Szezonvégi statisztikák

Véget ért a szezon, statisztikázzunk kicsit! A tavalyi évhez hasonlóan most is főleg egyéni statisztikákra fogok koncentrálni, de ezúttal néhány csapat szintű adatot is előveszek. Hosszú bejegyzés következik.

Kezdjük tehát akkor a csapat statisztikáival. Vajon a KTE lőtt és kapott gólok tekintetében hol helyezkedett el az idei mezőnyben?

A grafikonon azt láthatjuk, hogy csapatunk nem lőtt sok gólt (45-öt), a mezőnyben sokan vannak, akik ennél többet tudnak felmutatni (ZTE, DVTK, DVSC, Paks, Fehérvár, Felcsút és FTC), mindössze a két kiesőt és az MTK-t tudtuk megelőzni ebben a tekintetben, az Újpesttel pedig azonos gólszámmal állunk. A kapott gólok kategóriájában a 45 kapott gólunk már sokkal jobban mutat a teljes mezőnyt vizsgálva, csak négy csapat kapuját vették be kevesebbszer (FTC, Felcsút, Fehérvár, Paks).

Na de mikor lőttük és kaptuk a gólokat? Volt-e olyan szakasza a meccseknek, ami kifejezetten erős/gyenge volt a most lezárult szezonban? A következő ábra nem csak a bajnoki meccsek góljait tartalmazza, hanem az összes tétmeccsét:

A KTE számára legsikeresebb időszak a félidők vége volt ekkor összesen 22 gólt lőttünk, de a 60. és a 75. perc között, mintha megfáradt volna a csapat: 16 (!) gólt kaptunk ebben az időszakban, annyit, mint a második félidők más szakaszaiban összesen. Ez olyan szinten kiugró adatnak tűnik, ami azért szemet szúr, nem tudom, hogy mi okozhatja, de lehet, hogy érdemes lenne foglalkozni vele.

A tavalyi szezonnal történő összehasonlítást két fronton végzem el: egyrészt a helyezés és a megszerzett pontszám mentén, másrészt pedig a gólok és a várható gólok tükrében.

Természetesen látványos, hogy a tavalyi második hely után, idén „csak” hatodik lett a csapat, de egyrészt a grafikonon is látszik, hogy a bajnokság utolsó negyedében szinte végig a bajnokság alsó szegmensében szerepelt a KTE (aminek fényében az elért felsőház egészen jó eredmény), másfelől a következő, pontszámot nyomon követő ábra árnyalja a teljesítményt is.

A KTE a 21. fordulóig nagyon jól tartotta a lépést a tavalyi önmagával, pedig ezt nem biztos, hogy megmondtuk volna, mert eddigre túl volt a csapat egy csapnivaló szeptember-októberen, amikor is két hónap alatt mindössze egy bajnoki győzelmet tudtunk felmutatni. Abban, hogy a Kecskemét ezután elkezdett lemaradni önmagától persze szerepet játszott, hogy tavasszal is volt a csapatnak egy nagyjából egyhónapos visszaesése, de ne feledjük el, hogy a tavaly tavasszal mutatott teljesítmény kifejezetten erőteljesnek mondható. Nem biztos, hogy azt kell referenciának tekintenünk.

A változás azonban szépen lekövethető a gólokban, várható gólokban:

Azt látjuk, hogy a meccsenként lőtt góljaink száma valamelyest visszaesett, de nem számottevően, a kapott góljaink száma viszont megugrott. Ugyanakkor amíg tavaly nagyjából megfelelt a szerzett gólok száma a várhatónak, addig idén egy hajszálnyi túlteljesítést láthatunk. Még érdekesebb a kapott gólok oldala, mert tavaly ugyan elképesztően jól működött a védelmünk, de nem azért, mert az ellenfeleknek nem voltak helyzeteik. Brutálisan felülteljesítettünk, a meccsenkénti várható 1,65 kapott gólból csak 0,97-et kaptunk meg. Idén változott a helyzet, mert a várható gólok száma visszaesett, ami azt jelenti, hogy végső soron jobban védekezünk, kevesebb minőségi helyzete van az ellenfeleknek, mégis több gólt kaptunk. Nem csak tavalyhoz viszonyítva, de a az xGA mutatóhoz képest is, tehát idén a védelmünk alulteljesített. Kicsit bonyolult, mert jobban védekeztünk, mégis alulteljesítettünk, elég ellentmondásosnak hangzik. Valójában arról van szó, hogy általánosságban a védekezés minősége javult, kevesebb helyzetet engedtünk az ellenfeleknek, de hajlamosabbak voltunk kevesebb/kevésbé nagy helyzetből is gólt kapni. A gólkülönbségünk beszakadt (+16-ról 0-ra) az idei szezonra, de ez valójában természetes velejárójának is tekinthető a négy helyezéssel rosszabb végeredménynek.

Térjünk át az egyéni statisztikákra. Talán az első kérdés az lehet, hogy ki mennyi lehetőséget kapott. Az alábbi (elég nagy) táblázatban a szezon minden tétmeccse szerepel, összefoglaltam benne a pályára lépéseket (kezdőként és csereként), azt, hogy kit hányszor cseréltek le, illetve a játékpercek (a sorrend a játékpercek alapján van megjelenítve):

A legtöbb pályára lépés Belényesi Csaba nevéhez fűződik, őt követi Vágó Levente, Horváth Krisztofer és Pálinkás Gergő, de elérte a 30 meccset Varga Bence, Szűcs Kornél, Zsótér Donát, Májer Milán és Szabó Alex is. Ez 9 játékos, ami azt jelenti, hogy Szabó István fejében elég hangsúlyos alapcsapat élt, még úgy is, hogy a játékpercek tekintetében valamelyest változik a lista. Nettó játékidőt tekintve ugyanis az egyetlen percet sem mulasztó Belényesit (3856 perc) Varga (3470 perc), Vágó (3357 perc) és Horváth (3148 perc) követi. Ezek az adatok eltérnek a hivatalos adatoktól, mert nem csak a 90 perceket szoroztam fel, hanem minden esetben a hosszabbításokat is hozzáadtam a percekhez. Érdekesség lehet, hogy a fentebb említett Zsótér és Májer nagyon ritkán játszotta végig a 90 percet, Milu egyenesen a legtöbbször lecserélt játékos a keretben, valamint hogy a csak ősszel szerepet kapó Szalai Gábor egy félévnyi játékkal is a legjobb tízben végzett. A padról legtöbbször becserélt játékosok Pálinkás Gergő (19), Mihajlo Meszhi (16), Szendrei Ákos (15) és a Zsótér-Nagy Olivér páros (13-13). Nagy Krisztián neve mellett a sérülés miatt fájóan alacsony percszám szerepel, de ugyanez igaz Nikitscher Tamásra is, Banó-Szabó Bence viszont tavasszal ezer perc fölé tudta tornázni a játékperceit.

Hogyan gazdálkodtak a játékosaink kapott játékidővel?

A szurkolók szerint a legtöbbször Horváth Krisztofer tudott a meccs legjobb kecskeméti játékosa lenni (7-szer), őt Belényesi Csaba (6) követi, majd sok háromszoros győztes (Pálinkás, Vágó, Varga és Zsótér). A Lila Ködnél Belényesi lett legtöbbször MVP (7), de négyszer győzött Varga, Horváth és Iyinbor is. Utóbbi talán meglepő, hiszen végül nem kapott kiemelkedően sok lehetőséget (21 meccsen 1298 percet), de azokon szerintem meggyőző játékot mutatott. A blog értékelései alapján a télen távozó Szalai Gábor volt a legjobb, de Belényesi is átlépte a hatos átlagot.

