Szabó István csapata arra készült, hogy a Mezőkövesd elleni, a hazai mérlegen esett csorbát a Zalaegerszeg ellen kiküszöbölje. Viszonylag hamar kiderült, hogy ez a készülődés nem volt hiábavaló: a KTE imponáló magabiztossággal rendezte le a zalaiakat, a többi mérkőzés eredménye pedig meglehetősen jó helyzetben hozta a csapatot a dobogóért folytatott harcban. Van-e azonban még harc, illetve pontosabban: mi részt veszünk-e még benne?
A dobogóért folyó küzdelem a KTE, a Paks és a DVSC számára is komoly harcokat tartogat még (ide sorolhatjuk esetleg a Puskás Akadémiát és a felsorolt csapatok összeomlása esetén a Kisvárdát, de ehhez már nagy jóindulat kellene). A bajnokság ezen szakaszában a kiesés menekülő csapatok már hasonlóan nagy veszélyt rejtenek magukban, mint az élcsapatok. A Debrecennel már nem játszunk, a Pakssal azonban még igen (a Paks és a Loki is játszanak majd egymással), ez utóbbi pedig a dobogó megtartása szempontjából elég fontos meccs is lehet. Addig azonban várnak még a csapatra megszerzendő pontok, szombaton éppen a Zalaegerszeg ellen.
Talán furcsa ezt állítani egy Felcsút elleni meccset követően úgy, hogy az újonc játékára gondolunk és nem az ország egyik legértékesebb csapatának szereplésére. Ugyanakkor mégis ez történt. A KTE-től már egy ideje nem lehet elvitatni, hogy megérdemelten áll nagyjából 8 hónapja dobogón, de ezúttal olyan teljesítménnyel rukkoltak elő Szabó Istvánék, amivel könnyen lehet, hogy le is szakították a Puskás Akadémiát a dobogóért való versenyről.
A Mezőkövesd elleni bosszantó vereség után ahhoz a Felcsúthoz látogat a KTE, akik ellen mindkét legutóbbi meccsünk döntetlennel végződött (1-1 és 1-1), ráadásul mindkét esetben csodás időjárási körülmények közt találkoztunk velük (Felcsúton felhőszakadás miatt csúszott a kezdés, Kecskeméten tejködbe burkolózott a pálya). Adott tehát a kérdés: lesz megint szar idő és 1-1?
Kimondhatjuk, hogy Kuttor és a Mezőkövesd a mumusunk? Ősszel a Kutya vezette Kövesd vetett véget a hétmeccses veretlenségünknek és tavaly februárban is Kuttor volt az, aki legyőzte a KTE-t a Széktóiban, hogy utána következzen több, mint egy év hazai veretlenség és ő legyen az, aki ennyi idő után először nyer Kecskeméten vendégként.
Én pedig tartok is a Kövesdtől. Talán nem megmagyarázhatatlan, hogy miért. Bár a Mezőkövesd ellen arattuk az első győzelmünket idén az NB1-ben, ugyanakkor a meglevő két vereségünkből az egyiket ellenük szenvedtük el, ráadásul a tavaszi félévben egészen masszívan indultak és bár van némi visszaesés az elmúlt hetekben az eredményeikben, de továbbra is csak egyszer kaptak ki a téli szünet óta. A Kövesd vetett véget ősszel a hetes veretlenségi szériánknak, most egy tízeset kellene megóvnunk tőlük.
A Loki legyőzésével egyetlen pont híján ugyanolyan távol (közel) vagyunk az első helytől, mint attól, hogy lemaradjunk a dobogóról. Persze ettől még nem váltunk a Fradi kihívójává (ezt elvárni egészen extrém hozzáállás lenne), ráadásul alulról azért elég sokan ostromolnak majd bennünket a hátralevő 9 fordulóban, de kár lenne tagadni, hogy meglehetősen komfortossá vált a miliő a második helyen.
Márciusban eddig 100%-os teljesítményt nyújt a Kecskemét, hiszen elvertük a Kisvárdát és a Vasast is. Ahhoz viszont, hogy ez így is maradjon egy igen komoly akadályt kell leküzdenie a KTE-nek: bravúrgyőzelmet kell hozni Debrecenben. Bravúr lenne a győzelem, egyrészt a Loki formáját, másrészt a két csapat debreceni mérlegét tekintve is.
Az a helyzet, hogy a Vasas elleni győzelemmel 9 meccse vagyunk veretlenek a bajnokságban, ami az idei szezonban az eddigi legjobb sorozatunk. Ősszel volt egy ötös (Vasas-Loki-Kövesd-Felcsút-ZTE) és egy hetes (Paks-Honvéd-Fradi-Újpest-Várda-Vasas-Loki) sor is, de a mostani kilences már igazán hízelgő (Felcsút-ZTE-Fehérvár-Paks-Honvéd-Fradi-Újpest-Várda-Vasas). A szemfülesebbek észrevehették, hogy a Debrecen az első és a második sorozatunkban is szerepel, tehát még nem kaptunk ki tőlük, és ha ezt tartani tudjuk jövő héten is, akkor két számjegyűre növelhetjük a veretlenséget. Ehhez pedig azt kellett, hogy a hétvégén a Vasas ellen a csapat esélyeshez méltó magabiztossággal húzza be a három pontot.
Megkezdődik az NB1 harmadik köre és nehéz elképzelni, hogy ezt a szezont utólag ne az „álomszerű” jelzővel illessük. Az első körben 20 pontot gyűjtött a KTE, a másodikban némi visszaesést tapasztalhattunk és 20%-kal gyengébben teljesített a csapat a megszerzett 16 ponttal. A kérdés adott: a harmadik körben hány pontot szerez majd a KTE?
