Hát én még mindig nem tudom. Nagyon vegyes érzelmek vannak bennem az ETO elleni döntetlen után, pedig direkt aludtam rá néhányat, de továbbra is ugyanazt gondolom: hogy nem tudom, mit gondoljak. Mármint az esélyeinkről. Jobb híján reménykedek.
Rég volt már, hogy az oldalra írtam volna, de eljött az idő, érkezik a friss, ropogós erősorrend, amiről már megtanulhattátok, hogy nem több puszta ködszurkálásnál. Ezúttal is szurkáljuk azonban a ködöt bőszen, próbálunk jósolni. Van, aki borúlátóbban, van, aki optimistábban.
Nagyon kellenének a győzelmek, ebben a helyzetben a döntetlenek sok vigaszt nem jelentenek. Ugyanakkor egy Paks elkeni iksz sosem rossz, de ami ennél is fontosabb: a KTE egyre jobban néz ki.
Mármint a jutalom. Mert ugyan a csapat olyan játékot mutatott az MTK ellen, amilyet emberemlékezet óta nem láttunk, ráadásul a klub NB1-es történetének legnagyobb győzelmét arattuk, ez mégsem társult azzal, hogy rakétaként lőttünk volna ki a tabellán.
Nehéz objektíven értékelni a KTE nyíregyházi meccsét, mert legalább két különböző szempontot lehet figyelembe venni, és mindkettőt teljes joggal.
Elkezdődött a bajnokság tavaszi felvonása, túl is estünk az első fordulón, van is véleményünk arról, hogy melyik csapat hova érhet oda.
Mivel a korábbi vasárnapi meccsen a Loki meglehetős magabiztossággal intézte el a Nyíregyházát, talán a vártnál is nagyobb nyomás volt a csapaton a ZTE ellen. A vereség totális leszakadást, a döntetlen pedig a meglevő, kevés bizakodásra okot adó helyzet konzerválását jelentette volna, a győzelem azonban nem csak mentális jutalommal kecsegtetett: abban a tudatban fogadtuk a Zetét, hogy ha nyerünk, akkor az ősz folyamán többször is leírt KTE már csak kettő pontra kerül a bennmaradást jelentő tízedik helytől. Minderre végül Pálinkás mondta rá az áment az utolsó pillanatokban.
Gyatra meccsen kapott újra lángra a bennmaradási remény részletei…
– „Úgy néz ki, hogy maradok itt, feladom
és újrakezdem. Egyszerűen, ahogy
a rovarok két ablaküveg között.”
(Bíró Krisztián : Duplaüveg)
Tovább nyújtottuk a veretlen sorozatunkat, ami így már négy meccs óta tart, de pontszámban megint csak egyetlen pontocska került a nevünk mellé. Utolsó helyen telelünk, ami szinte minden szezon előtti várakozást alulmúlt, de nem vagyunk lehetetlen távolságban a bennmaradástól, ami meg felülmúlja a bő egy hónappal ezelőtti várakozások egy jó részét. Ősszel voltak pontok, amikor már feladtuk és most sem ömlik be a fény az alagút végén, de azért akad valamennyi. Akkor most mi van?
Lassacskán megérkezünk a bajnokság feléhez, az pedig már nagyjából kialakult, hogy melyik csapat milyen célokért küzdhet. Érkezik az új erősorrend, lássuk, kit, hova várunk.
Elég hosszan ráadásul. Olyannyira, hogy a 40 napos böjt ehhez képest kutyaf…üle. 106 napot várt a csapat arra, hogy újra bajnoki meccsen nyerjen, ennek pedig ugyanúgy, ahogy az első győzelmünk alkalmával, most is az ETO itta meg ennek a levét.
