne. Ikszelt a csapat Felcsúton, amit előzetesen szinte biztosan aláírtunk volna, de a meccset látva fájó volt így pontot veszteni, még akkor is, ha egy újonc csapatnak nem feltétlen a Puskás ellen kell gyűjtögetnie a pontokat.

Nem a legideálisabb körülmények között kezdődött a mérkőzés

Villámrajt részletei…