Ez Kecskemét!

Abban a pillanatban, hogy lefújták a Kisvárda elleni meccset, azt lehetett látni, hogy a kecskeméti játékosok a szomorúbbak. A sípszót megelőzőt percekben ők voltak, akik akarták a győzelmet, akik mentek előre a három pontért, akik nyomást helyeztek az ellenfélre. A Kisvárda már várta a sípszót, ennek megfelelően fel is lélegzett, amikor megkapta. Mégsincs bennem csalódottság a mérkőzést látva, még úgy sem, hogy ezt a meccset valóban lehetett volna nyerni, hiszen a helyzeteink megvoltak hozzá és a kapott góljainkat is hibák előzték meg. De ez a meccs volt az is, ami igazán rávilágított, hogy idén – ha a KTE jól játszik – extra kell ahhoz, hogy valaki Kecskeméten nyerjen. Azt hiszem ezt kimondhatjuk, amikor tizenegy fordulót követően is veretlen a csapat hazai pályán és a tavalyi szezon ezüstérmesének az sem elég a győzelemhez, hogy háromszor vezet.

 

Szabó István gyakorlatilag alapcsapatával játszott a meccsen, Varga Bence vállalni tudta a játékot és Katona Bálint került be Szabó Levente helyére a kezdőbe, így egy klasszikus csatárral és egyfajta 3-4-2-1-es felállással vártuk a Várdát. A vendégek részéről sem történt meglepetés, a sok mozgásra épülő 4-2-3-1-gyel érkeztek, amellyel igyekeztek volna minél jobban szétmozgatni a kecskeméti védelmet. Ez azonban a mérkőzés kezdeti szakaszában egyáltalán nem valósult meg, barátságos mederben zajlott a mérkőzés, egyik csapat sem kezdte komolyan próbálgatni ellenfele tűrőképességét. A Kecskemét az ellenfél térfelén igyekezett olykor passzolgatni, a Kisvárda pedig nem tudom mennyire igyekezett, de a KTE kapujától igen távol tudták csak tartani a labdát. Ennek okozója volt az a visszatérő elem a lila-fehérek futballjának az az egyszerű eleme is, hogy nem csupán a saját térfélre visszahúzódva várják az ellenfelet, de ha valamely vendégjátékos a kapunak háttal kap labdát, akkor azonnal megtámadja valaki, hogy ne legyen esélye megfordulni. Ezt főleg a pálya két szélén lehet megfigyelni, hiszen a nagyon jól záró kecskeméti védelem elől rendszerint oda menekülnek a támadások. Ilyenkor a szélen labdát kapó játékost azonnal megtámasztja hátulról Nagy Krisztián vagy Szabó Alex a jobb és Zeke Márió vagy Szalai Gábor a baloldalon. Ekkor a labda kénytelen visszavándorolni a vendég védőkhöz és távolabb kerül a kecskeméti kaputól. Nehéz Szabó Istvánék védekezését megbontani és a Kisvárdának sokáig nem is sikerült, a KTE pedig hiába portyázott az ellenfél térfelén is, helyzetet nem tudott felmutatni. A meccset Varga Bence balszerencsés labdaérintése mozdította ki a holtpontról: egy várdai szabadrúgást rúgott be balról Asani, egy piros mezes még zavaró repülést is végzett, ami nevéhez hűen elég zavaró volt ahhoz, hogy Varga Bence csak belekapjon a labdába, ami a kapuba pattant. Persze felmerülhet, hogy vajon ennek volt-e köze a múlt heti fejsérüléshez, de valószínűleg csak egy egyszerű hiba volt, Szabó István elmondása szerint kockázatmentes volt Bence bevetése. A gólt követően kénytelen volt elkezdeni a Kecskemét az úgynevezett éledezés folyamatát, ez azonban nem olyan vekker hangjára ágyból kiugrós ébredés volt, annál lassabban nyíltak ki a szemek. A félidő végére azonban háromszor is tudtunk veszélyt teremteni a várdai kapu előtt. Előbb egy szép támadás végén (Szuhodovszki fordított oldalt, Zeke pedig belőtte az üresbe a labdát) Banó-Szabót buktatta Asani a tizenhatoson belül, Nagy Krisztián pedig nagyon higgadtan lőtte be a büntetőt és egyenlített. Később Szuhodovszki szögletére Tóth Barna érkezett és fejelt mellé, majd a lefújás előtt nem sokkal egy elég mutatós Nagy-Szuhodovszki-Katona összjáték végén Bálint lövését védte Hindrich. A félidő végére a Kecskemét elkezdett proaktívabban védekezni, labdákat szerzett és helyzeteket alakított ki, a Kisvárdának ekkor igen jól jött a lefújás (de nem utoljára a meccsen), mi pedig ismét elmondhattuk magunkról, hogy idén még nem álltunk vereségre a félidőben.

