Nyertünk egy újabb meccset, ezúttal idegenben (először!), lassan hozzá is szokunk az érzéshez. Természetesen arról kellene beszélnünk, hogy ez a csapat egy csoda. Hogy amit hétről hétre látunk, az olyan feldolgozhatatlan ajándék Szabó Istvántól és a játékosoktól a szurkolóknak, mintha egyszerre tartanánk az elmúlt 3 és a következő 3 karácsonyt. Minden józan ésszel szembemenően jó ez a csapat és ezen nyilvánvalóan nem változtatna az sem, ha mondjuk az Újpest kiegyenlített volna a meccs végén. Egy meccsen, amelynek a vége olyan szintű roncsderbi volt, hogy kifejezni sem lehet. Nézted és tudtad, hogy valami olyat látsz, amit nem szabadna és hogy ez már nem a sportról szól.

A mérkőzés végi sérülések elterelték a figyelmet a pályán látottakról (fotó: Újpest FC – ujpestfc.hu)

 

Szabó István lényegében az alapcsapatát küldte a pályára az Újpest ellen, talán annyi különbséggel, hogy Katona Bálint helyett Szabó Levente futott ki kezdőként a Megyeri úton. Ez halvány üzenet volt arra nézvést, hogy a Fradi ellenihez képest szeretnénk többet támadni, “kétcsatár”, több nyomás az Újpest védővonalára, miegymás. Ez a meccs első 20 percében némileg látszódott is, ekkor fölényben voltunk, de a meg nem adott gólon (amellyel Szalai Gabinak már két elvett gólja van a szezonban) kívül veszélyt nem tudtunk teremteni az Újpest kapuja előtt. A labdát viszont kulturált, rövid passzos játékkal igyekeztünk az Újpest térfelére juttatni, amikor pedig erre nem volt lehetőség, akkor Tóth Barnát keresték a védőink, de a mérkőzés első harmadában elég pontatlan volt a kecskeméti center passzjátéka. Védekezésben ugyanazt láthattuk, mint korábban: egy ötös és egy hármas vonal a kapu előtt, emellett nem egyszer Szabó Levi és Barna is a saját kapunktól 30 méteren védekezett. Kezdte átvenni az irányítást a hazai csapat és azt is észrevehettünk, amit korábban nem igazán: ha nem is ziccerekig, de ígéretes helyzetekig jutottak. A kecskeméti védekezésre korábban jellemző volt, hogy jó pozíciókból nem engednek lövést az ellenfeleknek, Varga Bencének pedig nem kell kiemelkedően sok lövést védenie. Védenie most sem kellett az első félidőben, de volt néhány olyan Újpesti támadás, amelyből csak azért nem lett gond, mert Katona Mátyás vagy Csoboth Kevin nem célzott jól, egy alkalommal pedig Nagy Krisztián mentett nagyot a kapu torkában. Persze ez a néhány kósza lehetőség nem jelentette, hogy az Újpest fojtogató nyomást gyakorolt volna a KTE-re, úgy tűnt, a mérkőzés Szabó István forgatókönyve szerint alakul (leszámítva talán azt, hogy kapura nem voltunk veszélyesek egy Szuhodovszki szabadrúgáson kívül). A hazaiaknál a bal oldal volt domináns, Antonov és Csoboth is bátran próbálta megbontani a védelmünket, de Nagy Krisztián és Szabó Alex az esetek többségében jól állta a sarat. Érezhető volt, hogy – ahogyan a szezon korábbi meccsein is – Szabó István szeretné elkerülni, hogy az ellenfél lendületből tudjon megérkezni a kecskeméti védelemre. Labdavesztés esetén hamar meghúzott taktikai szabálytalanságok, gyors visszazárások következnek, a cél, hogy 10-11 ember tudja szemből fogadni az ellenfél támadását.

