Lassan tényleg én szégyellem magam. Tavaly az NB2-ben kezdődött, hogy az ország különböző tájairól származó ismerőseim elkezdtek felfigyelni arra, hogy a KTE meglepően jól szerepel. Kérdezgették, hogy mi a titok (erre PingWinnek már megvan a válasza), mire lehet képes ez a csapat, meddig tarthat a jó forma. Aztán persze most az NB1-ben hasonló a programunk: jönnek a jó eredmények meg az üzenetek, miszerint “ti tényleg bajnokok akartok lenni?”, “meddig lehet ezt fokozni?” és hasonlók. Mikor ezekre a kérdésekre válaszoltam, mindig igyekeztem két lábbal a földön maradni. “Nagyon szép eredményeket hoz a csapat, erőn felül teljesít, de azért látnunk kell, hogy valójában hol van a helyünk”, ilyesmiket mondtam. Persze, hogy ezeket mondtam, megtanultuk Szabó Istvántól, hogy hogyan kell hozzáállni a csapatunkhoz és az ellenfelekhez. Mindig a következő meccsre koncentráltam én is. Nem lelkesedtem túl az eredményeket én sem. Nem szálltam el én sem. Én hülye. Ki kell mondanom: nem tudom, hogy mikor esik vissza a KTE teljesítménye (ha egyáltalán visszaesik). Előbb-utóbb vissza kellene esnie, nem? Minden ésszerű érv azt mondatná az emberrel, hogy igen. De már az NB2-ben is ezt mondatták az ésszerű érvek és idén legkésőbb a Puskás Akadémia ellen szintén ezt mondatták az ésszerű érvek. Tegnap jött a Fradi és a meccset megelőzően az ésszerű érvek üvöltöttek az én fülembe is. Most csendben vannak. Néma, mély hallgatásban.

Ezek a srácok egyelőre nem találják a fékpedált. Reméljük, hogy nem is lesz meg (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Valamelyik korábbi írásomban leírtam már, hogy az idei KTE annyira stabil, hogy nem nagyon tudok elképzelni olyan mérkőzést, ahol majd nagyon elverik. Persze vereségek lesznek és mivel egy kiesés ellen küzdő csapatról van szó, nyilvánvalóan sima vereségek is lesznek. De feltörölni velünk a padlót senki nem fogja. Amikor az emberben egy ilyen gondolat megfogalmazódik, akkor természetes módon az első ellenérvként az villan be a fejébe, hogy “Fradi”. A magyar bajnokság csapatai közül egyértelműen a Ferencváros a legalkalmasabb arra, hogy valakit pokolian elverjen, erről szegény újpestiek tudnak is mesélni. De amikor bevillant a fejembe, hogy “Fradi”, akkor is megrántottam a vállamat: oké, a Fradi valószínűleg el fog verni bennünket, de nem kell majd szégyenkeznünk a meccs után, mert küzdős mérkőzés lesz, amin tisztesen fogunk helytállni (ennyire már vagyunk kemények). Az a különbség köztem és mondjuk Vágó Levente között, hogy amikor Vágó Levente fejébe villan be, hogy “Fradi”, akkor ő ki is mondja, hogy nem akar szimpatikus vesztes lenni. Ettől még lehetne mondjuk ellenszenves vesztes is, de Vágó és a KTE nyerni akartak és hittek is benne, hogy sikerülhet.

