A KTE szezonkezdete eddig olyan volt, mint egy kellemes sörözés a haverokkal. Szabó István is ilyesmit ígért: nem átszállójeggyel jöttünk az NB1-be, bent akarunk maradni és élvezni azt, hogy itt vagyunk. Na pont ez történt eddig, tök jól érezzük magunkat, jó a hangulat, remek élmény. A sörök a kedvet már meghozták, de észnél vagyunk, tudjuk, hogy nem vagyunk sebezhetetlenek. Aztán jött a Fradi-meccs. Mint amikor a megbeszéltekkel ellentétben Szabó István úgy jön vissza a pulttól az asztalhoz, hogy a kezében ott van egy kör feles. Ezen a ponton pedig kezdem elveszteni a józanságomat, és most már azt mondom, hogy legyen meg az első idegenbeli győzelem is! Ha Újpesten, hát Újpesten.
A kecskeméti szurkolók kezdik elhinni, hogy nincs olyan csapat, aki ellen kalkulálni kellene a vereséget (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Az előző forduló legnagyobb vesztese a tippjátékban FlodurArak volt, aki az összetett versenyben vezető helyét kellett másnak átengednie, mert alaposan elvétette a meccsirányokat. Mivel kicsit TOTO-gyilkos forduló volt olyan került most élre, aki elmulasztotta a 9. fordulóban beküldeni tippjeit. Annak érdekében, hogy nehogy lemaradjon a következő tippelésről megkértem, hogy már szerda estig küldje be a mostani fordulóra tippjeit pár mondatos indoklással.
Már csak kettőt kell aludni és jön a lila-derbi.
Már csak kettőt kell behúzni -két meccset kell nyerni-,
és megismételhetjük minden idők legjobb élvonalbeli KTE rajtját.
Lassan tényleg én szégyellem magam. Tavaly az NB2-ben kezdődött, hogy az ország különböző tájairól származó ismerőseim elkezdtek felfigyelni arra, hogy a KTE meglepően jól szerepel. Kérdezgették, hogy mi a titok (erre PingWinnek már megvan a válasza), mire lehet képes ez a csapat, meddig tarthat a jó forma. Aztán persze most az NB1-ben hasonló a programunk: jönnek a jó eredmények meg az üzenetek, miszerint „ti tényleg bajnokok akartok lenni?”, „meddig lehet ezt fokozni?” és hasonlók. Mikor ezekre a kérdésekre válaszoltam, mindig igyekeztem két lábbal a földön maradni. „Nagyon szép eredményeket hoz a csapat, erőn felül teljesít, de azért látnunk kell, hogy valójában hol van a helyünk”, ilyesmiket mondtam. Persze, hogy ezeket mondtam, megtanultuk Szabó Istvántól, hogy hogyan kell hozzáállni a csapatunkhoz és az ellenfelekhez. Mindig a következő meccsre koncentráltam én is. Nem lelkesedtem túl az eredményeket én sem. Nem szálltam el én sem. Én hülye. Ki kell mondanom: nem tudom, hogy mikor esik vissza a KTE teljesítménye (ha egyáltalán visszaesik). Előbb-utóbb vissza kellene esnie, nem? Minden ésszerű érv azt mondatná az emberrel, hogy igen. De már az NB2-ben is ezt mondatták az ésszerű érvek és idén legkésőbb a Puskás Akadémia ellen szintén ezt mondatták az ésszerű érvek. Tegnap jött a Fradi és a meccset megelőzően az ésszerű érvek üvöltöttek az én fülembe is. Most csendben vannak. Néma, mély hallgatásban.
Ezek a srácok egyelőre nem találják a fékpedált. Reméljük, hogy nem is lesz meg (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Két évvel ezelőtt még NB3-as a csapat, onnan legjobb csoport-másodikkénti feljutás,
majd a másodosztályból azonnal feljutva a bajnokság negyedén túl második az újonc KTE az élvonalban.
Mi lehet a Kecskemét titka?
Létezik egy olyan toposz a magyar labdarúgásban, hogy bármely tetszőlegesen kiválasztott klubnak a szezon mérkőzése, amikor a Ferencvárossal játszik. Ezt lehet súlyozni azzal, hogy a szezon mérkőzései közül is a Fradi elleni hazai a non plus ultra, amikor a honi labdarúgás totemklubját vendégül látja az adott csapat. De valóban így van? Kecskeméten már október 2-án sor kerül a szezon meccsére?
Az eddigi utolsó hazai bajnokink a Fradi ellen, 2014. júliusában (fotó: tempofradi.hu)
Három hetes szünet után újra következik a tippjáték, folytatódik a bajnokság.
Heti ‘megmondóemberünk’ 10 éve kapcsolódott játékunkba, és bár mikor a megyei bajnokságban és a harmadosztályban játszottunk időnként elmaradozgatott, most viszont újra szorgalmasan érkeznek tőle a tippek a civis városból, Debrecenből. Nézzük nesquick milyen eredményeket vár a következő fordulóban:
2021. május 30-án, Iváncsán nagyjából este háromnegyed nyolc magasságában Nagy Róbert játékvezető belefújt a sípjába. A mérkőzés véget ért, a hazai közönség pedig ünnepelt. A vendégcsapat, a harmadosztályú bajnoki cím talán legnagyobb esélyesének számító Kecskemét játékosai lehajtott fejjel indultak az öltöző irányába. Egy alig 3000 fős település csapata elcsente előlük az aranyérmet és ezen az sem enyhített, hogy ekkor már tudták, hogy a másodosztályba való feljutás ennek ellenére is megvan: az Iváncsa nem vállalja a magasabb osztályt. Szabó Tibor, a Kecskemét vezetőedzője elkeseredetten indult nyilatkozni, a kecskeméti drukkerek pedig a csapatra és a klubra öntötték keserűségüket. Nagyjából ugyanekkor, 89 kilométerrel délebbre, Tolna megyében, Szekszárdon szintén lefújtak egy mérkőzést, ahol egy másik Szabó is vereséget szenvedett, azonban a Dabas szurkolói nem kiabáltak dühös mondatokat a csapata felé. Szabó István a bronzérmet jelentő harmadik helyre hozta be a Dabast a szezon végére és a klubnál mindenki tisztában volt vele, hogy ez egy kiemelkedő eredmény a csapattól. A két Szabó nagyon különböző hangulatú sajtótájékoztatóval zárta az idényt.
A kép némileg csalóka: Iváncsán nem volt ekkora küzdelem a két csapat között, simán nyert és bajnok lett a hazai csapat (fotó: Kecskeméti TE – kecskemetite.hu)
A címben Visinka Edének vasárnapi kupameccs utáni véleményének egy részletét idéztem.
Kíváncsiságból utánanéztem, melyik csapat játékosai játszottak több NB1-es meccset.
