Két bejegyzésben foglalkozunk kicsit a keret tagjaival és a vezetőedzőkkel. Megnézzük, hogy kinek sikerült jó teljesítményt nyújtania, ki maradt el az elvárásoktól, mindezt persze nagy vonalakban. Az első részben a kapusokra, védőkre és szárnyvédőkre térünk ki.
Bár a szurkolók gondolatai ilyenkor főképp a játékoskeret körül mozognak, ezen a héten visszatekintünk az előző szezonunkra. Kezdjük is ebben a bejegyzésben a statisztikákkal, ahogyan megtettük ezt tavaly és azelőtt is. Ezúttal is elsősorban egyéni számokra koncentrálunk, de akadnak majd csapatstatisztikák is.
Arra gondoltam, hogy mivel újra itt az uborkaszezon, ezért hetente összeszedhetném a KTE-t érintő átigazolási információkat, híreket, találgatásokat.
Ez a szám tűnhet akár soknak is. Mondjuk akkor, ha arra gondolunk, hogy a Jóbarátok 236 epizódot élt meg. Ugyanakkor ha melléteszünk egy mértékegységet az már valamelyest változtat a képen. Legyen a mértékegység a példa kedvéért a másodperc. 236 másodperc az nagyjából négy perc, egy kicsivel kevesebb. Négy perc az kb egy lágytojás főzésének ideje, esetleg egy instant leves elkészítése, de 236 másodpercbe pont belefér az is, hogy megnézd Ariarne Titmus 400 méter gyorson úszott világcsúcsát a fukuokai vb-n 2023-ban. Vagy nagyjából ennyi idő az, hogy meghallgasd ezt a zenét. És ennyi ideig reménykedhettünk komolyan abban, hogy a Nyíregyháza ellen három pontot szerzünk.
Az ETO elleni döntetlennél azt hittem, hogy ilyen vagy ehhez hasonló már nincs. Az, hogy a csapat a meccs utolsó labdaérintéséből bukja el a győzelmet olyan végletes eseménynek tűnt, aminél nem tudtam fájóbbat elképzelni. Aztán jött a Diósgyőr.
Amilyen jól indult a csapat számára 2025, a március aztán annyira meg is bicsaklott. Nem tudtunk meccset nyerni az év harmadik hónapjában, aminek köszönhetően sajnos a hátrányunk sem csökkent a bennmaradó helyekkel szemben. Ennek ellenére akadtak jó/jobb teljesítmények, az pedig ki is derül, hogy a szurkolók szerint melyek voltak ezek.
Hát én még mindig nem tudom. Nagyon vegyes érzelmek vannak bennem az ETO elleni döntetlen után, pedig direkt aludtam rá néhányat, de továbbra is ugyanazt gondolom: hogy nem tudom, mit gondoljak. Mármint az esélyeinkről. Jobb híján reménykedek.
Rég volt már, hogy az oldalra írtam volna, de eljött az idő, érkezik a friss, ropogós erősorrend, amiről már megtanulhattátok, hogy nem több puszta ködszurkálásnál. Ezúttal is szurkáljuk azonban a ködöt bőszen, próbálunk jósolni. Van, aki borúlátóbban, van, aki optimistábban.
Nagyon kellenének a győzelmek, ebben a helyzetben a döntetlenek sok vigaszt nem jelentenek. Ugyanakkor egy Paks elkeni iksz sosem rossz, de ami ennél is fontosabb: a KTE egyre jobban néz ki.
Mármint a jutalom. Mert ugyan a csapat olyan játékot mutatott az MTK ellen, amilyet emberemlékezet óta nem láttunk, ráadásul a klub NB1-es történetének legnagyobb győzelmét arattuk, ez mégsem társult azzal, hogy rakétaként lőttünk volna ki a tabellán.
