Már megint az a rohadt Kövesd

Kimondhatjuk, hogy Kuttor és a Mezőkövesd a mumusunk? Ősszel a Kutya vezette Kövesd vetett véget a hétmeccses veretlenségünknek és tavaly februárban is Kuttor volt az, aki legyőzte a KTE-t a Széktóiban, hogy utána következzen több, mint egy év hazai veretlenség és ő legyen az, aki ennyi idő után először nyer Kecskeméten vendégként.

Bár a Mezőkövesd megszakította a KTE tízmeccses bajnoki és több, mint egyéves hazai veretlenségét, de a sötét fellegek nem gyülekeznek Kecskemét felett (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Azt azért nem állíthatjuk, hogy ebben a szezonban az időjárás a tenyerén hordoz bennünket. Ősszel félórás késéssel kezdődött a felcsúti meccsünk a vihar miatt, majd a Fradit fogadtuk durván felázott pályán. A Puskás Akadémia kecskeméti látogatásakor olyan tejköd volt, hogy nem lehetett átlátni keresztben a pályát, Pakson pedig a szél fújdogálta vissza a kirúgásokat szögletre. Most pedig fél órával a meccs előtt szakad le úgy az ég, hogy a pálya egy merő pocsolyává változott. Ugyanakkor mivel az első négy meteo-meccsen nem kaptunk ki és szereztünk 6 pontot, bízhattunk abban, hogy ezúttal is sikerül alkalmazkodni az extrém körülményekhez.

Szabó István kezdőcsapatába bekerült Varga Ádám (aki talán kevésbé kockázatkereső, mint Bence), és visszatért Katona Bálint, Zeke Márió és Tóth Barna is (előbbi betegségből, utóbbiak eltiltásból). Az már a második passznál kiderült, hogy nagyon kiszámíthatatlan lesz a labda ezen a meccsen, Vágó Belényesi felé visszapasszolt labdája állt meg egy pocsolyában. Ennek ellenére a KTE kombinatív játékkal igyekezett építkezni, a körülmények ellenére jobbára a földön tartottuk a labdát és amikor éppen nem gyorsan próbált kontrázni a csapat, akkor igyekeztek közelebb helyezkedni egymáshoz a játékosok, hogy a labda minél kisebb távolságokat tegyen meg a vizes talajon. Ezzel szemben a Mezőkövesd védekezésre rendezkedett be, amikor pedig labdához jutottak, igyekeztek átrúgni a pályát és minél kevésbé a talajon tartani a labdát. Bár Szabó István elmondta, hogy eredetileg magasan akarták letámadni az ellenfelet, Kuttorék direkt és pocsolyakerülő játéka azonban ezt némileg keresztülhúzta. Ennek ellenére a Kecskemét kézben tartotta a meccset és több alkalommal is gólt szerezhetett volna: a 7. percben Tóth Barna veszélyeztetett kétszer, Majd egy Nikitscher-Vágó és egy Zeke-Nikitscher összejáték végén lőhettünk volna gólt. A Mezőkövesd kétszer tudott úgy elfutni a kontrával, hogy veszélyeztessen, de Varga Ádám Besirovics és Babunski lövését is magabiztosan védte.

Az első félidő alapján már érezhettük, hogy okozhat gondot, ha a helyzeteinkkel ennyire gálánsan bánunk, ráadásul a kiszámíthatatlan talaj miatt igencsak lerövidültek a labdabirtoklási fázisok, a középpályán igazi adok-kapok alakult ki, amiben benne volt a mezőkövesdi ellentámadások veszélye még úgy is, hogy az első játékrészben ezt a KTE jól menedzselte.

Igazi futballidő Kecskeméten (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

A második félidőben aztán viszonylag hamar el kellett kezdeni kapaszkodni a csapatnak. Az 51. percben Szuhodovszki passza ült le egy pocsolyában, így Babunski kaphatta a szélen. A korrigálni igyekvő Szuhot egy szép csellel küldte el, középen pedig Besirovics megtette ugyanezt Nikitscherrel, majd kilőtte a hosszút. Meg kell vallani, hogy szép gól volt, a vendégek észak-macedón és szerb játékosa jól ismerte fel, hogy a védők számára is nehézséget okoz ezen a talajon a hirtelen mozdulatok lekövetése. Ezt követően a Mezőkövesd cirka 40 perc időhúzásra rendezkedett be és a labdarúgás igazán megkapó arcából keveset mutatott a nézőknek, ezzel szemben a Kecskemét rákényszerült arra, hogy tovább fokozza a nyomást. Nagyon hamar jöhetett volna a válasz: előbb Katona Bálint finom mozdulata után védett hatalmasat Piscitelli, majd Szalai Gábor csúsztatott a kapufára egy szögletet. Kuttorék ekkorra már szinte teljesen lemondtak a labdabirtoklásról, ráadásul, amikor a védőikhez került a laszti (kihasználva, hogy ezen a talajon mindkét csapat úgy kerülte a hazaadásokat, mint a kolerát), egyből nyomást is helyeztek rájuk a kecskeméti támadók, amiből rendszeresen bedobással jöhettünk. Szabó István miután Horváth Krisztofert is pályára dobta, frissített a két szélen Katona Mátéval és Hadaróval, majd a végén Májer is pályára lépett. A Kecskemét nagy akarással hajtott a meccs legvégéig, a lefújás környékén háromszor is gólt lőhettünk volna: a 90. percben egy hatalmas tűzijátékból nem lett egyenlítés (Májer, Horváth és Banó-Szabó sem tudott betalálni), a 92. perben Vágó lefejelt labdájával Májer lépett ki, hogy Piscitelli földöntúli bravúrt mutasson be, majd a 95. percben Szalai lövésénél is az olasz kapus tolta ki a labdát (Piscitelli hat védést mutatott be a meccsen és mindegyik bravúr volt).

