Nagyjából félévente, általában akkor, amikor válogatott szünet van, kicsit rá szoktam nézni a saját magam által vezetett statisztikákra. Pontosabban ennél jóval gyakrabban nézek rájuk, de ilyenkor össze is szoktam dobni belőlük egy bejegyzést a blogra, hogy lássuk hogy állunk. Persze ebből nem mindig látjuk, hogy állunk, de azért bizonyos dolgok kiolvashatók a számokból.
Tanácstalanul ülök a képernyő előtt, mert nem tudom, hogy kezdjek hozzá ehhez a bejegyzéshez. A Fradi elleni meccs ugyanis egyszerre volt alkalmas arra, hogy ne változzon semmi és arra is, hogy fordulópont legyen. Ha más tekintetben nem is, akkor a hozzáállásomban.
Hiába sütött a nap, hiába volt kellemes idő, a Felcsút elleni mérkőzés élménye messze volt attól, amit jónak lehetne nevezni. Ennek pedig csak részben volt oka a vereség.
Jelen pillanatban talán nem ezen van a fókusz, történt elég esemény a KTE háza táján a válogatott szünetben, de fű alatt megérkezett az új erősorrendünk is. A listáink még Szabó István távozása és Gera Zoltán érkezése előtt alakultak ki, nem tudom, hogy az edzőváltás mennyiben változtatna a szerzőtársak tippjein, de legkésőbb a következő erősorrendben megtudjuk. Addig is itt van ez.
Nem állíthatjuk, hogy nagyon eredményes hónapon lennénk túl. Szeptemberben a KTE gödörbe került, ugyanakkor (ha nem is tömegesen) akadtak olyan teljesítmények, amelyek hosszabb-rövidebb időre fényleni tudtak. A szurkolók szavaztak a hónap legjobbjaira, mi pedig eredményt hirdetünk.
Újabb vereséget szenvedtünk, ezúttal az MTK-tól, ez pedig most már kifejezetten nehézzé tette az ősz második felét. Ezúttal viszont megintcsak kevesebb szó esik majd a meccsről.
Az a helyzet, hogy ramatyul mutat a tabella, ha viszont a számokat nézzük, akkor valamivel jobban nézünk ki, mint csupán a táblázat alapján. Nem nagyságrendekkel, de annyival éppen, hogy ne a kiesőhelyen kelljen ücsörögnünk. A probléma az, hogy a végén a tabella mondja majd meg, hogy ki megy és ki marad.
Elmaradt a pontszerzés Zalaegerszegen, ezúttal ráadásul egy közvetlen rivális ellen, ami így duplán fájó. De sajnos itt még nem ér véget a sor…
Letéríti-e a KTE-t a Szabó István által elképzelt útról az eredmények hiánya? részletei…
Bár „csak” a kupában és „csak” egy másodosztályú ellenféllel szemben, de kiborult a ketchupos köcsög és végre tudtunk sok gólt szerezni egy meccsen. Alapnak jó lesz, erre kell építkezni a továbbiakban.
Újra itt van az erősorrendünk, magabiztosságunk fénye egy cseppet sem csorbult, így nem vagyunk restek ezúttal is jósolni. A legutóbbi alkalomhoz képest átalakult az általunk várt dobogó és a kiesők személyében is másképp gondolkodunk egy cseppet, mint korábban.
