A nyitóforduló 0-0-ja után a bajnok otthonában szűk, 0-1-es vereséget szenvedtünk. Mondhatjuk, hogy aggasztó az első két meccs gólínsége, de tekinthetünk rájuk úgy is, hogy kifejezetten masszívnak tűntünk két nemzetközi kupában is induló ellenféllel szemben. Minden attól függ, hogy honnan nézzük, és mivel még nagyon a szezon elején járunk, mindenki szabadon kialakíthatja a narratíváját.
Nem is rossz a pontszerzés a bajnoki második ellen. A Kecskemét – Paks meccs után mindkét csapat ezt érezhette, hiszen a KTE a jelenlegi, a Paks pedig a tavalyi második helyezettel játszott. A meccs legjobb kecskeméti játékosa a tavalyi szezon után, amikor biztos pont volt a csapatban, idén a a helyéért kell küzdenie. A második helyen pedig holtverseny alakult ki egy kezdőcsapatba vágyó megbízható kiegészítő ember és egy posztháborút vívó támadó között.
Tavaly alapember volt, idén némileg kiszorult, most mégis bizonyított a meccs legjobbja részletei…
Az elmúlt – a csapat és az én számomra is – kissé zaklatott hét után ezúttal egy rendhagyó eredményhirdetése lesz a „Meccs legjobbja” szavazásnak. Egész pontosan szavazásoknak, mert a Ferencváros és a Diósgyőr elleni voksolás győzteseit egyszerre hirdetjük ki. A Fradi és a Diósgyőr ellen is egybevágott a szurkolók és a Lila Köd véleménye, ez pedig ritkább, mint amire elsőre gondolnánk. Ezek szerint azonban mégis egyértelmű volt, hogy kik voltak a legjobbak. Legalábbis szerintetek és szerintünk.
Francis Fukuyama, japán származású amerikai filozófus és politikai közgazdász, író fogalmazta meg 1989-ben, hogy a történelem véget ért. Bár ő arra gondolt, hogy a liberális demokráciák az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontjai, nincs már hova előremenni, a liberalizmus uralma következik. Amellett, hogy ez a gondolat már akkoriban is kellően provokatív volt és hatalmas vitákat generált (ráadásul az azóta eltelt időben is történtek olyan események, amelyekben sokan a cáfolatot látják), amennyiben kis csalással a KTE-re vonatkoztatjuk megállapíthatjuk, hogy jó eséllyel nem is igaz. A Kecskemét történelmének ugyanis nem hogy nem akar eljönni a vége, hanem egyre újabb és újabb fejezeteket nyit ez a csapat, korábban elképzelhetetlen csúcsokat ostromolva. Most például az első nemzetközi kupasorozatban aratott győzelmet sikerült megszerezni, így Fukuyamával szemben inkább az Aerosmith-hez nyúlok: Dream on! Álmodjunk, amíg lehet.
Mielőtt végleg ráfordulnánk az előttünk álló idényre, maradt még két téma, amivel készültünk nektek: ezúttal a tavalyi igazolásainkat értékeljük és némileg előretekintünk a nyári átigazolási ablakra is, majd a hét második felében eredményt hirdetünk a szezon legjobbjairól szóló szavazásunk kapcsán. Vágjunk is bele, beszéljünk azokról, akik a most véget ért szezonban érkeztek Kecskemétre!
Jópár szó a tavalyi szezon transzfereiről és valamivel kevesebb az ideiekről részletei…
Alapvetően egyéni és elég egyszerű statisztikai mutatókkal foglalkozom ebben a bejegyzésben (így például nem kerül szóba a várható gólok száma, azaz az xg, ami viszont elég érdekes lehetne, mert adhatna valamilyen képet arról, hogy alul vagy felül teljesítünk. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy felül). Ezúttal tehát nem a csapatstatisztikákról lesz szó, hanem a játékosokról.
Valamiért a Honvéd elleni idegenbeli meccseink gyatrább futballélményt hoztak, mint amihez hozzászokott a kecskeméti szurkoló idén. Ősszel egy igen gyenge 0-0-át játszottunk és nem hittük volna, hogy ha máshogy nem, hát eredményben visszasírhatjuk azt a meccset, miután ezúttal a Honvéd szerzett egy gólt és megnyerte a meccset. De ki volt az a három játékos, akiket a legjobbnak láttak a szurkolók?
A címben szereplő gondolat a meccs lefújása után hagyta el Nbcee, a Lila Köd korábbi és örökös szerzőjének száját. Nehéz vele vitatkozni, mert az Újpest ellen valóban messze voltunk a legjobbunktól, de ezt a hiányosságot más tulajdonságok kidomborításával ellensúlyoztuk. Hittel, akarattal, küzdőszellemmel, tartással.
A címben feltett kérdés a Kecskemétre és a Fehérvárra is igaz lehet, ennyi idő telt el ugyanis a legutóbbi tétmérkőzés óta (a Fehérvár esetében csak 77 nap, mert ők az utolsó novemberi fordulóban nem szombaton, hanem vasárnap játszottak). Egy csapat életében nem könnyű kezelni az ilyen hosszú kihagyásokat, emiatt pedig kifejezetten bizonytalanok lehetünk akkor, amikor elvárásokat támasztunk a KTE-vel kapcsolatban a tavaszi rajt kapcsán.
