Megvan az első győzelem. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Ráadásul a kicsit sárga és kicsit savanyú győzelmekért is három pontot adnak, amiből az elmúlt időszakban nem sok jutott nekünk. Őszintén szólva az lepett volna meg, ha fél évet követően hirtelen lehengerlő játékkal nyerünk.
Fél év nyeretlenség után nem is lehet másképp győzni részletei…
„Oh shit, here we go again”. Dünnyögi maga elé a főszereplő CJ már rögtön a GTA San Andreas című játék legelején. És ugyanezt mormolom magam elé én is, amikor ránézek a tabellára. Annak ugyanis megint a legvégén vagyunk.
Sok dolog más lett a nyáron Kecskeméten. Új liga, sok-sok új játékos, több távozó, új célok, amelyek vagy jól vannak kommunikálva vagy nem. Van azonban, ami nem változott (még) és ezt az első fordulóban meg is szemlélhettük.
Ez a szám tűnhet akár soknak is. Mondjuk akkor, ha arra gondolunk, hogy a Jóbarátok 236 epizódot élt meg. Ugyanakkor ha melléteszünk egy mértékegységet az már valamelyest változtat a képen. Legyen a mértékegység a példa kedvéért a másodperc. 236 másodperc az nagyjából négy perc, egy kicsivel kevesebb. Négy perc az kb egy lágytojás főzésének ideje, esetleg egy instant leves elkészítése, de 236 másodpercbe pont belefér az is, hogy megnézd Ariarne Titmus 400 méter gyorson úszott világcsúcsát a fukuokai vb-n 2023-ban. Vagy nagyjából ennyi idő az, hogy meghallgasd ezt a zenét. És ennyi ideig reménykedhettünk komolyan abban, hogy a Nyíregyháza ellen három pontot szerzünk.
Az ETO elleni döntetlennél azt hittem, hogy ilyen vagy ehhez hasonló már nincs. Az, hogy a csapat a meccs utolsó labdaérintéséből bukja el a győzelmet olyan végletes eseménynek tűnt, aminél nem tudtam fájóbbat elképzelni. Aztán jött a Diósgyőr.
Hát én még mindig nem tudom. Nagyon vegyes érzelmek vannak bennem az ETO elleni döntetlen után, pedig direkt aludtam rá néhányat, de továbbra is ugyanazt gondolom: hogy nem tudom, mit gondoljak. Mármint az esélyeinkről. Jobb híján reménykedek.
Nagyon kellenének a győzelmek, ebben a helyzetben a döntetlenek sok vigaszt nem jelentenek. Ugyanakkor egy Paks elkeni iksz sosem rossz, de ami ennél is fontosabb: a KTE egyre jobban néz ki.
Mármint a jutalom. Mert ugyan a csapat olyan játékot mutatott az MTK ellen, amilyet emberemlékezet óta nem láttunk, ráadásul a klub NB1-es történetének legnagyobb győzelmét arattuk, ez mégsem társult azzal, hogy rakétaként lőttünk volna ki a tabellán.
Nehéz objektíven értékelni a KTE nyíregyházi meccsét, mert legalább két különböző szempontot lehet figyelembe venni, és mindkettőt teljes joggal.
Mivel a korábbi vasárnapi meccsen a Loki meglehetős magabiztossággal intézte el a Nyíregyházát, talán a vártnál is nagyobb nyomás volt a csapaton a ZTE ellen. A vereség totális leszakadást, a döntetlen pedig a meglevő, kevés bizakodásra okot adó helyzet konzerválását jelentette volna, a győzelem azonban nem csak mentális jutalommal kecsegtetett: abban a tudatban fogadtuk a Zetét, hogy ha nyerünk, akkor az ősz folyamán többször is leírt KTE már csak kettő pontra kerül a bennmaradást jelentő tízedik helytől. Minderre végül Pálinkás mondta rá az áment az utolsó pillanatokban.
Gyatra meccsen kapott újra lángra a bennmaradási remény részletei…
