Szalai Gábor, Szuhodovszki Soma és Tóth Barna távozása átalakíthatja a kecskeméti játékot, hiszen olyan játékosok távoztak, akik vagy alapemberek voltak, vagy hangsúlyosan határozták meg a játék képét, amikor pályán voltak. Szabó István egyik megoldandó feladata, hogy a csapat játékát úgy alakítsa át, hogy a KTE versenyképes lehessen a tavaszi szezonban.
Tavaly március végén volt már egy olyan bejegyzésünk, amelyben kicsit közelebbről ránéztünk a KTE által szerzett gólokra, ezt pedig ezúttal megismételjük. Lássuk tehát, hogy az első 17 fordulóban hogyan teljesített a Kecskemét a gólok terén.
Ugyan az őszünk jóval hullámzóbb volt, mint a tavalyi, ez nem akadályozta meg a drukkereket abban, hogy a Kecskeméti TE-vel közös szavazásunkon ezúttal is megválasszák az ősz legjobbjait. Tavaly ilyenkor Nagy Krisztián zsebelte be a címet, neki azonban a sérülése miatt jelentősen lecsökkentek az esélyei az idénre, így nem meglepő, hogy trónfosztás történt. A szurkolóknak meglehetősen egyértelmű elképzelései voltak a legjobbakról, talán csak egy poszton tudott igazán szoros lenni a voksolás (egy másikon pedig egyértelmű volt, hogy kik kerülnek a csapatba, de nem jutottatok dűlőre abban, hogy közülük ki volt a legjobb), és az ősz legjobbja is kényelmes fölénnyel tudott nyerni. A legszebb gólhoz és az ősz meccséhez sem igazán fért kétség, de a legszebb gólpasszok terén szoros lett a verseny.
Talán nyerhettünk is volna a Loki ellen, de hátrányból csak a döntetlenre futotta. A téli szünetben lesz idő arra, hogy a csapat újra felvegye a fonalat és Szabó István rendezze a sorokat, ahogy arra is, hogy a sérültek közül néhányan esetleg felépüljenek. Ez utóbbi azért is fontos, mert a Debrecen ellen azt is láthattuk, hogy mennyit jelenthet egy ilyen játékos visszatérése.
Jobban örültem volna, ha ez a cím több rétegjelentéssel gazdagodik és végül a csapat megszakítja a hárommeccses nyeretlenséget, de a három meccsből négy lett és ilyen értelemben nem történt törlesztés. Olyan értelemben viszont igen, hogy nekem (a blognak) vannak elmaradásai, amikkel most elszámolunk.
Kifejezetten jól sikerült a KTE novembere, hiszen egyszer sem kapott ki a csapat (három győzelem mellett egy döntetlent mutatott fel Szabó István csapata). Szokásunkhoz híven ezúttal is megrendeztük a Kecskeméti TE–vel közös szavazásunkat, a szurkolók pedig most is döntöttek, már amikor tudtak. Van ugyanis olyan kategóriánk, ahol döntetlen született és november csapatának összeállításakor is bűvészkedni kellett kicsit a posztokkal. A hónap játékosa a házi gólkirály-jelöltünk, a legszebb gólhoz pedig nem nagyon fért kétség.
Gyorsan repül az idő, elszaladt újabb három forduló, mi pedig újra összetákoltuk a Lila Köd szerzői által elképzelt erősorrendet. A hátsó fertályban nem történt változás, a dobogón azonban igen. A KTE-t továbbra is a középmezőnybe várjuk, de már bizakodóbbak vagyunk ezzel kapcsolatban.
A KTE és az MTK bajnokija előtt esett az eső, ami mindennél pontosabban jelzi előre, hogy a mérkőzés kapcsán mindenről szó lesz, csak a mérkőzésről nem. És bár maga a jelenség mélységesen bosszant, ennek ellenére (vagy éppen ezért) én is beállok a sorba. Rendhagyó beszámoló, talán nem is a meccsről, hanem a futballal kapcsolatos közbeszéd lustaságáról.
Fordulatos és lüktető meccsen szereztünk pontot Székesfehérváron és ezúttal a meccs egyes szakaszaiban a játékunk is mutatós volt. A szavazás két játékos között dőlt el, akik eredménye között kis különbség volt, a harmadik helyen pedig ezúttal holtverseny alakult ki.
Én például a lefújáskor még meglehetősen szívtam a fogamat. Aztán ahogy elkezdett ülepedni az élmény, egyre inkább megbarátkoztam a döntetlen gondolatával. Továbbra is a középmezőnyben vagyunk, látótávolságra a dobogótól és a visszapillantóban egyelőre apró pont a kiesőzóna.