Fájó dolog ilyen meccsen kikapni és elveszíteni a veretlenséget, mert jelentősen jobban játszottunk, mint a Mezőkövesd. Ilyen eredménysor után azonban lehetünk nagyvonalúak azzal kapcsolatban, hogy hogyan értékeljük ezt a vereséget. Szerencsére nem a kiesés elleni harcban érkezett egy ilyen meccs, akkor biztosan még fájóbb lenne. Ne feledjük azt sem, hogy voltak olyan meccseink, amikor mi élveztünk ilyen meccset: az ellenfél támadott, mi védekeztünk, az eredményt pedig olykor hősies blokkok, olykor a kapusunk bravúrjainak köszönhetően megőriztük. A szezon korábbi szakaszára egyébként is jellemző volt, hogy a Kecskemét nem csak a tabellán, de a mérkőzéseken is túlteljesít, több gólt lőttünk, mint amennyit a kidolgozott helyzeteink minősége indokolt volna, ez pedig hosszú távon kiegyenlítődik, várható volt, hogy egyszer csak érkezik egy olyan meccs, amikor nagyobb helyzetekből nem születik gól. Ami viszont a legjelentősebb, hogy a KTE karaktert mutatott és ez még annak ellenére is így volt, hogy most nem jött a végén a gólt, ahogyan Tóth Barnáé jött az Újpest ellen. Nehéz körülmények között, az utolsó pillanatig harcolva, egyre nagyobb kockázatot vállalva és helyzetek sorát kidolgozva igyekezett az eredmény után a csapat és ezeket az értékeket nem teszi semmissé az, hogy nem sikerült egyenlíteni. Az ilyen mentalitással, karakterrel és erővel pedig meg lehet tartani a szurkolókat akkor is, ha becsúszik egy-két gyengébb eredmény.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Ádám: Nagyon magabiztos volt az egész meccsen, pedig egy kapus számára kiemelten kockázatosak az ilyen körülmények. A gólról nem tehetett, a többi helyzetnél biztos kézzel védett, amikor pedig kimozdult a kapujából, akkor sem hagyott kérdéseket. 7

 

 

Nagy Krisztián: Nagyon aktívan vett részt a játékban, olykor már az őszi Kriszt idézve. Kapura ugyan nem volt veszélyes, de a beadásaink nagy része tőle érkezett a boxba és azt is meg kell említenünk, hogy kiemelkedően jól alkalmazkodott a vizes talajhoz is. 7

 

 

Vágó Levente: Egészen belakta a középhátvéd pozíciót, masszívan és keményen védekezett. Az ellenfél kapuja előtt is tudott veszélyt teremteni, ráadásul nem is egyszer. A talaj állapota párszor megtréfálta. 6

 

 

Belényesi Csaba: Bár a három belsővédő közül ő volt az, aki legkevesebbszer avatkozott játékba, ennek két fő oka volt. Egyrészt a mezőnyjátékosok közül övé a legdefenzívebb szerep, másrészt a Mezőkövesd nem sokat támadott. Amikor viszont feltűnt, akkor látványos védekezést mutatott be, nem mellesleg pedig szinte nem is hibázott. 7

 

Szalai Gábor: Remekül látta el a védő feladatait, sok labdát szerzett, a levegőben is magabiztos volt és a passzjátékból is jól vette ki a részét. A támadásokhoz is bátran csatlakozott, kétszer is gólt szerezhetett volna. 8 (MVP)

 

 

Zeke Márió: Az első félidőben kifejezetten aktív volt, sok labdaszerzéssel és progresszív mozgással. A második játékrészre kevesebbet találkozott a labdával, de még így is azt mondhatjuk, hogy jó meccse volt. 6