 

A második játékrész viszont úgy kezdődött, hogy előbb Camajt felejtettük nagyon egyedül, de ekkor a gólját még les miatt elvették, majd nem sokkal később Banó-Szabó vesztett el egy általa megszerzett labdát, Nagy Krisztián pedig alászaladt egy beadásnak, ekkor viszont Camaj már nem hibázott. A kapott gól után viszont a KTE odalökte saját kapuja elé a Várdát: előbb Banó-Szabónak volt lehetősége, amikor nem találta el a labdát, utána Katona Bálint tévedett csak centiket, végül Szuhodovszki szögletét Vágó csúsztatta meg, Katona pedig Camaj bizonytalanságát kihasználva megelőzte a montenegróit és talán némi szerencsével gólt szerzett. Nem sokáig örülhetett tehát a Kisvárda a vezetésnek, sőt majdnem a döntetlent is hamar elejtette: Szuhodovszki gyönyörű szólója után Zeke beadását ütötte a kapusba Katona Bálint, aki ezekben a percekben akár mesterhármast is szerezhetett volna. A Kisvárdának bőven okozott gondot a bal oldalon a Zeke-Katona kettős, az ő összjátékaik közül néhányat lehet, hogy csak a mai újságban olvasnak el Hej Viktorék, de ezekből lehetőségek ugyan adódtak, de gól nem született. Ahogy fáradtak a csapatok, úgy próbáltak az edzők frissíteni: Szabó István az ezúttal komolyabb eredmény nélkül küzdő Tóth Barna helyére hozta a valamivel mozgékonyabb Szabó Leventét, Török Lászlóék pedig pályára küldték Ötvöst, Vidát és Navratilt is. A meccs hajrájában aztán az eddig kiemelkedően jól játszó Szuhodovszki vállalt felesleges kockázatot egy bal külsővel középre emelt passzal, amit elhozott a Várda és a kontrát Ötvös fejezte be góllal. A KTE-nek nagy dicsérete, hogy egy 81. percben kapott gól után sem érezte egy pillanatig sem úgy a közönség, hogy ez a meccs elment. A Kecskemét megint tudott fokozatot váltani, megint tudott valahonnan energiát meríteni és nem hagyta a Kisvárdát ráülni az eredményre. Egy Varga Bence által kirúgott labdát Katona gyönyörűen vett le, úgy verte meg Karabelyovot, hogy a várdai lerántani sem tudta, Szabó Leventéhez passzolt, aki a középre lőtt. Banó-Szabó remekül engedte el a labdát középen, a hosszún pedig az idő közben beállt Djuranovics megszerezte első gólját. A montenegróinak éppúgy szüksége volt már erre a gólra, ahogy a KTE-nek egy jó Djuranovicsra, így remélhetőleg mindenki profitál ebből. A hátralevő percekben pedig nem elégedett meg Szabó csapata a döntetlennel az időt húzni próbáló vendégek ellen, több (nem túl jó) minőségű próbálkozása is volt a csapatnak, ezúttal azt a szívet, amit több meccs végén védekezésben láttunk, az ellenfél kapuja előtt mutatta a csapat, arra kényszerítve a tavalyi ezüstérmest, hogy fogát összeszorítva rugdossa a labdákat amerre áll. Szabó István a meccs végén a mentális erőt emlegette (szinte felhangzott a fejemben Arséne Wenger „mentally strong”-ja) és bizony nem elhanyagolható készség, hogy a KTE ilyen jól képes kezelni a gyomrosokat. Ezen a meccsen háromszor állt fel a csapat vert állásból és a végén a győzelemre is bőven megvolt az esélye, de emlegethetnénk ugyanezt a jellemvonást hosszabb idősíkon (emlékezzünk a tavalyi szezonban a becsúszott vereségek után hogy állt fel a csapat, vagy a Fehérvár elleni vereségből hogyan pattant vissza a Paks ellen), de akár egyénekre lebontva is (Varga Bence debreceni gyenge meccse és hibája után a liga legjobb kapusteljesítményét hozta az azóta lejátszott meccseken). Ez utóbbi miatt gondolom úgy, hogy sem Varga, sem Szuho nem ragad bele a hibájába, hanem továbbra is húzóemberei lesznek a csapatnak. Ez a szezon eddig a sikerekről szól és mint általában a sikerek idején, nem nagyon gondolunk arra, hogy mi lesz, ha nem lesznek sikerek. Ez a mentális erő viszont megnyugtathat bennünket: úgy tűnik, hogy a csapat remekül mikromenedzseli azt, amikor kisiklik a keze közül egy pillanat vagy egy meccs.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Elszoktunk az ilyen hibáktól Benyó esetében és a meccs történései nem igazán adták meg neki a lehetőséget, hogy bravúrokkal tudja feledtetni az öngólt. A másik két gólnál tehetetlen volt a Várda pedig ezen kívül igazán komoly próba elé nem állította. Gyengébb meccse volt, de ha csak nyolcmeccsenként van gyengébb meccse, a többin meg folyamatosan pontokat hoz a csapatnak, akkor nem lesz gond. 4

