Tanácstalanul ülök a képernyő előtt, mert nem tudom, hogy kezdjek hozzá ehhez a bejegyzéshez. A Fradi elleni meccs ugyanis egyszerre volt alkalmas arra, hogy ne változzon semmi és arra is, hogy fordulópont legyen. Ha más tekintetben nem is, akkor a hozzáállásomban.
Hiába sütött a nap, hiába volt kellemes idő, a Felcsút elleni mérkőzés élménye messze volt attól, amit jónak lehetne nevezni. Ennek pedig csak részben volt oka a vereség.
Újabb vereséget szenvedtünk, ezúttal az MTK-tól, ez pedig most már kifejezetten nehézzé tette az ősz második felét. Ezúttal viszont megintcsak kevesebb szó esik majd a meccsről.
Az a helyzet, hogy ramatyul mutat a tabella, ha viszont a számokat nézzük, akkor valamivel jobban nézünk ki, mint csupán a táblázat alapján. Nem nagyságrendekkel, de annyival éppen, hogy ne a kiesőhelyen kelljen ücsörögnünk. A probléma az, hogy a végén a tabella mondja majd meg, hogy ki megy és ki marad.
Elmaradt a pontszerzés Zalaegerszegen, ezúttal ráadásul egy közvetlen rivális ellen, ami így duplán fájó. De sajnos itt még nem ér véget a sor…
Letéríti-e a KTE-t a Szabó István által elképzelt útról az eredmények hiánya? részletei…
Bár „csak” a kupában és „csak” egy másodosztályú ellenféllel szemben, de kiborult a ketchupos köcsög és végre tudtunk sok gólt szerezni egy meccsen. Alapnak jó lesz, erre kell építkezni a továbbiakban.
Elmaradt a legutóbbi két meccs beszámolója, most viszont visszatértem. Ilyen a formám: a két kimaradó veretlen meccs után most egy vereségről írhatok.
Hátul még mindig nagyrészt stabilak vagyunk, elől még mindig nincs meg a ritmus részletei…
A nyitóforduló 0-0-ja után a bajnok otthonában szűk, 0-1-es vereséget szenvedtünk. Mondhatjuk, hogy aggasztó az első két meccs gólínsége, de tekinthetünk rájuk úgy is, hogy kifejezetten masszívnak tűntünk két nemzetközi kupában is induló ellenféllel szemben. Minden attól függ, hogy honnan nézzük, és mivel még nagyon a szezon elején járunk, mindenki szabadon kialakíthatja a narratíváját.
Túlestünk az első fordulón és hát láttunk már ennél jobb meccset. A szurkolók pesszimistább része veszélyt szimatol, de szerintem egy meccs után ne hamarkodjuk el a következtetések levonását.
Még langyos a víz, de nem a legelején kell forrnia részletei…
Az utolsó meccsünk előtt úgy tűnt, hogy már mindenre választ kapott, aki követi a magyar futballt. Tudtuk, hogy ki a bajnok, tudtuk, hogy kik a kiesők és addigra már az is kiderült, hogy kik végeznek a dobogón és a negyedik helyen. Kit érdekel, hogy ki lesz a hatodik? Hát minket érdekelt.
