Nyertünk egy újabb meccset, ezúttal idegenben (először!), lassan hozzá is szokunk az érzéshez. Természetesen arról kellene beszélnünk, hogy ez a csapat egy csoda. Hogy amit hétről hétre látunk, az olyan feldolgozhatatlan ajándék Szabó Istvántól és a játékosoktól a szurkolóknak, mintha egyszerre tartanánk az elmúlt 3 és a következő 3 karácsonyt. Minden józan ésszel szembemenően jó ez a csapat és ezen nyilvánvalóan nem változtatna az sem, ha mondjuk az Újpest kiegyenlített volna a meccs végén. Egy meccsen, amelynek a vége olyan szintű roncsderbi volt, hogy kifejezni sem lehet. Nézted és tudtad, hogy valami olyat látsz, amit nem szabadna és hogy ez már nem a sportról szól.
A mérkőzés végi sérülések elterelték a figyelmet a pályán látottakról (fotó: Újpest FC – ujpestfc.hu)
Lassan tényleg én szégyellem magam. Tavaly az NB2-ben kezdődött, hogy az ország különböző tájairól származó ismerőseim elkezdtek felfigyelni arra, hogy a KTE meglepően jól szerepel. Kérdezgették, hogy mi a titok (erre PingWinnek már megvan a válasza), mire lehet képes ez a csapat, meddig tarthat a jó forma. Aztán persze most az NB1-ben hasonló a programunk: jönnek a jó eredmények meg az üzenetek, miszerint „ti tényleg bajnokok akartok lenni?”, „meddig lehet ezt fokozni?” és hasonlók. Mikor ezekre a kérdésekre válaszoltam, mindig igyekeztem két lábbal a földön maradni. „Nagyon szép eredményeket hoz a csapat, erőn felül teljesít, de azért látnunk kell, hogy valójában hol van a helyünk”, ilyesmiket mondtam. Persze, hogy ezeket mondtam, megtanultuk Szabó Istvántól, hogy hogyan kell hozzáállni a csapatunkhoz és az ellenfelekhez. Mindig a következő meccsre koncentráltam én is. Nem lelkesedtem túl az eredményeket én sem. Nem szálltam el én sem. Én hülye. Ki kell mondanom: nem tudom, hogy mikor esik vissza a KTE teljesítménye (ha egyáltalán visszaesik). Előbb-utóbb vissza kellene esnie, nem? Minden ésszerű érv azt mondatná az emberrel, hogy igen. De már az NB2-ben is ezt mondatták az ésszerű érvek és idén legkésőbb a Puskás Akadémia ellen szintén ezt mondatták az ésszerű érvek. Tegnap jött a Fradi és a meccset megelőzően az ésszerű érvek üvöltöttek az én fülembe is. Most csendben vannak. Néma, mély hallgatásban.
Ezek a srácok egyelőre nem találják a fékpedált. Reméljük, hogy nem is lesz meg (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Két évvel ezelőtt még NB3-as a csapat, onnan legjobb csoport-másodikkénti feljutás,
majd a másodosztályból azonnal feljutva a bajnokság negyedén túl második az újonc KTE az élvonalban.
Mi lehet a Kecskemét titka?
Huhh ez milyen rossz meccs volt. Egyáltalán nem játszottunk jól, de szerencsére ebben volt egy partnerünk is. A Honvéd ugyanis talán még minket is alulmúlt, így kilencven percen keresztül nézhettük, ahogyan a két csapat bármiféle eredmény nélkül gyömöszöli egymást. Vannak ilyen meccsek és lesznek is még, nem dőlt össze a világ, pláne hogy még pontot is adtak érte. Felejtsük el gyorsan és örüljünk az egy pontunknak. Ennél több nem volt ebben a meccsben.
A kép jól szemlélteti a meccset: a két csapat hasonló teljesítménnyel szerzett egy-egy pontot (Budapest Honvéd FC – Facebook)
Ha a Fehérvár elleni meccs után felmerült valakiben a kérdés, hogy vajon fel tudunk-e állni az első vereség után (bennem felmerült, hangot is adtam neki), akkor a csapat erre elég hangos választ adott: hát hogyne tudna felállni. Felpattanni. Mint a keljfeljancsi.
Nagy Krisztián kiegyensúlyozott teljesítménye is kellett ahhoz, hogy könnyedén győzzük le a Paksot (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Jóval később, mint sejtettük, de elszenvedte első vereségét a csapat. A Videoton Fehérvár jobb erőkből álló gárda, egészen más célokért küzd, mint a KTE, ez így van rendjén. Katasztrófáról nem beszélhetünk, de érdemes meglátnunk azt is, hogy miben kell javulnunk a Paks ellen.
Szorítás a vállon, könyök a bordák közt: újabb küzdelmes mérkőzésen vagyunk túl (fotó: MOL Fehérvár FC – Facebook)
Sir Winston Churchillnek túlzottan sok köze nem volt a labdarúgáshoz. Egyszer Sir Stanley Matthews, volt angol válogatott labdarúgó megkérdezte tőle, hogy futballozott-e valaha, mire ő úgyválaszolt:„Soha! Csak a póló, és azt is mindig egy nagyon bátor lóval”. Ugyanakkor ami miatt mégis köthetjük a volt brit miniszterelnököt ehhez a csodás sporthoz, az egy olyan gondolata, amely a jelenlegi KTE-re igen jól vonatkoztatható:
Siker az, amikor bukástól bukásig sétálunk, anélkül, hogy lelkesedésünket elveszítenénk.
Nos, a kecskeméti csapatnak ez most már egy meglehetősen hosszúra nyúlt séta és Szabó Istvánék a Zalaegerszeg ellen sem fáradtak el annyira benne, hogy megpihentek volna.
Kecskeméten egyelőre nincs megállás (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Villámrajt a bajnokságban, villámrajt a meccsen és még az időjárásra is utalhatunk ezzel a címmel, bár az talán kicsit erőltetett lenne. Ikszelt a csapat Felcsúton, amit előzetesen szinte biztosan aláírtunk volna, de a meccset látva fájó volt így pontot veszteni, még akkor is, ha egy újonc csapatnak nem feltétlen a Puskás ellen kell gyűjtögetnie a pontokat.
Nem a legideálisabb körülmények között kezdődött a mérkőzés
Megszerezte első győzelmét a bajnokságban a KTE, ráadásul már a játék is tartogatott olyan elemeket, amiket a korábbiakban hiányoltunk. Messze nem tökéletes még az összkép, de a csapat 16 magyar bajnoki óta veretlen és újoncként, rutintalan kerettel is megszerezte három forduló alatt az elnyerhető pontok több, mint felét. Mindenkit cáfolunk eddig és sokakat idegesítünk.
Megvan az első kecskeméti akciógól, nincs meg az első kecskeméti vereség (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