Tóth Barna ezúttal emberére akadt Diabyban, az Újpesti védő sem éppen aprócska termet (fotó: Újpest FC – ujpestfc.hu)

 

A második félidőben aztán végre megtörtént az, amit az elsőben hiába próbált megvalósítani a Kecskemét: Tóth Barna labdát tudott kapni a támadó harmadban. Ez a kecskeméti alapjáték szempontjából egy lényeges elem, az ellenfél kapujához minél közelebb tud pozíciót fogni Barna, annál nagyobb esély van arra, hogy a neki szemből érkező társakat bevonva helyzetet tudunk kialakítani. Most azonban arra lett figyelmes, hogy úgy veszi át a labdát, hogy senki nem támasztja meg őt hátulról és szembe tud fordulni a kapuval. Remekül tört be két ember közt és némileg talán Nikolics rossz helyezkedését is kihasználva lőtt gólt az első kaput eltaláló lövésünkből. Az Újpestnek fokoznia kellett a tempót, de az első félidőben még egészen aktívan játszó Gourét a második játékrészre teljesen kivettük a játékból, majd a végig agilisan szereplő Csoboth is elszürkült, miután a Nagy Krisztián sérülése miatt beálló Grünvald került mellé (Grüni bal lábasként szerepelt így a jobb oldalon, ami a befelé cselező Csobothtal szemben jó ötletnek bizonyult). A meccs vége felé járva aztán sikerült kialakítani egy négy a négy elleni szituációt, Szuhodovszki vett le egy labdát szemben a kapuval és remekül indult meg a mozgás: Szabó Levente egy védőt kimozgatott, Tóth Barna pedig szépen, szinte gólpasszal felérően zárt el egy másikat Katona Bálint mellől, aki így helyzetbe került és ki is lőtte a hosszú alsót. A mérkőzés végén aztán Andó-Szabó még gondoskodott arról, hogy maradjon izgalom, hosszabbított egy tetemeset, fújt egy büntetőt, ennek örömére még többet hosszabbított. Az ezt követő horror aztán természetesen magában hordozta azt is, hogy az Újpest egyenlít, de végül csak Diaby fejese akadt be, a sérülések miatt akkor már emberhátrányban szereplő KTE kapujába.

Andó-Szabó fülére mondják az igét a VAR-kocsiból (fotó: Újpest FC – ujpestfc.hu)

 

Először szereztünk tehát pontot Újpesten, mindjárt hármat. Először nyertünk az idei bajnokságban idegenben. Mégis talán arról érdemes beszélni, hogy a valójában mire is jó a VAR.

Ez óriási segítség a játékvezetők számára, hiszen minden bíró rémálma, hogy történik valami a pályán, de nem látja

Ezt mondta Szabó Zsolt korábbi NB1-es játékvezető a VAR bevezetésekor. Na jó, de mi van, ha azt, akinek a feladata lenne, hogy lássa a valamit, súlyos szürkehályog gyötri és ő sem látja? Mert bizony ez is előfordul. Előfordult már a Vasas ellen Pátkai belépőjénél és előfordult most is. Varga Bence kétségtelenül némi ütemtévesztéssel mozdult ki a kapujából, de Borello amint meglátta őt közeledni, be is akasztotta Varga vádlijába a lábát, hogy homoríthasson egyet. Andó-Szabó nem látta (vagy nem jól látta), oké. De amikor a VAR-kocsiban ülnek a “segítői”, előre meg vissza is lejátsszák, lassítva és mindenféle szögekből, majd arra jutnak, hogy Varga felrúgta Borellot, akkor merülnek fel kérdések. Tényleg kíváncsi lennék, hogy milyen készségeket követelnek meg ahhoz, hogy valaki magyarázhasson a bíró fülére a VAR-képernyő elől, mert kezd úgy kinézni, mintha játékvezetők helyett a takarítónő 10 éves kislánya döntene ezekben a helyzetekben. Nem akarok én minden csapást a felmelegedéstől kezdve a világháborúkig Andó-Szabóékra ráhúzni, de ugye, ha nincs ez a büntető, nincs Benyó sérülése sem. A mérkőzés vége így sporttevékenységként teljesen értékelhetetlen volt, az vigasztalhat minden kecskeméti érzelmű embert, hogy győztünk. Reméljük az előzetes, biztató hírek igazak a sérültjeinkről és nem kellett túl nagy árat fizetnünk ezért a három pontért.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Benyónak nem volt igazán sok dolga a meccsen, két kósza átlövésen kívül a büntetőnél kellett a helyén lennie. Ez utóbbi sajnos annyira jól sikerült, hogy bele is sérült a védésbe, Talán nem kell részleteznem, hogy mennyire fontos játékosa a csapatnak, talán a liga legjobb formában levő kapusa, fontos lenne, hogy mihamarabb újra játszani tudjon. Persze, ami még ennél is fontosabb, hogy épüljön fel. 7