 

Nagy Krisztián: Az első félidőben az ő oldalán voltunk aktívabbak támadásban, ráadásul jól is védekezett ekkor. Volt azonban egy nagyon veszélyes eladott labdája, amiből végül nem lett gond és a második félidőre kicsit el is tűnt. A büntetőt nagyon magabiztosan értékesítette. 6

 

 

Szabó Alex: Meggyűlt a baja Camajjal, de főleg az első félidőben úgy tűnt, hogy jól tartja kordában a montenegróit. Sok jó közbeavatkozása volt a meccsen, a második félidőre azonban ezek megritkultak, de összességében stabil védőmunkát mutatott. 7

 

 

Belényesi Csaba: A meccs második felére erősödött fel igazán, akkor már sok tisztázása volt, az első félidőben azonban tőle szokatlan módon kétszer is úgy hibázott, hogy abból lehetősége volt a Kisvárdának. 5

 

 

Szalai Gábor: A hátsó hármasból talán neki kellett a legkevesebb párharcot megvívnia, viszont labdával megint nagyon jól játszott. Ezen a meccsen is volt egy olyan keresztlabdája, amiből lassan minden meccsre jut egy, és amivel remekül tudjuk áttörni a védelmi vonalakat. 7

 

 

Zeke Márió: Egyre hangsúlyosabb támadásban és ami nagyon jól néz ki, hogy ez nem megy a védekezése rovására. Ezen a meccsen is több olyan felfutása volt, amiből veszély alakult ki, emellett a passzjátékban is meglehetősen magabiztos.  8

 

 

Vágó Levente: Én nem tudom, de ti hátha emlékeztek rá: veszített ezen a meccsen Levi párharcot? Én nem tudok felidézni egyetlen ilyen pillanatot sem. Sok szerzett labda, sok darálás, a pálya közepének teljes kontrollja és gyakorlatilag gólpasszt adott Katona Bálintnak azzal a megcsúsztatott labdával. 9 (MVP)

 

 

Szuhodovszki Soma: Nagyon sajnáltam volna, ha kikapunk, mert Szuho teljesítménye egyszerűen túl jó volt ahhoz, hogy az ő hibáján menjen el a meccsünk. A harmadik vendéggólig csak azért nem mondom, hogy a csapat abszolút legjobbja volt, mert Vágó és Katona is remekelt, de konkrétan nem volt olyan veszélyes támadásunk, amiben ne lett volna része. Szerintem súlyosan alulértékelt játékosunk a szurkolók szemében, de ha így folytatja kedvenc lehet ő is. A hiba miatt sajnos muszáj kicsit lehúznom az értékelést, de ennél kevesebbet nem lehet neki adni. 7

 

Banó-Szabó Bence: Felemás meccse volt Bencének, mert volt hogy percekre eltűnt, de amikor megláttuk, akkor mindig tudott veszélyt teremteni. Camaj gólja előtt rossz helyen vesztett labdát, de Djuranovics találatánál gólpasszal felérően engedte el a beadást. 5

 

 

Katona Bálint: Simán lőhetett volna mesterhármast is a meccsen és senkinek nem lehetne egy szava sem. Elképesztően veszélyes volt, jól cselezett, sokat vállalt és még akkor is vitte a szíve, amikor már láthatóan elkészült az erejével. Az pedig külön nagyon szimpatikus, ahogyan talpon maradt Djuranovics gólja előtt. 9

 

 

Tóth Barna: Ezúttal a küzdelemre szorítkozott a játéka, rengeteg párharcot vívott megint, de kevésbé jó százalékkal nyerte meg őket, mint szokta. Még így is szerezhetett volna gólt egy szöglet után, de ezen a napon nem ő volt a húzóember. 5

 

 

 

Cserék:

Szabó Levente: Azzal, hogy mozgékonyabb, mint Barna kicsit destabilizálni akarta Szabó István a Várda védelmét, ami végsősoron sikerült is, hiszen gólpasszt adott. Aktívan szállt be és azzal, hogy főszerepet vállalt az egyenlítésből, teljesítette is a küldetését. 6

 

 

Sági Milán: Akkor lépett pályára, amikor már a támadásokra koncentráltunk, így a védekezésben kevésbé kellett dolgoznia. A támadásokat igyekezett segíteni, de nagy hatást nem gyakorolt a játékra. 5

 

 

Uros Djuranovics: Nagyon kellett már neki ez a gól (ráadásul, akár duplázhatott is volna), a gólörömnél lehetett látni, hogy már ő is nagyon várta. Reméljük ez felszakít benne egy gátat, hiszen ilyenkor mindegy, hogy mennyire szép az adott lövés, a lényeg, hogy bement, már önmagában a gól ténye fel tudja pörgetni egy játékos teljesítményét. Bízom benne, hogy vele is így lesz. 7

 

Mihajlo Rjaskó: Az utolsó percre érkezett, hátha tud fejelni egyet, de nem találták meg a labdával. 5