Jópár szó a tavalyi szezon transzfereiről és valamivel kevesebb az ideiekről

Mielőtt végleg ráfordulnánk az előttünk álló idényre, maradt még két téma, amivel készültünk nektek: ezúttal a tavalyi igazolásainkat értékeljük és némileg előretekintünk a nyári átigazolási ablakra is, majd a hét második felében eredményt hirdetünk a szezon legjobbjairól szóló szavazásunk kapcsán. Vágjunk is bele, beszéljünk azokról, akik a most véget ért szezonban érkeztek Kecskemétre!

Kezdjük talán azzal, hogy bár szeretjük emlegetni, hogy a KTE milyen változatlan csapattal kezdte meg az NB1-et, azért az őszi szezonra (ha jól számolok) 11, a tavaszira pedig 4 új játékos érkezett a csapathoz. Ez megdöbbentően magas számnak tűnhet, elvégre szerettünk úgy tekinteni a csapatra, mint akik magukkal hozták az NB2-es csapatot az élvonalba is, de azért láthatjuk, hogy akadtak új arcok bőséggel. Ugyanakkor ez nem teszi semmissé a tényt, hogy az idei KTE magját valóban az NB2-es ezüstérmes csapat adta, az akkori csapatból kilencen is átlépték idén az ezerperces határt és ebbe még bele sem számoltam a visszatérő Belényesit. A Kecskemét tehát valóban nagyon masszívan épített a másodosztályú csapatára, de ahol kellett, ott magabiztosan erősítette meg a keretet. Na de kik érkeztek és hogy teljesítettek? („A”-tól „E”-ig értékeltem, ahol az „A” a skála teteje, az „E” pedig az alja)

Nyáron:

Belényesi Csaba: Azt hiszem, hogy nem kell különösebb lírához folyamodni, amikor Csabi szerepét kezdjük tárgyalni. Már tavaly az NB2-ben is fontos játékosunk volt (19 bajnoki, 3 gól), aztán a félresikerült diósgyőri kiruccanását követően tért vissza Kecskemétre, hogy azzal a lendülettel kezébe is vegye a védelem vezetését. A legfoglalkoztatottabb játékosunk volt a szezonban a maga 31 meccsen összehozott 2898 játékpercével, minden meccsén kezdő volt és a szezon bizonyos pontjain egész egyszerűen válogatott formát mutatott. Nem lehet kérdés, hogy a legjobb igazolások egyike. A

Danilo Pejovics: A szabadkai születésű középhátvéd Szegedről érkezett és bár már az első pillanatban lehetett sejteni, hogy kiegészítő emberként számítanak rá, ebből az árnyékból nem is tudott kibújni. 5 meccsen mindössze 160 percet sikerült kiharcolnia magának és bár nem játszott rosszul egyik meccsén sem, ahhoz nem volt elég jó sem, hogy a kezdőpozíciókat fenyegesse (bár a kupában lőtt egy elég pofás szabadrúgásgólt a Kécskének, amely az egész szezonunk egyetlen közvetlen szabadrúgásgólja). Télen kölcsönadták Pécsre, nyáron visszatér, de kérdéses, hogy a következő évi KTE-ben lesz-e szerepe. D

Zeke Márió: Az már a szezon elején érezhető volt, hogy az ő posztjára lehet szükség erősítésre, NB1-es szinten az NB2-ben tisztességesen dolgozó Grünvald-Hadaró duóval nem akart nekifutni Szabó István, Rió pedig tökéletes választásnak bizonyult. Gyirmóton alapembernek számított, de akkor még nem lehetett azt érezni vele kapcsolatban, amit most: ez a srác nagyon magasra juthat. Már télen is lógott a levegőben, hogy a Videoton visszahívja, de végül maradt, hogy a szezon végére 28 meccset és közel 2400 percet mutasson fel, emellett pedig 1 gólt is lőtt és 7 sárga lapot kapott (egyszer második sárgát). Az egyetlen, amit hiányolhatunk tőle, az a gólpassz, de összességében remek szezont futott. Borzasztó nehéz lesz megtartani, mert nem lenne meglepetés, ha Fehérváron igényt tartanának rá. A