Míg a Ferencváros dolgát az nehezítette, hogy a válogatott szünet alatt 12 játékosára nem számíthatott és fél szemüket már az Európa Ligán tartották (bár azért ezzel a kicsit megforgatott kezdőcsapattal is valószínűleg vígan nyernék meg a bajnokságot), addig Szabó István ismét igyekezett csavarni egyet a csapatán. Varga Bence előtt a védelem minimálisan tért el a megszokottól, Szalai Gábor helyett Mihajlo Rjaskó került a hátsó sorba, ráadásul a Belényesi által már jól bemelegített középső pozícióba, így Csaba lépett ki baloldali középsővédőnek. Nem maradt ki azonban a kezdőből Szalai sem, aki fellépett a középpályára, ami elsőre legalább akkora “miaszar?”, mint amit Nagy Krisztián esetén éreztünk, amikor először szerepelt a védelem jobb oldalán, de ha belegondolunk nem földtől elrugaszkodott ötlet. Gabi a lábbal a legmagabiztosabb védőnk, akinek kiemelkedő a passzpontossága és a fizikuma miatt alkalmas arra is, hogy kordában tartsa az Esiti-Vécsei párost (ebben a feladatban pedig Vágó Levinek szüksége is volt segítségre), ráadásul ha a rendkívül mélyen húzódó védelmünkre nagyon nagy nyomás nehezedne, vagy valamelyik játékos kiváltana a védelemből, könnyedén visszahúzódhat a védők közé. Ezen az egy meglepetésen kívül más csavart nem mutatott a Kecskemét összeállítása, hacsak azt nem, hogy Katona Bálint a padon kezdett. A mérkőzés annak ellenére is jó tempóban kezdődött, hogy a pálya talaja kifejezetten ramaty volt, nagyon mély volt a talaj, ami lassította a labdát és a játékosokat is. A Kecskemét ugyanakkor harciasan kezdett és pár kósza támadással jelezte is a Fradinak, hogy hazai pályán szeretne gólt szerezni. A labdajáratások nagyon magabiztosak voltak és olykor egészen ötletesen hoztuk ki a labdát az átmenetekkor, míg védekezésben egy nagyon mély 5-4-1-gyel zártuk le igen jól a széleket. A Ferencváros nehezen törte fel a védekezést, amikor viszont sikerült akkor vagy Tokmac hibázott nagy helyzetben vagy Varga Bence fogta könnyedén Gojak lövését. A már megszokott nagyon zárt védekezés most is jelen volt, a Fradinak csak nagy ritkán volt jó helyről érkező lövése. Aztán szűk fél óra elteltével be is igazolódott, hogy miért volt érdemes Szalait a középpályára tenni: egy Tóth Barnával szemben elkövetett szabálytalanság után gyorsan végezte el a szabadrúgást és megindította a jobb oldalon érkező Nagy Krisztiánt. Krisz meg lőtt egy olyan gólt Dibusznak, amilyet nem sokan fognak lőni ebben a szezonban, pláne hogy eddig semmilyen gólt nem nagyon lőttek még neki. Szalai és Nagy is remek helyzetfelismeréssel mérte fel a lehetőségeit, mindkettejük megoldásából sütött az önbizalom. Aztán mielőtt a zöld-fehérek igazán megkezdhették volna az egyenlítésért vívott szent háborújukat, egy felívelt labda Tóth Barna melléről pattant le a tizenhatoson belül, aki azonban nem tudott utánamenni, mert Knoester visszahúzta a vállánál fogva. Ennél a szituációnál több dologról is lehetne beszélni. Hogy fordulhat elő, hogy egy NB1-es meccsen kihagy a VAR-rendszer és egy ilyen esetet nem tud megnézni a bíró? Miért adnak ilyen könnyű síppal büntetőt? Egy a csatártól elpattanó labda esetén a bajnoki cím legnagyobb várományosa, hogyhogy nem tud tisztázni, helyette összehoz egy felesleges büntetőt? Ezek valid kérdések lehetnek, talán érdemes is róluk megemlékezni, de sokkal fontosabbnak tartom a mi szempontunkból, hogy úgy tűnik, Tóth Barna ellen a dokkmunkások is megizzadnának. Olyan fizikuma van ennek a fickónak, hogy a Fradi elég magasan jegyzett védői is néha úgy kapaszkodtak bele, mint gyerekek az apjukba (emlékezzünk nem sokkal a gól előtt, hogyan tette vissza lövésre a labdát Szalainak). Valóban könnyen adta meg magát a büntetőnél, de egyértelmű volt a visszahúzás. Biztosan lett volna bíró, aki továbbengedi a játékot, Karakó befújta, ez meg Nagy Krisztiánt viszonylag kevéssé zavarta, nagyon pontosan lőtte be a büntetőt. A félidő végén még Tokmac helyzeténél kellett reflexet villantania Vargának ás Rjaskó egyik mentése is majdnem a saját kapunkba csorgott, de megérdemelt vezetéssel mehettünk a szünetre.

Jellemző kép a kecskemétiek meccsein: Tóth Barnától próbálja látni a labdát a védő (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

 