Persze a szubjektív számokon kívül vannak egzakt adatok is, melyek közül a szurkolók számára mindig a gólok és gólpasszok a legjelentősebbek:

Azt tudjuk, hogy a bajnokikat tekintve Horváth Krisztofer lett a házi gólkirályunk, de ez igaz akkor is, ha az összes tétmeccset nézzük. Krisztofer gyakorlatilag minden kategóriában tarolt: 12 gólt lőtt, 7 gólpasszt adott, 3-szor harcolt ki büntetőt és 6/6 tizenegyest értékesített, mindezzel 19 kanadai pontot termelt. Kifejezetten jó eredményre tornázta fel magát a szezon végére Pálinkás Gergő, aki 9 gólig jutott (ebből 7-et a bajnokságban lőtt). Ugyanakkor rajtuk kívül híján voltunk a kiemelkedő gólszerzőknek: a télen távozó Szalai (4) és Szuhodovszki (3) mellett Lukács és Vágó jutott két gól fölé (utóbbi ráadásul egyet az EKL-ben lőtt). Az asszisztoknál Májer 5 egységgel nem szerepelt rosszul (bár ebből egy a Kupában született és annál is kellett némi jóindulat, mert egy öngólt előzött meg), Szuho és Luki három gólpasszig jutott.

Érdekes lehet azt is végignézni, hogy kik teljesítettek legjobban nyomás alatt. Az alábbi ábrán azt láthatjuk, hogy döntetlennél és hátrányban kik voltak a leggólérzékenyebbek.

Horváth ebben a kategóriában is versenytárs nélkül maradt: 3 gólt szerzett hátrányból, 4-et döntetlennél, emellett adott egy gólpasszt is egálnál. Őt Pálinkás követte (1 gól hátrányból, 5 döntetlennél).

De hány pontot hozott a konyhára a gól vagy a gólpassz?

Ebben szintén Horváth a nyerő, akinek a góljai és gólpasszai 15 bajnoki pontot hoztak, Pálinkás 10-zel járult a közösbe és Luki és Májer is hozzátett 6-6-ot. Persze becsapós a helyzet, mert egy gólhoz általában tartozik egy gólpassz is, és bár mindkettő neve mellé odakerül a pontszám, a valóságban nem jelent 3+3 pontot csak 3-at.

A tavalyi szezonhoz képest visszaesett a kapott gól nélküli meccseink száma, egy évvel ezelőtt még 12 ilyen találkozóról beszélhettünk, idén már csak 8-ról. Hogy kik azok, akik ezeken a meccseken szerepet kaptak?

Mindegyik kapott gól nélküli meccsen szerepet kapott Belényesi és Vágó, de talán némi meglepetésre Pálinkás és Májer is. A kapusok közül Varga Bence hétszer, Kersák Roland egyszer ünnepelhetett clean sheetet.

A lapokra vetve vigyázó szemünket azt láthatjuk, hogy a tavalyi év verőlegénye idén is tarolt:

13 sárga lap Vágó Levi neve mellett, ami azt jelenti, hogy 2,85 meccsenként kapott sárgát. Ez összességében nem lebecsülhető szám, de a tény, hogy Varga Bence kapusként is begyűjtött 6 lapot a szezonban szintén erős adat. Arányaiban Katona Levente 17 meccsen összeszedett 6 sárgája sem elhanyagolható, de Derekas Zoltán 6 meccsen összegyűjtött 2 lapja is említésre méltó, főleg a játékpercek fényében. A tavalyi 5 kiállítással szemben, idén csak egyszer villant a piros és az is a lefújás után: Májer Milánt állították ki a Fehérvár elleni meccset követően.

Az ábrákhoz és grafikonokhoz jó böngészést kívánok, biztosan lehet belőlük izgalmas információkat kinyerni, illetve mindenki megkeresheti benne a saját kedvencét is. Hamarosan jelentkezünk a szezon legjobbja szavazás eredményhirdetésével és egy gondolkodós bejegyzéssel a tavalyi év igazolásairól és a keretünkről.