 

 

Nikitscher Tamás: Az ő játékstílusában benne van a hullámzás, mert abban a lendületben, amivel az összes játékszituációt kezeli van hibalehetőség. Ennek ellenére stabil teljesítményt nyújtott, gólhelyzetbe is került és ezen a meccsen is bátran vállalta fel a párharcokat, amiknek nagy részéből győztesen is jött ki. 6

 

Szuhodovszki Soma: Olykor nehezítették a játékát a pocsolyák (ez történt a gól előtt is, habár nem lehet a nyakába varrni), más esetekben pedig olyan eleganciával emelte meg a körömpasszokat, hogy azok ne álljanak meg a vízben, hogy öröm volt nézni. Az elmúlt időszakához képest közepes meccse volt, de osztályzatban ez még mindig jónak számít. 6

 

Katona Bálint: Az ilyen kreatív játékosok játékát ez az időjárás tönkre tudja vágni és Bálón is érezhető volt némi hullámzás. Az az ötletesség, ami benne van néha ennek ellenére is átvilágított a rossz körülményeken. Hatalmas ziccert hibázott, pedig nem is akarta rosszul megoldani, egyszerűen ma nem lehetett gólt lőni Piscitellinek. 5

 

Banó-Szabó Bence: Rendszeresen igyekezett a kezébe venni az irányítást és főleg az első félidőben több veszélyes helyzet kialakításában is szerepet vállalt. A második félidőben, zárt védelem ellen már kevésbé élt, de ekkor sem bújt el a felelősség alól. 5

 

 

Tóth Barna: A szokásos hatalmas mennyiségű mezőnymunkáját tette a közösbe és a kaput is nyomás alatt tartotta időnként. A szezon utolsó harmadára egyre több veszélyt jelent a kapura, ezúttal is hamar megadhatta volna az alaphangot. 6

 

 

Cserék:

Horváth Krisztofer: Nagy lendülettel szállt be, ami tartogatott is magában lehetőséget, de végső soron ezúttal nem tudott komoly veszélyt hozni a játékba. Eladott labdái és jobb beadásai váltogatták egymást, de ennél már volt és lesz is jobb meccse. 5

 

 

Katona Máté: Jól szállt be Nagy Krisztián helyére és a meccs végén néhány egészen ígéretes beadást is középre lőtt. Védekezésben már kevés szerepe volt, de azt jól megoldotta. 6

 

 

Hadaró Valentin: Bő negyed óra alatt volt néhány labdaszerzése és szerelése, de a meccs végén már inkább a felívelésekből vette ki a részét. 5

 

 

 

Májer Milán: Hosszabbítással együtt nagyjából tíz percet töltött a pályán, de így is lőhetett volna akár két gólt is. A két helyzet közül az elsőt jobban is megoldhatta volna, a másodiknál nem lehetett számolni a kapussal. Rövid idő alatt kétszer is helyzetbe került, ami dicséretes. 6

 

 

Kecskeméti TE – Mezőkövesd Zsóry FC

Kiket láttál a legjobbnak a meccsen a KTE-ből? Három játékost választhatsz.

2 hozzászólás “Már megint az a rohadt Kövesd” bejegyzéshez

  1. Lehet, mérkőzés közben nem véletlenül merült fel bennem az intelem, az a győztes, aki a körülményekhez jobban alkalmazkodik. Azok nem mi voltunk. Az öltözői eligazítás általában arra is kitér, mély talaj esetén a felső sarkot kell megcélozni, mert a kapus nehezen tud elrugaszkodni, ahogy a találatot benyeltük. Persze a gólszerzéshez a kaput nekünk is el kell találni. Talán kijelenthetjük azt is, a „libalegelő minőség” a mi játékstílusunkhoz sem illik. Apropó, játékstílus. Az ország különböző részeiről kapom a gratulációkat, hogy a KTE játékstílusa kiváló. Mintha én tehetnék róla… A magyar edzők munkájának értékelésére térve akad, aki, – jó példaként – két nevet emel ki. Az egyik Szabó István, a KTE focistáinak mestere, másik a férfi kosárlabda válogatott szövetségi kapitánya, Stojan Ivkovics, mint karakteres személyiségek. Lehet pro és kontra érvelni. A 4-6. hely megszerzésébe ez a vereség még simán belefér, csak esetleg néhány forintocska kihullik a zsebemből.

    1. Engem is meglepett, hogy igyekeztünk úgy játszani, mintha nem lenne olyan a talaj, amilyen. Rövid passzokkal, többnyire földön építkeztünk, amit a körülményekhez képest egészen jól oldottunk meg. Piscitelli egészen kiemelkedő teljesítményt mutatott, de abban igazad van, hogy a lövéseink szinte mindegyike laposan érkezett a kapujára

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.