 

Nagy Krisztián: Nem volt annyiszor játékban, mint a Fradi ellen, de amikor közbe kellett avatkoznia, akkor az látványos volt. Volt egy kulcsfontosságú szerelése és egy szinte gólvonalas mentése is hátul, elől viszont kevesebb hatást gyakorolt a játékra ezúttal. Ő is sántítva jött le a pályáról, reméljük, hogy nincs komoly baja, mert nehezen pótolható játékos. 6

 

Szabó Alex: Nagyon meggyőző volt az egész meccsen, sok párharcot nyert, segített a szélen is, ha arra volt szükség, nagyon nagy munkát végzett. Olykor talán elhanyagoljuk őt, amikor a védelmet dicsérjük, de ezen a meccsen biztosan kijár neki, hogy emlegessük. 8 (MVP)

 

 

Belényesi Csaba: Talán a megszokott ellentmondást nem tűrő játékához képest kicsit szürkén kezdett, de ahogy haladt előre a meccs, egyre jobb teljesítményt nyújtott. A meccs végén már szinte percenként kellett fejpárbajt vívnia, amiket nagyon jó százalékkal meg is nyert. Diaby góljánál elmérte kicsit a beadás ívét, de a mérkőzés egészét nézve jól tisztogatott. 7

 

 

Szalai Gábor: A három belső védőt tekintve talán ő volt a legkevesebbet foglalkoztatva védekezésben, a beadások nem az ő fejére érkeztek, és talán egy kivétellel nem kellett kulcsmentéseket bemutatnia. Mindemellett nagyon összeszedett volt a meccsen, a jelenléte pedig nagyon fontos a csapat számára, egy igazi energiabomba, ahogy tüzeli és motiválja a társakat. A hosszú keresztlabdái közül pedig ezúttal láthattunk egy olyat, aminek biztos, hogy jobb szeme volt, mint a Var-kocsiban ülőknek. 6

 

Zeke Márió: Nagyon nagy futómennyiséggel teszi a dolgát, ráadásul ahogy megjött az formája az elmúlt meccsekre, úgy vehetjük észre, hogy mennyire pontosak és erőteljesek a szerelései is. Elszívja a levegőt előled és ha véletlen magad mögött hagyod, számíthatsz rá, hogy előbb-utóbb megérkezik. 7

 

 

Vágó Levente: Fúú, de jó kis védekező középpályás lett ebből az emberből. Csendben begyűjtögeti a labdákat, szinte észrevétlenül ad olyan tartást a csapatnak, ami nélkül a támadások ráomlanának a védelmünkre. A meccs végén pedig az az önfeláldozás, amivel mentette a kaput a lövésektől, példamutató. 8

 

 

Szuhodovszki Soma: Egyelőre az van, hogy ez a csávó a támadójátékunk egyik pillére. Nehezen tudok felidézni olyan biztató támadást, amiben ne lett volna szerepe valamilyen módon: egy szerzett labdával, egy passzal, egy ritmusváltással vagy csupán a helyezkedésével. Nagyon komplex játékossá válik a szemünk előtt és nagyon élvezetes nézni, ahogyan támadásban és védekezésben is minden meccsen képes látványos megoldásokra. Ha a koncentrációt még hosszabb időre tudja kitolni, akkor még sokszor fogjuk dicsérni. 7