A második félidőben már látható volt, hogy a Ferencváros fokozná a nyomást, egyre ritkábban jártunk a térfelükön, egyre több beadás érkezett a kapunk irányába, a védők egyre többet voltak munkában. Amikor viszont átmerészkedtünk a másik térfélre, akkor is kreatív megmozdulásokkal tettük és olykor emlékezetes is volt: Zeke szép szólója után például elég komoly kis tömegjelenet alakult ki (bár erre nem annyira a kreativitás miatt emlékszünk). Ha már tömegjelenet: engedtessék meg nekem, hogy nagyon ne szeressem ezután a meccs után Samy Mmaeet. Már korábban is elhelyezett egy fejpárbaj alkalmával egy könyököst Tóth Barna tarkóján, ami után még magyarázott is a földön fekvő kecskemétinek, de Zekével szemben is sürgető kényszert érzett, hogy valamiféle felsőbbrendűségi tudattól vezérelve, a labdát nem is nézve toroljon meg valamit, bármit. Persze a Loki ellen már láthattuk, hogy Márió sem egy angyalbőrbe varrt bárányfelhő, nem meglepő, hogy birkózás lett az esetből. A 60. perctől aztán megszaporodtak a ferencvárosi átlövések a szinte légmentesen záró hazai védelem feltörésére, de ezek összességében nem növelték Varga Bence pulzusát, tekintve, hogy többségük Városföldön landolt. A kivételt Traoré tekerés jelentette, ami már önmagában is elég jól nézett ki, Benyó védése meg cseresznye a habon. A meccs vége felé kecskeméti oldalon még volt egy tetszetős Zeke-Katona-Zeke-Szabó Levente kombináció, aminek a végén nem kaptunk szabadrúgást a kapuval szemben, a Fradinál pedig Tokmac lőhette volna meg a sokadik gólját, de nem talált kaput.

 

Több gólt lőttünk a Ferencvárosnak, mint amennyit a Fradi az előző hat meccsén kapott (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

 

Pár szóval szeretnék kitérni a meccs utáni visszhangokra is. Azt hiszem, hogy azok, akik életükben úgy láttak már futballmeccset, hogy nem kellett a kezüket fogva mutatni nekik, hogy merre gurul a labda, azok tudják és értik, hogy ez egy komoly teljesítmény volt a Kecskemét részéről. Én tudom, hogy a ferencvárosi szurkolók egy része annyira elszokott a vereségektől, hogy nehezen dolgozza fel, ha becsúszik belőle egy. Szeretném megnyugtatni őket, hogy nem lesz ilyenből sok. Ez a Fradi kiemelkedően erős csapat az NB1-ben, remek játékosokkal és remek stábbal, a meccsei nagy részén jó játékkal fog nyerni. Éppen emiatt lenne jó, ha azzal mutatnának a drukkerek is nagyságot, ha egy ilyen vereség után méltósággal tudnának megnyilvánulni. A “libalegelő”, “úgyis kiestek”, “a Fradinak nem is volt fontos a meccs” jellegű kommentek nem csak kontraproduktívak, de nyilvánvaló blődségek is, bár ha pár napig folytatják a magyarázatok gyártását, akár az is kiderülhet, hogy a Fradi kifejezetten a vereséget jött gyakorolni Kecskemétre, annyira nem akart nyerni. Ugyanilyen fontos lenne az is, ha kecskeméti játékosok és Szabó István által annyit dicsért kecskeméti szurkolók is méltósággal tudnák viselni a győzelmet (ez sokszor még nagyobb feladat, mint a vereséget helyén kezelni). Szerencsére a többség a KTE-vel foglalkozik és ünnepli ezt a nem mindennapi bravúrt, de elvétve olvasni olyan véleményeket, amelyek a Fradit igyekeznek alázni, erre viszont nincs semmi szükség. A csapatunk és a szurkolóink és remek teljesítménnyel rukkoltak ki vasárnap, ne piszkítsuk be a kezünket azzal, hogy méltatlan szópárbajokba keveredünk az interneten.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Bence megint egy olyan meccset hozott le, amikor nem volt folyamatosan tűz alatt tartva, aztán mindkét félidőben hirtelen kellett bravúrt bemutatnia. Mindkétszer meg is tette, Tokmac lövésénél remek reflexmozdulattal, Traoré tekerésénél gyönyörű vetődéssel hárított és a beadásokra többnyire jól mozdult ki. A Fradi elleni meccset kapott gól nélkül lehozni pedig nagyon szép eredmény egy kapustól. 7

 

Nagy Krisztián: Végre robbant a bomba. Krisz többnyire eddig is jó teljesítményeket tett be a közösbe, de az igazán nagy extra eddig még nem jött tőle, pedig mindenki tudja, hogy képes rá. Ez részben köszönhető annak, hogy a védelembe visszavonva játszik a meccsek többségén, de most megmutatta, hogy innen is lehet valaki a meccs főszereplője. Az első gólja tanári volt, a másodikat meg a “Milyen egy jól elvégzett büntető?” cím mellett találjátok a szótárban illusztrációként. 9 (MVP)

 

Szabó Alex: Ha egy csapat a bajnokságot simán vezető, meccsenként 3 gólos átlagot lövő FTC ellen kapott gól nélkül hozza le a meccset, ott a védelem jól dolgozott. Ez Alex esetében is igaz, sok jó közbeavatkozással, felszabadítással és szereléssel játszott. Támadásban némileg pontatlan volt, de a három középhátvéd közül ő volt ebben a tekintetben a legaktívabb is. 7

