A Vasas és a Debrecen után megint egy olyan csapattal játszik a Kecskemét, akiket még másik edző vezetett, amikor legutóbb találkoztunk velük, nagyjából meg is elégednénk azzal, ha – az említett két csapat elleni meccshez hasonlóan – ellenük sem sikerülne kikapnunk. Természetesen a győzelem lenne legszebb eredmény, de ez a Mezőkövesd már izmosodott annyit nyár óta, hogy ne legyen kezeljük egyértelműen kötelező meccsként az ellenük lejátszott meccset.
Az előző forduló nagyon megviccelt majdnem minden játékost, a papírformának tűnő eredményekből csak egy jött be. Reméljük legközelebb többen találják majd el a végeredményeket.
Ezen a héten peter65 írja le gondolatait a következő forduló meccseiről:
Pár napja készült ebben a tárgyban egy poszt, amit ide klikkelve találtok.
Azt a témát kicsit továbbgondoltam, mintegy hangosan gondolkodva magamnak is írom ezt a posztot, mert utóbbi hetekben elért eredményeim nagyon gyengék.
Alig vagyunk túl az első harmadon máris lehet látni hogyan válik három részre a tabella. Természetesen lehet még mozgás, átjárás a tabellarészek között, de az eddig mutatott játék és teljesítmények alapján úgy tűnik -(és bízunk is benne!)- marad a mostani hármas felosztás.
Pár magukat KTE szurkolónak nevező embert és több idegent nem értek?
Mi a bajuk a kecskeméti csapat szereplésével. Nincs realitásérzékük?
Mégis mit vártak, várnak ettől a kis csapattól?
Pingwin a múltkor értekezett róla, hogy 36 szerzett ponttal már – ha vékonyan is, de – bent lehet maradni. Ha nagyon leegyszerűsítjük ezt a számot, akkor azt látjuk, hogy általánosságban minden NB1-es csapat ellen kellene szereznünk nagyjából 3,3 pontot a három meccsen, amit ellenük játszunk. Ebből a szempontból az egy pont a Debrecen ellen abszolút vállalható eredmény, úgy meg pláne, ha hozzátesszük, hogy eddig két meccsen két pontot szereztünk ellenük (a Vasas ellen például már négy pontunk van, amivel túl is teljesítettük a penzumot). Mégis van az embernek rossz érzése a meccs után és nem csak amiatt, hogy kétgólos előny után sem tudtunk nyerni.
A DVSC elleni mérkőzésünkre merőben más hangulatban készülődhetünk, mint nyáron, amikor Debrecenbe kellett utazni. Akkor a Lokit úgy írtam le, mint egy olyan csapat, amely ugyan fogható, de nálunk – a kiesésre ítélt outsidernél – esélyesebb. Az volt a kérdés, hogy vajon a Vasas elleni idénynyitó után mutatunk-e valamit támadásban is. Ezzel szemben mára az a helyzet, hogy a Loki éppen egy ponttal a vonal fölött várja a meccset (bár meg kell jegyezni, hogy kimondottan szoros a hátsó régió, az ötödik és a tizenegyedik helyezett között csak három pont különbség van), mi pedig az egész szezonra tervezet pontjaink több, mint felét megszerezve olyan közel vagyunk a Fradihoz, hogy szagolhatjuk a kölnijét Csercseszovnak (ez persze a vesztett pontok tekintetében nem igaz, de sebaj). Kell-e elhinnünk emiatt, hogy egyértelmű esélyesei vagyunk a meccsnek? Szerintem nem, mert eddig nagyon jól állt a csapatnak, hogy minden meccsre úgy tekintett, mint ami még nincs lefutva, elég karakteridegen lenne tőlünk, ha most úgy gondolnánk, hogy kötelező a három pont. Mindezek ellenére, ha fogadnom kellene, magunkra tennék.
Nem vagyunk babonásak, a 13. fordulóban is tippelünk szorgalmasan.
Ebben a fordulóban Müllerpapa készítette a szöveges tippmagyarázatot:
A tabella-pozíció és az előző pár meccs formája alapján kialakul a papírforma, amelyik csapatnak jobbak ezek a mutatói esélyesebb lehet az egymás elleni meccsük megnyerésére. A gyakorlat azonban mást mutat. Nagyon mást. Nézzük az előző nyolc forduló tippstatisztikája alapján menyire jöttek be a papírformának vélt tippek.
Nyolcadik éve 12 csapatos a bajnokság az élvonalban, megnéztük hány pontot szereztek a jobb pozícióban lévő kiesők, a 11. helyezettek. Aki ennél többet szerzett bent maradt. 35,14 pont volt a jobbik kiesők átlagpontszáma, vagyis 36 ponttal ha ‘vékonyan’ is, de bent lehet maradni.
Számolgassunk tovább …