 

Banó-Szabó Bence: Megkerülhetetlen figurája a KTE-nek és ez még akkor is igaz, ha az elmúlt meccsein szürkébb volt, mint korábban. Félreértés ne essék, nem volt rossz, de amilyen veszélyt hordozott magában nagyjából a Paks elleni meccsig bezárólag, azt mostanában nem látjuk. Mezőnyben ugyanakkor nagyon sokat dolgozik és az összjátékból is jól veszi ki a részét. 5

 

Szabó Levente: Nagyon nehéz reálisan értékelni a teljesítményét. A kapura egyáltalán nem volt veszélyes, ami egy csatár esetén tud gond lenni. Az előre irányuló összjátékokban részt vett, de nem volt ezúttal kiemelkedő. Azt viszont a jelenlegi KTE esetén nem szabad elbagatellizálni, hogy ha egy csatár védekezésben ennyi melót tesz be a mérkőzésbe. Ezt pedig Levitől minden meccsen várhatjuk. Kérdés, hogy a gólszerző formáját tudja-e állandósítani. 5

 

Tóth Barna: Nem kezdte túl jól a meccset, sok volt a pontatlanság a játékában, de párszor megvillantotta, hogy a testméretei ellenére jó barátságban van a labdával is. Aztán jött az 56. perc és végre szembefordulhatott a kapuval. Imponáló könnyedséggel darálta be a két védőjét, ez a gól egyszerre volt a technika és a fizikum diadala. Gyakorlatilag ő törte meg az Újpestet. 8

 

 

Cserék:

Katona Bálint: Szerintem nagyjából így kell játszania egy húsz éves játékosnak. Nincs megilletődve, vállalkozik, cselez, lő, melózik. Ebből a szempontból pedig szinte mindegy neki, hogy kezdő vagy csere. Ezúttal is nagy kedvvel szállt be, a gólja pedig… ennél pontosabban nem lehet egy ilyen helyzetet megoldani. 7

 

 

Grünvald Attila: Meglepetésként hatott, hogy a jobb oldalra érkezett, de hamar ráncba szedte Csobothot. Jó szellemben és jó megoldásokkal szállt be a meccsbe. 6

 

 

Uros Djuranovics: Elég későn érkezett, de a hosszabbításokkal együtt majdnem 20 percet is pályán volt, bár ennek nagy része ápolás volt. Jó mentalitással veti magát játékba minden alkalommal, a küzdőszellemet nem lehet elvitatni tőle és ilyen kevés játékperccel talán a gólok hiányát sem igazságos felróni neki. Változatlanul azt gondolom, hogy ha meglesz az első tétmeccsen szerzett gólja, akkor átszakad benne valami, de addig is minden meccsen úgy érezhetjük, hogy tartozása van. 5

 

Varga Ádám: Nem egy irigylésre méltó helyzet a sérült csapattársad helyére beállni a kapuba a 97. percben és kicsit érezhető is volt Ádámon, hogy ezzel nem nagyon számolt. Volt egy szépen lehúzott labdája, de a gólnál nem jól számolta ki a labda ívét, elindult érte, aztán visszatáncolt. ugyanakkor ezt talán írhatjuk a különleges szituáció számlájára is. 5

 

 

Mihajlo Meszhi: Egyáltalán nem volt biztató, hogy amikor az orvosok vizsgálták, a köré gyűlő játékosok arcán látszott, hogy csúnya sérülést szenvedett. Nyilvánvalóan nem lehet igazi osztályzatot adni neki, hiszen gyakorlatilag egyetlen fejpárbaj erejéig volt a pályán, amit meg is nyert. Sajnos azon az áron, hogy egy időig nem számíthatunk rá. 5