Szabó Levente: Szintén Fehérvárról érkezett és szintén kölcsönbe, hogy aztán Kecskeméten megmutassa, hogy egy igazi jolly joker. 16 meccsen 4 gólt és 1 gólpasszt tett a közösbe, ráadásul mindezt úgy, hogy 13-szor csereként lépett pályára. És valahol ez lehet az irányába a kritika is: a góljai ellenére is képtelen volt kiszorítani a csapatból az ősszel még nagyon kevéssé eredményes Tóth Barnát. A kezdőcsapatba nem tudta magát beverekedni, de csereként folyamatos veszélyt jelentett az ellenfelekre, télen pedig a Videoton vissza is hívta, hogy aztán tavasszal vajmi keveset használja (mindössze hatszor lépett pályára, de csak egyszer kezdett). B

Varga Bence: Bár Benyó már az NB2-ben is a csapat tagja volt, a kölcsönszerződés meghosszabbítását ezúttal igazolásnak tekintjük. A szezon első fele egyértelműen arról szólt, hogy Varga nem csak bizonyította, hanem a közvélemény arcába üvöltötte, hogy az NB1-es mezőny egyik legjobb képességű kapusa (Nbcee szerint egyenesen a KTE általa valaha látott legjobb kapusa). Ami bizonyos, hogy nem csak a csapatra, de a nézőkre is olyan nyugalmat ragaszt a jelenléte, amit nagyon nehéz nem értékelni. 25-ször lépett pályára, a bajnokság legkevesebb gólját kapó csapatának kapusa, aki ráadásul mióta Kecskeméten véd 7 büntetőből 5-öt megfogott. Szerintem az MTK hülye lenne nem visszahívni, de vannak pletykák, amelyek alapján úgy tűnhet, hogy marad. A

Sági Milán: Az első bajnokikon úgy tűnt, hogy a kezdőcsapatba igazolták (bár lehet, hogy csak Katona Mátét akarták felépíteni és addig támaszkodtak Milánra), de nagyon beszédes, hogy pár meccs után inkább Nagy Krisztián visszahúzását látta jó megoldásnak Szabó István. Ságit az első meccsen kiállították, de a későbbiekben sem volt meggyőző sem támadásban, sem védekezésben. Percekre lebontva egész magas lapszámot hozott (150 perc alatt 1 sárga és 1 piros, ami szerint 75 percenként kapott egy lapot). Nem tudott élni az eséllyel, így télen távozott is, tavasszal az NB2-ben osztályozón bennmaradó Kozármislenyben játszott 13 meccset. E

Uros Djuranovics: Hatalmas csalódás számomra Djuri, mert már a leigazolásakor is bizakodó voltam, ahogy az is érezhető volt, hogy a klub is sokat vár tőle. Válogatott múlttal rendelkező montenegrói csatár, aki remek befektetés lehetett volna egy jó (fél)szezonnal a háta mögött. És még a mentalitása is tetszett: oké, szeretett fetrengeni, ilyen szempontból kicsit primadonna volt, de megvolt benne a kellő harciasság is. Ehhez képest nagyon hamar nem csak Tóth Barna, de Szabó Levente mögött találta magát a sorban, Szabó István pedig a gyengélkedését látva letett a kétcsatáros rendszerről és egyre több teret kapott az egycenteres formáció, nem beszélve arról, hogy a pletykák szerint az öltözői hangulatot sem felfelé mozdította. Djuranovics 11 meccs alatt (383 perc) egyetlen gólt szerzett és télen dicstelenül távozott a KTE-től. E

Banó-Szabó Bence: Hogy fog működni, ha az edző fia a keret tagja lesz? Nagyon hamar kiderült, hogy remekül. Banó egészen szenzációs szezont futott, a liga gólpasszkirálya lett, de itt nem állt meg, pakolt mellé 5 gólt is a kosárba. Nagyon hamar a csapat legnagyobb értékei közé lépett, valahogy így kell újra felépíteni egy játékost, aki súlyos sérülésből tér vissza. A

