2008-ban mikor első alkalommal jutottunk fel az élvonalba, történelmet írt a Kecskeméti TE.
Most más miatt kerül be a magyar foci történelemkönyvébe csapatunk.
A KTE másodvirágzását éli, mivel miután 2015-ben nem kapott élvonalbeli licencet, csak NB3-ra indulási jogot, de a tulajdonos ott sem akarta/tudta elindítani a csapatot Kecskeméti TE néven a foci gyakorlatilag megszűnt létezni. Három évvel később a megyei bajnokságból NB3-ba feljutott Kecskeméti LC kérte és kapta vissza a névhasználati jogot, 2018 nyara óta van újra KTE-foci Kecskeméten.
Nézzük ‘újkori történelmünket’ a számok tükrében:
Szabó Tiborral vágott neki a KTE a harmadosztálynak, egy gyengébb ősz után bejött a csapat a kilencedik helyre. Edzőt váltottunk. A 90-es években nálunk játszó Kuntic érkezett, de ő se tudott csodát tenni. Igaz, hogy a COVID miatt hamarabb lett vége a bajnokságnak, de lehetett érezni, hogy valami nincs rendben. Ekkor jött Gombos Zsolt, akivel remek őszt produkált a csapat, de tavaszra elromlott valami: a tetemes előnyünket amivel vezettük a téli tabellát leadtuk, hat ponttal maradtunk el a bajnok Iváncsa mögött a végére. Lecsúsztunk a dobogó tetejéről, de mégis feljutottunk a másodosztályba, mert az Iváncsa önkritikusan nem is kért oda licencet.
Mint látjuk egy és két osztállyal föntebb is maradt a meccsenkénti másfél pont feletti átlag, pedig az NB2 és az NB1 már más ‘kávéház’. Ez a jó teljesítmény megalapozhatja a bentmaradási elképzeléseket, mivel a tagság megőrzéséhez éves átlagban 1,2 pont is elég meccsenként, aminek elérérére azért jó esélyünk van.
Nagyon át kellett alakítani a csapatot a másodosztályba feljutáskor, ha el akartunk érni valamit magasabb szinten. A vezetőség legjobbnak nevezhető döntése az volt, hogy Szabó Istvánnal szavazott bizalmat vezetőedzői poszton.
Nem csak új edző kellett, ki kellett cserélni a keret több, mint kétharmadát.
Az NB3-as csaptunkból ma már csak hárman vannak itt: Vágó, Szalai és Grünvald.
Jött az NBkettőből az akkor negyedik helyen végzett Pécstől Bartha, az ötödik helyezett Ajkától Tóth Barna, akire ott nem számítottak, a tizedik Szegedtől Varga Bence, a 12. Győrtől Szuhodovszki, a 14. Dorogtól Belényesi és Rjasko, az NB2-ből kieső csapatoktól érkezett Hadaró, Szabó Alex és Nagy Krisztián. Szalai Józsi erősítette még keretünket, előbb saját-, majd kölcsönjátékosként. NB3-ból érkezett Kersák, Lukács, Buna, Katona Bálint, Marsa, Madarász. A felsorolás utolsó két neve nem igazán vált be, őket Károly Bálint és Puskás Gábor helyére hoztuk, akiket marasztaltunk, de ők menni akartak. Többen megmosolyogták ezt a keretet, mert nincsenek „nagy nevek”, a másodosztály gyengébbik részéből és a harmadik vonalból érkeztek emberek. A keret szinte teljesen lecserélődött, ezekből az emberekből lehetetlen pár hét alatt csapatot kovácsolni, akik megállják a helyüket az NB2-ben. A kétkedőknek nem lett igazuk, mert bár végig a bentmaradás volt a cél /… olyan déjà vu érzésem van, mintha mostanában is hallottam volna …/ végig dobogóközelben volt az újonc. Ahhoz, hogy az előző évhez hasonlóan ‘surranópályán’ most is osztályt léphessünk remek csapat-teljesítményünk mellett kellett az is a diósgyőriek belezavarodjanak tavasszal csapatépítésükbe, éppen attól a Szegedtől igazolva edzőt akik még a feljutásra is esélyesek lehettek volna. Az a két csapat a végére kiesett a tempóból és pontvesztéseikkel akaratuk ellenére hozzásegítettek minket ahhoz, hogy ne tudjuk megvalósítani tervünket, mert nem sikerült bentmaradni az NB2-ben. 😉 Feljutottunk az NB1-be!
