Arra gondoltam, hogy mivel újra itt az uborkaszezon, ezért hetente összeszedhetném a KTE-t érintő átigazolási információkat, híreket, találgatásokat.

Két bejegyzésben foglalkozunk kicsit a keret tagjaival és a vezetőedzőkkel. Megnézzük, hogy kinek sikerült jó teljesítményt nyújtania, ki maradt el az elvárásoktól, mindezt persze nagy vonalakban. Az első részben a kapusokra, védőkre és szárnyvédőkre tértünk ki. Következzenek a középpályások, csatárok és az a két vezetőedző, akik megoszlottak a szezon meccsei.
Bár a szurkolók gondolatai ilyenkor főképp a játékoskeret körül mozognak, ezen a héten visszatekintünk az előző szezonunkra. Kezdjük is ebben a bejegyzésben a statisztikákkal, ahogyan megtettük ezt tavaly és azelőtt is. Ezúttal is elsősorban egyéni számokra koncentrálunk, de akadnak majd csapatstatisztikák is.
Az ETO elleni döntetlennél azt hittem, hogy ilyen vagy ehhez hasonló már nincs. Az, hogy a csapat a meccs utolsó labdaérintéséből bukja el a győzelmet olyan végletes eseménynek tűnt, aminél nem tudtam fájóbbat elképzelni. Aztán jött a Diósgyőr.
Amilyen jól indult a csapat számára 2025, a március aztán annyira meg is bicsaklott. Nem tudtunk meccset nyerni az év harmadik hónapjában, aminek köszönhetően sajnos a hátrányunk sem csökkent a bennmaradó helyekkel szemben. Ennek ellenére akadtak jó/jobb teljesítmények, az pedig ki is derül, hogy a szurkolók szerint melyek voltak ezek.
Nagyon kellenének a győzelmek, ebben a helyzetben a döntetlenek sok vigaszt nem jelentenek. Ugyanakkor egy Paks elkeni iksz sosem rossz, de ami ennél is fontosabb: a KTE egyre jobban néz ki.
Mármint a jutalom. Mert ugyan a csapat olyan játékot mutatott az MTK ellen, amilyet emberemlékezet óta nem láttunk, ráadásul a klub NB1-es történetének legnagyobb győzelmét arattuk, ez mégsem társult azzal, hogy rakétaként lőttünk volna ki a tabellán.