Újra szavaztatok az ősz legjobbjaira! Bár a legutóbbi szavazás nem mostanában volt, hiszen a másodosztályú közvetítések hektikussága miatt nem írtuk ki a meccsenkénti és havi szavazásokat, azért egy félszezon legjobbjairól érdemes megemlékezni, mi pedig a Kecskeméti TE-vel közös szavazásunkon ezt is tettük.
Meglehetősen trehányul bántunk az ősszel az erősorrenddel, mert ha eminens diákok lennénk, akkor ennek már a 4. power rankingnek kellene lennie a szezonban. Ehhez képest most mindössze másodszor futunk neki, hogy megtippeljük az NB2 szezonvégi sorrendjét, de erre nincs is jobb alkalom, mint a téli szünet kezdete. Az persze nehezíti a dolgunkat, hogy nem ismerjük a csapatok téli játékosmozgásait, de annyi baj legyen, majd a következő tippelésnél azt is figyelembe vesszük.
A meccs előtt felmerült bennem, hogy a Mezőkövesd elleni meccseinkről nekem jóval több rossz emlékem van, mint jó. Fájó vereségek, kihagyott büntetők, miegymás. Nyerni most sem sikerült, nem most kezdtem meg tehát a fentieket ellensúlyozó jó emlékek gyűjtését a Kövesdről, de a játék képe alapján nagyon nagy panaszra nincs okunk.
Tímár Krisztián korábban már több meccsünkön megmutatta, hogy sem ő, sem a csapata nem esik kétségbe akkor, ha hátrányba kerül. Az ilyen hullámvölgyekből egy híján minden alkalommal dicséretes tartással tudott kikecmeregni, nem fogta meg, ha az ellenfél vezetést szerzett. Az egy kivétel, a múlt heti, Tiszakécske elleni meccs volt, ahol bár vezettünk, a hazaiak fordítottak, azt a hátrányt viszont már nem sikerült ledolgoznunk. Ez azonban lehetőséget teremtett arra, hogy megnézzük, vajon nagyban is képes-e a Tímár-féle KTE arra, amire kicsiben: felállni egy gödörből. A Kozármisleny elleni meccs alapján igen. 
Ami kicsiben eddig működött, az most nagyban is részletei…
A Karcag elleni meggyőző győzelmünkről és a Tiszafüred elleni továbbjutásról nem volt alkalmam írni, de gondoltam majd a Tiszakécske elleni győztes rangadóról ledobom a beszámolót. Ledobom, csak sajnos a pontszerzés maradt el. 
Murphy lecsapott részletei…
1-1-es döntetlent játszott a csapat Békéscsabán, ami nagyjából megfelel a meccs képének, mégis többet vártam. Egy győzelemmel pontszámban befoghattuk volna a harmadik helyen álló Honvédot, így viszont csak a hatodik helyről tekintgetünk felfelé. Igaz, a feljutó helytől mindössze 3 pont választ el bennünket.
„Hát meddig várjak még, hogy felhangzik egy elfelejtett szó?” Ezt kérdezi az LGT dalában Somló Tamás. Itt hagyok is időt, hogy meghallgasd a dalt, mert miért ne? Elég jól sikerült.
Ha újra itt vagy, megállapíthatjuk, hogy a KTE-nél úgy tűnik, hogy ezek az elfelejtett szavak újra felhangzottak. Tímár Krisztián ezt úgy fogalmazta meg, hogy a KTE újra megtanult győzni.
Botlottunk a Csákvár ellen. Botlottunk? A döntetlen a forduló előttig remeklő ellenfél ellen botlás? Ha az is, nincs okunk arra, hogy elkeseredjünk, még akkor sem, ha ezen a meccsen nyilvánvaló hiányosságok is felszínre kerültek.
Tímár még mindig veretlen, de nem tudtunk közelebb férkőzni a dobogóhoz részletei…
3/3. Tímár továbbra is hibátlan a kispadon, ezúttal az Ajkát sikerült lepofozni, bár ez azért a vártnál nehezebb volt. Az új edzővel először látszott, hogy nem ül minden úgy, ahogyan az az öltözőben el lett képzelve, Krisztián viszont egészen jól menedzselte a helyzetet, aminek köszönhetően a 7. forduló után nagyjából ott vagyunk, ahova képzeltem magunkat korábban. Hittük volna ezt néhány héttel ezelőtt?
Hibátlanul fejeztük be a szezon eddigi leghúzósabb hetét részletei…
Három napon belül két olyan meccsen vagyunk túl, amelyről mondjuk egy hónappal ezelőtt még azt mondtuk volna, hogy simán kikapunk. Ehhez képest előbb az Újpestet pöcköltük ki a kupából, majd a sokak által az NB2 kirakatcsapatának kikiáltott Honvéd ellen is nyerni tudtunk. Ráadásul mindkét meccsen kifejezetten stabil volt a KTE.
Tímár támadófocit ígért, de ami eddig igazán megragadja a tekintetet, az a védekezés részletei…