 

Mihajlo Rjaskó: Nehéz dolgom van, ha egy embert kell kiemelnem a három középhátvédből, mert remekül dolgoztak mindhárman. Ha mégis muszáj valakit mondanom, akkor az ő lenne. Nagyjából egy hónappal ezelőtt a Fehérvár ellen volt kezdő a bajnokságban, az akkori hullámzó meccse után pedig egészen meggyőző magabiztossággal dolgozott. Szinte mindenhol ott volt, alig lehetett átjátszani. 8

 

Belényesi Csaba: Ezúttal a háromfős hátsó sorban más poszton játszott, mint szokott, a középső pozíció helyett a bal oldalit kapta, ami több progresszív játékot követel meg. Támadásban nem sokat mutatott, de a védekezése ma is kiemelkedően jó volt, fejjel és lábbal is komoly munkát tett le az asztalra. 7

 

 

Zeke Márió: Nagyon jó teljesítményt nyújtott az egész meccsen, védekezésben jól zárta a széleket, keményen, de nem durván lépett fel a Ferencváros támadóival szemben. Támadásban is aktív volt, ötletesen és nagy agilitással ment előre, ha volt lehetősége. Sammy Mmaeeval szemben talán kicsit keményebb volt a kelleténél, de amikor a marokkói a labda helyett őt próbálta kipakolni a pályáról, emberére lelt. 8

 

Vágó Levente: Én nem szívesen lennék Vágóval szemben középpályás. Szívós, kemény, sokat fut, sokat ütközik, keresi a kontaktot és hiába hiszed el róla, hogy akkor majd talán a labdával gyenge lesz, azzal is kellően higgadt és többnyire jó megoldásokat választ. A Fradi ellen pedig ezek közül mindből mutatott valamit. 7

 

 

Szalai Gábor: Duplán meglepetés volt számomra. Először is azért, mert a középpályán játszott, másodszor meg azért, ahogyan. Talán a legaktívabb játékosunk volt, aki ha kellett szerelt, ha kellett felszabadított, ha kellett labdát szerzett, ha kellett kapura lőtt, ha meg kellett kiosztott egy olyan gólpasszt, amitől könnybe lábad a szemed. 8

 

 

Szuhodovszki Soma: Élt bennem egy kép Somáról és ebben a szezonban folyamatosan rámcáfolt, aminek nagyon örülök. Én úgy tekintettem rá, mint egy olyan középpályásra, aki inkább a zenész kategória, aki szeret színezni, aki technikázik. Ebben a szezonban pedig már nem csak játszik a zongorán, hanem cipeli is. És egészen meggyőző ebben a hibrid szerepben is. 7

 

Banó-Szabó Bence: Egészen a cseréje előttig úgy éreztem, hogy Bence ezúttal közepes meccset hozott. Kevesebbet volt játékban, nem is hozta azt az aktivistást, amit megszokhattunk tőle. Nem voltak hibái, de nem is játszott kifejezetten jól. Aztán jött egy nagy mentése, két szép szerzett labdája és pár jó csele is, amivel megvillantott valamit a korábbi forduló formájából. 6

 

Tóth Barna: Csak nem akar megérkezni az a bajnoki gól, de most ezt egy pillanatig sem kérhetjük számon rajta. Az, hogy az Európa Liga csoportkörös Fradi védőinek ekkora kihívást jelent az ő jelenléte, némileg talán meglepő volt, de Barna remekül használta ki a testi erejét, jól készítette le a labdákat. Az pedig további nehézséget jelent az ellenfeleknek, hogy hiába ez a fizikum, a labdával is jó barátsággal van. 8

 

Cserék:

Szabó Levente: Nagyjából 20 percet kapott a meccsen és a megszokott odaadással lépett pályára. Volt egy ígéretes helyről vállalt átlövése is, de ezúttal a védekezésben kellett alkotnia, amit jól meg is oldott. 5

 

 

Katona Bálint: Nagy kedvvel vetette magát a játékba, felvállalta a cseleket, látványos mozdulatokat is bevállalt és a védekezésben is szép dolgokat mutatott abban a kevés időben, amíg pályán volt. 6

 

 

Sági Milán: Csak pár percet kapott, de ennyi idő alatt is volt egy egészen szép szerelése a jobb szélen. Ezen kívül nem nagyon volt másra ideje. 5

 

 

Uros Djuranovics: Vannak a felhúzós kisautók, amiket ha az ember hátrahúz, akkor nagy sebességgel gurulnak előre. Na Djuranovics ilyen volt ebben a pár percben. Bement, rohant erre, rohant arra, szerelt, ütközött, aztán lefújták a meccset. Érződik rajta a bizonyítási vágy. 5