Az ETO elleni döntetlennél azt hittem, hogy ilyen vagy ehhez hasonló már nincs. Az, hogy a csapat a meccs utolsó labdaérintéséből bukja el a győzelmet olyan végletes eseménynek tűnt, aminél nem tudtam fájóbbat elképzelni. Aztán jött a Diósgyőr.
Amilyen jól indult a csapat számára 2025, a március aztán annyira meg is bicsaklott. Nem tudtunk meccset nyerni az év harmadik hónapjában, aminek köszönhetően sajnos a hátrányunk sem csökkent a bennmaradó helyekkel szemben. Ennek ellenére akadtak jó/jobb teljesítmények, az pedig ki is derül, hogy a szurkolók szerint melyek voltak ezek.
Hát én még mindig nem tudom. Nagyon vegyes érzelmek vannak bennem az ETO elleni döntetlen után, pedig direkt aludtam rá néhányat, de továbbra is ugyanazt gondolom: hogy nem tudom, mit gondoljak. Mármint az esélyeinkről. Jobb híján reménykedek.
Rég volt már, hogy az oldalra írtam volna, de eljött az idő, érkezik a friss, ropogós erősorrend, amiről már megtanulhattátok, hogy nem több puszta ködszurkálásnál. Ezúttal is szurkáljuk azonban a ködöt bőszen, próbálunk jósolni. Van, aki borúlátóbban, van, aki optimistábban.
Nagyon kellenének a győzelmek, ebben a helyzetben a döntetlenek sok vigaszt nem jelentenek. Ugyanakkor egy Paks elkeni iksz sosem rossz, de ami ennél is fontosabb: a KTE egyre jobban néz ki.
Mármint a jutalom. Mert ugyan a csapat olyan játékot mutatott az MTK ellen, amilyet emberemlékezet óta nem láttunk, ráadásul a klub NB1-es történetének legnagyobb győzelmét arattuk, ez mégsem társult azzal, hogy rakétaként lőttünk volna ki a tabellán.
Nehéz objektíven értékelni a KTE nyíregyházi meccsét, mert legalább két különböző szempontot lehet figyelembe venni, és mindkettőt teljes joggal.
Elkezdődött a bajnokság tavaszi felvonása, túl is estünk az első fordulón, van is véleményünk arról, hogy melyik csapat hova érhet oda.
Mivel a korábbi vasárnapi meccsen a Loki meglehetős magabiztossággal intézte el a Nyíregyházát, talán a vártnál is nagyobb nyomás volt a csapaton a ZTE ellen. A vereség totális leszakadást, a döntetlen pedig a meglevő, kevés bizakodásra okot adó helyzet konzerválását jelentette volna, a győzelem azonban nem csak mentális jutalommal kecsegtetett: abban a tudatban fogadtuk a Zetét, hogy ha nyerünk, akkor az ősz folyamán többször is leírt KTE már csak kettő pontra kerül a bennmaradást jelentő tízedik helytől. Minderre végül Pálinkás mondta rá az áment az utolsó pillanatokban.
Gyatra meccsen kapott újra lángra a bennmaradási remény részletei…
Elindult az év, lassan én is felébredek a téli álomból. Kezdek is azzal, hogy vigyázó szememet az ősz legjobbjaira vetem, akiket ti választottatok meg a Kecskeméti TE-vel közösen tartott, szokásos szavazásunkon. Egy évvel ezelőtt Horváth Krisztofer lett az ősz legjobbja, de neki már se híre, se hamva, meg is sínylettük az ősszel, hogy nem tudtuk igazán jól pótolni. Bár az őszünk sok kívánnivalót hagyott maga után, a szurkolók magabiztosan választották meg az ősz legjobbjait, talán egy-két helyen volt izgalmasabb a szavazás kimenetele. Hasonlóképpen az ősz legjobb játékosa is meggyőző előnnyel nyerte a szavazást. A legszebb gól és gólpassz esetén valamivel szorosabb volt az eredmény, nem úgy, mint az ősz meccse tekintetében.