Katona Bálint: Ha Varga Bencét megemlítettük, tegyük meg ezt Bálinttal is, akit a másodosztályú szezon után újabb egy évre kölcsönvett a KTE, ő pedig az egyik legígéretesebb fiatal játékossá vált Szabó István keze alatt. Bár olykor hullámzott a teljesítménye, mégis szinte berobbant az NB1-be. Főleg ősszel volt igazán kiugró, de tavaszra is tartogatott pár gólt, ráadásul kifejezetten fontosakat. A csapat házi gólkirálya lett a maga 8 góljával és még mindig csak 20 éves. A

Mihajlo Meszhi: Abból sosem csináltam titkot, hogy Meszhit játékát és mentalitását nagyon kedvelem, de be kell látnom, hogy az idei KTE-ben nem volt kezdő szintű játékos. Vágót esélytelen volt kiszorítania, tavaszra pedig Nikitscher is jobb teljesítményt nyújtott nála, de amikor pályára lépett mindig jól küzdött. Bár sok meccsen kapott lehetőséget (20-szor lépett pályára), de többségében csereként (17-szer) és mindösszesen bő ötszáz percet hozott össze. Képességileg alkalmas lehetne arra is, hogy jobban támaszkodjon rá Szabó István, de a vetélytársak ismeretében nincs könnyű dolga. C

Katona Máté: Szinte egész szezonban vártam a csapatba Mátét, de a sérülése keresztülhúzta azt a számítását, hogy sok játéklehetőséget kapjon. Amikor pályára lépett, jól helytállt, de huzamosabb ideig nem tudott helyet kiharcolni magának, pedig a képességei adottak lehetnének ehhez. Ami meglepő, hogy még így is több játékperce van, mint Meszhinek. C

Varga Ádám: Ennél sokkal többet nem lehet kívánni egy második számú kapustól. Ádám 9 meccsen lépett pályára és igencsak meggyőző volt, olyannyira, hogy azóta már azt is tudjuk, hogy a Fradi visszahívja Dibusz mögé. Nem könnyű sors egy cserekapus dolga, de Ádi akkor is élt a bizalommal, amikor kezdett és akkor is, amikor meccs közben kellett beállnia. A

Gréczi Márton: Vélhetően kiegészítő embernek hozták haza Marcit Kecskemétre, de még ehhez is kevés lehetőséget kapott, hiszen többnyire az NB3-ban lépett pályára. Az első csapatban három bajnokin kapott csereként egy bő félidőnyi időt, de nem nagyon tudtuk kihasználni a sebességét. Ha tippelnem kellene, ő a későbbiekben sem szerepel majd sokat az első csapatban, lassan 23 évesen a fiatal tehetség kategóriából már kiöregedett, az NB1-es csapatba viszont nem erősödött még bele. D

Télen:

Nikitscher Tamás: Tavasszal az egyik legnagyobb kedvencem volt a csapatban, elképesztően párharcerős és harcias játékot mutatott. Ha valamit fel kell rónom neki, akkor talán azt tudom mondani, hogy olykor sokáig dajkálja a labdát, de egyértelmű sikertörténet az övé. Télen érkezett Pécsről, hogy aztán az NB1-ben is felhívja magára a figyelmet, olyannyira, hogy már francia megkeresésről is szóljanak sajtóhírek. Hatalmas erősítés lenne, ha meg tudnánk tartani, de ha távozik, meg kell kérni az árát is. A

Polyák Kristóf: Egyértelműen nem az elsőcsapat keretéhez igazolták a remek testfelépítésű védőt, de a szűkös keretnek köszönhetően kétszer is pályára léphetett az NB1-ben, ami az ő szempontjából mindenképpen siker. A jövő embere lehet, komoly lehetőségek vannak benne, de ez a szezon még nem róla szólt. C