Olyan jól sikerült tehát megtalálni a posztokra az embereket, a taktikát, hogy bár az NB2-ben is csak a biztos bentmaradás volt a cél ‘kicsit’ túlteljesítettük a tervet: feljutottunk az élvonalba. Kisebb fazonigazításra nyáron is szükség volt, de szerény költségvetéssel és nem jelentős NB1-es múlttal rendelkező kerettel vágtunk neki az NB1-nek. Nézzük kik érkeztek nyáron: az élvonalból kieső Gyirmóttól jött (fehérvári játékosként) kölcsönbe Zeke Márió, a kispestiektől az ott mellőzött Banó-Szabót vásároltuk ki, ezen kívül csak alsóbb osztályból és külföldről végeztünk keretfrissítést. NB2-ből érkezett Szabó Levente (ő is fehérvári kölcsönjátékosként), Varga Ádám a kapuba, Sági és Pejovics a védelembe, Gréczi a támadószekcióba. Meskhi Mihajlo Ukrajnából, Uros Drujanovic a szerb élvonalból jött. Posztra, sikerre éhes, bizonyítani akaró tehetséges játékosok érkeztek, akiket sikerült jól beépíteni, akikkel sikerült meglepni az egész NB1-et.
Cél megint a bentmaradás, erre a negyedik forduló óta folyamatosan dobogón van a csapat. Ezt hogyan???
Úgy látszik Kecskeméten nagyon tudnak valamit. Megtalálják a megfelelő embereket a megfelelő helyre, és mindig tudja a szakmai stáb úgy alakítani a következő meccsen a taktikát, hogy pariban legyünk ellenfelünkkel, és lelkesedéssel, jó csapatmunkával gyakran nyerni tudjunk.
Ilyen egyszerű lenne? Igen, ilyen egyszerű! Legutóbbi ellenfelünk az ország egyik legnagyobb költségvetésű klubja, de ott az igazolásoknál az lehetett az elv, hogy olyanok jöjjenek akik már nevet szereztek. Jó pénzért leigazolták őket, de a nagy nevekből nem tudnak ütőképes csapatot összehozni. Másik véglet, mikor az értékes fiatal tehetségeket nem ismerik fel, nem tudják beépíteni első csapatukba. Gondoljunk csak vissza milyen jól igazoltunk Kispestről: Lukács, Banó-Szabó és reméljük hamarosan Polyák Kristóf is beérik. Elengedik onnan a tehetségeket, miközben a Honvéd elég nagy bajban van.
” Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. … ”
Kecskeméten jó focit játszanak, és jól csinálják. Jól még akkor is, ha a tévé nagy „szakértői” és ellenfeleink is a mai napig azt várják, hogy mikor pukkan már ki a kecskeméti lufi? Nem fog, ez nem látszólagos/virtuális teljesítmény, emögött kemény és következetes munka van.
Újra történelmet ír a KTE.
Két év alatt két osztályt lépve az élvonalban a bajnokság nagy részében dobogón van a csapat. Teszik ezt nagyon kis költségvetésből, olyan fiatal kerettel, ahol a játékosok több, mint kétharmada újonc az NB1-ben. Ilyet nem olvashatunk a magyar foci történelemkönyvében, ezzel a ténnyel mi írtuk be oda magunkat.
Csak így tovább fiúk!
Minden szavaddal egyet értek, így látom én is nagyon működik valami a csapatnál. Azt is figyelembe kell majd venni a játékosnak az edzőnek,hogy máshol ilyen sikeresek lennének e. Mert a nyáron komoly megkeresések lesznek az biztos.
Igen, ez a csapat egy svájci óraszerkezet. Ha elmegy belőle egy ‘fogaskerék’ lehet, hogy nehezen, de pótolni tudjuk, de sokkal kisebb az esély arra, hogy az a ‘fogaskerék’ hasonlóan, vagy eredményesebben tudjon működni másik órában. 🙂
Bizony ez így igaz, lassan lehet írni az új történelemkönyvet. És mindez többnyire helyi erőkre támaszkodva. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, az első könyvben szereplő szponzorok az első hívó szóra ismét csatasorba álltak, hogy a feltételek megteremtődjenek. Az út rögös, de „jön már Józsi az úthengerrel”, és kisimítja. Egyébként is, ha a KTE-nél baj volt fanatikus szurkolóira mindig számíthatott.
A vezetőség nagyon helyesen hosszútávú szerződéseket kötött meghatározó játékosokkal. A következő feladat a Katona Máté és a Zeke Márió hosszútávú leigazolása,mert a nyáron lejár a szerződése mindkettőnek. Szerintem az nb1 legjobb szélső játékosai. Mikor jól megy a csapatnak sokkal könnyebb meggyőzni őket,de szerintem sokat nem kell győzködni senkit hogy a KTE be jöjjön.