Sok ellendrukker várja már nagyon régen, hogy kipukkanjon a kecskeméti csapat, de nem fogunk nekik ilyen örömet szerezni. Egyszerűen azért nem, mert a KTE nem lufi, hanem csapat, pontosabban CSAPAT!
Korábbi években előfordult már többször, hogy az újonc jól kezdte az évet, azután elkezdett bukdácsolni és a végére legtöbbször kiesett, visszament a másodosztályba, nagy ritkán sikerült megkapaszkodnia. A bajnokság hetven százaléka se ment még le, de nem nagy felelőtlenség azt állítani a KTE-nek remek élvonalbeli éve lesz a mostani.
ᶠᵒʳʳᵃ́ˢ: ᶠᵒˢˢᵖᵃʳᵏ.ᵒʳᵍ Durván beárazza a KTE az NB1-et részletei…
Nagy fájdalma következő ellenfelünknek, a kispestieknek, hogy az élvonalban mindegyik megyében tudtak már nyerni, csak Bács-Kiskunban nem. Erről ide klikkelve olvashattok bővebben. Reméljük ez a sorozatuk szombaton sem szakad meg, mi több bízunk benne, hogy pont nélkül távoznak majd a Széktóiból.
Lássuk a két csapat korábbi találkozásainak eredményeit:
Legutóbb 2011 januárjában rendezett az MLSZ NB1-es csapatok számára téli teremfoci tornát.
A Szegeden megrendezett Fradi elleni meccsről megmaradt a felvétel. (A felvétel hibáiért elnézést, ha végignézed nem maradsz le egy gólról se.)
A Zalaegerszeg elleni mérkőzésünkön azt lehetett érezni, mintha a játékosok már kicsit a hosszú szünetet várnák. Azt a szünetet, amelyet maximálisan megérdemelnek már az egész őszi fantasztikus munkájuk miatt, ám az utolsó meccs teljesítménye kicsit kilóg a többi közül. Az egy pont azonban így is megvan, amit az Egerszegen mutatott játékunkkal el lehetett érni, azt el is értük.
A KTE védekezésben megint szervezett volt, de támadásban ezúttal nem volt képes maradandót alkotni (fotó: ZTE FC Zalaegerszeg – Facebook)
A címben foglalt állítás az idei két meccsünkre mindenképpen igaz: az augusztusi mérkőzésen felhőszakadás után sikerült 1-1-et játszani, most pedig szintén ez az eredmény született a kellemes tejködben. Nagyjából ezen a ponton meg is szűnnek a hasonlóságok a két meccs között, mert ez a mérkőzés mind lélektanában, mind dinamikájában, mind lefolyásában különbözött a nyáritól.
Szuhodovszki Soma lép elő a ködből a KTE-Puskás Akadémia mérkőzésen (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
A Vasas és a Debrecen után megint egy olyan csapattal játszik a Kecskemét, akiket még másik edző vezetett, amikor legutóbb találkoztunk velük, nagyjából meg is elégednénk azzal, ha – az említett két csapat elleni meccshez hasonlóan – ellenük sem sikerülne kikapnunk. Természetesen a győzelem lenne legszebb eredmény, de ez a Mezőkövesd már izmosodott annyit nyár óta, hogy ne legyen kezeljük egyértelműen kötelező meccsként az ellenük lejátszott meccset.
Első győzelmünket a Kövesd ellen szereztük idén, Banó-Szabóék pedig folytatnák a pontok gyűjtését (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Pingwin a múltkor értekezett róla, hogy 36 szerzett ponttal már – ha vékonyan is, de – bent lehet maradni. Ha nagyon leegyszerűsítjük ezt a számot, akkor azt látjuk, hogy általánosságban minden NB1-es csapat ellen kellene szereznünk nagyjából 3,3 pontot a három meccsen, amit ellenük játszunk. Ebből a szempontból az egy pont a Debrecen ellen abszolút vállalható eredmény, úgy meg pláne, ha hozzátesszük, hogy eddig két meccsen két pontot szereztünk ellenük (a Vasas ellen például már négy pontunk van, amivel túl is teljesítettük a penzumot). Mégis van az embernek rossz érzése a meccs után és nem csak amiatt, hogy kétgólos előny után sem tudtunk nyerni.
Egy félidőn keresztül látványosan és veszélyesen támadott a Kecskemét, még Szabó Alextől is láttunk olyat, hogy szép cselekkel tör be a védelem mögé. (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
A DVSC elleni mérkőzésünkre merőben más hangulatban készülődhetünk, mint nyáron, amikor Debrecenbe kellett utazni. Akkor a Lokit úgy írtam le, mint egy olyan csapat, amely ugyan fogható, de nálunk – a kiesésre ítélt outsidernél – esélyesebb. Az volt a kérdés, hogy vajon a Vasas elleni idénynyitó után mutatunk-e valamit támadásban is. Ezzel szemben mára az a helyzet, hogy a Loki éppen egy ponttal a vonal fölött várja a meccset (bár meg kell jegyezni, hogy kimondottan szoros a hátsó régió, az ötödik és a tizenegyedik helyezett között csak három pont különbség van), mi pedig az egész szezonra tervezet pontjaink több, mint felét megszerezve olyan közel vagyunk a Fradihoz, hogy szagolhatjuk a kölnijét Csercseszovnak (ez persze a vesztett pontok tekintetében nem igaz, de sebaj). Kell-e elhinnünk emiatt, hogy egyértelmű esélyesei vagyunk a meccsnek? Szerintem nem, mert eddig nagyon jól állt a csapatnak, hogy minden meccsre úgy tekintett, mint ami még nincs lefutva, elég karakteridegen lenne tőlünk, ha most úgy gondolnánk, hogy kötelező a három pont. Mindezek ellenére, ha fogadnom kellene, magunkra tennék.
Zeke Márió a Loki ellen mutatkozott be a KTE-ben, mostanra pedig abszolút formába lendülve várja a meccset (fotó: DVSC – Facebook)
A Vasas ellen mutattunk remek támadójátékot és remek védekezést is, ezt a kettőt pedig igazságosan elosztottuk a két félidőre. Bár nagyjából 20 percre visszahoztuk a fővárosiakat a meccsbe, kellett a végén egy kicsit izgulni is, de végső soron teljesen megérdemelten nyert a Kecskemét Angyalföldön és továbbra sem találja a fékpedált (ahogyan a címben említett és az Űrgolyhók című klasszikus filmben látott szöveg is mutatja).
Újabb meccs ért véget kecskeméti örömmel (fotó: Sportphoto Press Media – Facebook)
Két évvel ezelőtt még NB3-as a csapat, onnan legjobb csoport-másodikkénti feljutás,
majd a másodosztályból azonnal feljutva a bajnokság negyedén túl második az újonc KTE az élvonalban.
Mi lehet a Kecskemét titka?