Hadaró Valentin: Vale az őszt Pécsett töltötte, ahol kifejezetten jó időszakot hagyott a háta mögött, a visszatérését viszont indokolta, hogy nem lehetett tudni, hogy Zeke mennyi időre dől ki a sérülésével. Hadaró visszajött, zeke felépült (ennek pedig így Grünvald itta meg a levét), Valentin pedig kiegészítő szerepben találta magát és a teljesítménye is ehhez idomult. Lehetett rá számítani, stabil volt, de akkora extrát sosem hozott, hogy Zeke helyét fenyegesse. 8 meccsen kapott lehetőséget, 5-ször kezdőként, ami jelentősen több, mint ami a szezon előtt kinézett neki és nem kizárt, hogy a következő szezonban megint a csapatnál láthatjuk. C

Horváth Krisztofer: A tavaszi szezon egyik legnagyobb kedvence volt a szurkolók között a kreatív, ötletes és olykor pimasz focit bemutató Krisztofer. Ez  a játékstílus persze olykor bosszantó hibákhoz vezetett, de a debreceni kölcsönjátékát követően valószínűleg kevesen hittek benne, hogy végül 15 kecskeméti meccsén végül 6 góllal és 1 gólpasszal végez. Remekül beilleszkedett, remekül passzolt a játékba és még az ősszel nagyot alakító Katonát is a padra lökte. Remek igazolás volt. A

Májer Milán: Nagy reményekkel vártam az érkezését, tudtam, hogy már jó ideje figyeli a klub és az adottságait figyelembe véve nagyon jó igazolásnak tűnt. Milán ugyanis gyors, erőszakos, rámenős csatár, csak ezeket a karakterjegyeit sokszor elnyomta valami, ami kívülről önbizalomhiánynak tűnt. Pedig 14-szer is játszhatott, bár csak kétszer kezdőként, a játékpercei pedig azt mutatják, hogy meccsenként átlagosan bő 28 percet kapott, ami valóban nem sok, de annál viszont több, hogy egyetlen gólt sem szerezzen. Egy jó felkészüléssel talán erőteljesebb szezonja lehet jövőre. D

A fentiekre is tekintettel azt nagyjából láthatjuk, hogy a KTE-nél a fő feladat a keretbővítés lesz. Háromfrontos lesz a küzdelem, még ha ebből a nemzetközi kupaindulás talán nem is lesz nagyon hosszú (persze pont a kecskeméti drukkerek ne bízzanak a csodában?), ehhez pedig a jelenlegi keret meglehetősen rövid lehet, pláne ha hozzávesszük, hogy a kölcsönjátékosok sorsa bizonytalan (Varga Ádám kivételével, róla már tudjuk, hogy visszatér a Fradihoz). Kapusra egészen biztosan lesz szükség, de ahol van kölcsönjátékos (jobb és bal oldali szárnyvédő, szélső) ott sem ártana készenlétben állni. A védelem közepe stabilnak tűnik (bár a szegedi Temesvári Attilát megint összeboronálták a KTE-vel) és a középpálya romboló része is megvan létszámra (Vágó, Nikitscher Meszhi). A kreatív szekciót azonban mind a pálya közepén, mind a szélen kellene bővíteni, míg a csatársor mélyítése már megkezdődött Pálinkás Gergő révén, de akár még érkezhet oda játékos, hogy Barna válláról több teher kerüljön le, pláne, hogy a dunaszerdahelyi Szendrei Ákost is igyekeznek a KTE-vel összekapcsolni a sajtóban.

Bár ez már tényleg csak az uborkaszezon kicsapódása, a vasasos Uram János (kapus), a szegedi Temesvári Attila (középhátvéd),  a paksi Debreceni Ákos (középhátvéd), a mezőkövesdi Kállai Kevin (jobbhátvéd), a honvédos Benczenleitner Barna (bal oldali szárnyvédő), a budafoki Beke Péter (szélső, támadó) vagy a számunkra már ismerős, jelenleg vasasos Szalai József (támadó) érkezése láttán mosolyra húzódna a szám. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a vezetőség az alsóbb osztályokat is végigmonitorozza, ahogy tette Pálinkás esetében is, így nem lenne meglepő, ha lenne még érkező alacsonyabb szintről, ahogyan az is a KTE imidzsébe passzolna, ha a karrierje be- vagy újraindításán fáradozó játékosokat igazolnánk, akár kölcsönbe. Nagy nevekre ezúttal sem számítok.